Jó tett helyébe jót várj

Sárba rántotta a sűrű éjszaka. Az agyában gomolygó köd homályán át halványan érzékelte, hogy ruhája átnedvesedett, de nem tulajdonított különösebb fontosságot a dolognak. Gyéren permetező eső mosta az arcát, haja ázottan tapadt a vállára. Sejtette, hogy az úttest közepén fekszik, de megmozdulni sem maradt ereje. Ha sorsa beteljesedett, és jönnie kell a végnek, hát megvárja itt, a hideg földön, reményvesztetten. A késői órán azonban a külvárosi utca sötéten és némán gubbasztott, még az éjszaka hazajárók is kényelmes ágyaikban aludták az igazak álmát. Az utolsó busz garázsában pihent, a parkolókban békésen szunnyadtak az autók. Motorzúgásra lett figyelmes, a hang egyre erősödött, a kanyarból fénycsóva bukkant elő. Valahol legbelül az életösztöne azt súgta, hogy odébb kellene mennie, de nem hallgatott erre a sugallatra, hanem hirtelen elhatározástól vezérelve még mélyebbre ásta magát a dagonyában. Akkor most, suttogta magában, és behunyta a szemét. A hang azonban váratlanul elhallgatott. A motor megállt egy közeli ház előtt, gazdája leugrott róla, majd keresgélni kezdett a csomagtartón lévő táskájában. Miután megtalálta a lakáskulcsot, széles mozdulatokkal kiemelte, de a kulcs kiesett a kezéből, bele egy jókora pocsolyába. A férfi elfojtott káromkodással nyugtázta a történteket. Lehajolt, hogy felvegye, de szeme megakadt a sárban fekvő nőn. Először nagyon megijedt, mert azt gondolta, hogy egy holttest hever ott, a mellkas alig észrevehető, de mégis létező emelkedése némiképp megnyugtatta ugyan, ám hogy odamenjen, nem tudta rászánni magát. Különben is, miért segítsen egy részegen, az ő baja, miért ivott annyit. Ráadásul még nő is! Semmit sem tartott visszataszítóbbnak annál, mint amikor a gyengébb nem egy tagja az alkohol hatására teljesen kivetkőzött magából. A ház felé indult, amikor megszólalt a lelkiismerete. Hátha önhibáján kívül került az a nő ilyen helyzetbe. Akár rosszul is lehetett. Vett egy mély lélegzetet, majd közelebb lépett a fekvőhöz. Meglepődve látta, hogy egy elnyűtt arcú, de fiatal lány néz vissza rá.
– Rosszul van?- kérdezte a férfi.
A lány nem válaszolt. Miért nem hagyják békén? Felkészült a halálra, azt hitte, néhány perc múlva a másvilágon lesz, és akkor tessék, még mindig a pocsolyában van, és ráadásul még nyaggatják is. Dacosan megfordította a fejét, a mozdulattól pedig belehasított csontjaiba a hideg. Megborzongott, ügyetlen mozdulatokkal felállt. A férfi érezte az alkohol szagát, de a fiatal nő annyira elveszettnek látszott, hogy megsajnálta.
– Segíthetek valamiben?- próbálta meg újra szóra bírni a lányt.
– Hol vagyok?- nézett körül a lány.
– Jöjjön- mondta a férfi, és a házukhoz vezette.

A lakásba érve fennhangon szólította a feleségét, aki hamarosan meg is jelent hálóingben, szemén az álom gyűrődéseivel. Az asszony meglepődött, hogy élete párja nem egyedül érkezett haza, de látván a lány zilált állapotát, sejtette, itt valami rendkívüli dolog történt. Miután meghallotta, hogy férje egy pocsolyában talált rá, gyorsan fürdővizet engedett, teát készített, a lány pedig hamarosan megtisztulva, az asszony egyik melegítőjében, sokkal jobb közérzettel üldögélt a konyhaasztalnál. Feszültsége is feloldódott valamelyest. Hosszas unszolás után végre hajlandó volt mesélni magáról. Elmondta, kétségbeesésében rohant el hazulról, mert férjével nagyon összekaptak. Előfordult már máskor is az alig néhány hónapos házasságuk során, hogy nem értettek egyet valamiben, de tettlegességre most először került sor. A férje többször is pofon ütötte, amit ő nem bírt elviselni, ezért kirohant az éjszakába. Egy kocsmában felhajtott néhány pohár pálinkát, ami azonnal a fejébe szállt, mert különben soha nem szokott inni, aztán bolyongott csak úgy céltalanul ide-oda. Betért még egy kocsmába, utána már csak homályosak az emlékei. Valószínűleg megcsúszott, úgy került a pocsolyába. A feleség együtt érzett a fiatal teremtéssel, bár ő maga jó házasságban élt, környezetében egyre több bántalmazott nővel találkozott. Elhatározta, ezen a lányon segíteni fog. Mivel már későre járt, felajánlotta a lánynak, hogy aludjon náluk, reggel majd friss fejjel kitalálnak valamit. A lány nem akart maradni, hátha már keresi a férje.
– Nem érdemli meg, hogy visszamenj hozzá. Legalábbis egy darabig. Csak szálljon magába, és gondolkozzon el a történteken – mondta az idősebb nő.
A lány kötötte az ebet a karóhoz, ő bizony hazamegy, a férjének szüksége van rá. Végül megegyeztek, a férfi hazaviszi a motorján, a melegítő rajta maradhat, majd visszahozza.

Már hajnalodott, amikor a férfi végre ágyba került. Felesége ébren várta.
– Sajnálom, hogy nem tehettünk többet érte- fordult a betakarózó férjéhez.
– Nagyon sokat tettünk érte- felelte a férfi.- Hazahoztuk, megfürdettük, száraz ruhát adtunk rá. Nélkülünk akár meg is fagyhatott volna.
– Ez igaz- fogta meg a férfi kezét.- Nem mindenki vitt volna föl a lakásába egy idegent. De te olyan jó vagy.
Egymást kezét fogva lassan elszenderedtek, amikor a csengő éles berregése felriasztotta őket.
– Ki lehet az?- kérdezte az asszony.
– Nem tudom- válaszolta a férfi. Fürdőköpenyét magára kapva, álmosan botorkált a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta, de még mielőtt meglátta volna az éjszakai nyugalmukat elrabolót, egy ököl állon vágta.
– Te szemét- harsogta a dühtől eltorzult hang-, mit csináltál a feleségemmel?!
Az ököl újra lesújtott, a férfi az erős ütéstől elterült a földön.
– Ez csak figyelmeztetés volt, de ha még még egyszer a feleségem közelébe merészkedsz, megjárod!- üvöltötte a hang, majd ledobott valamit a földre, aztán csak a távolodó lépések hallatszottak. Asszonya vérző orral talált a férjére az előszoba padlóján, mellette a kölcsönadott melegítő.