A Rejtekadó erdőben feltámadt a gyenge szellő, birizgálta a leveleket, és az ösvényen az eső után lépten- nyomon vidáman csúszkáltak nyálkát hagyva maguk után a csigák. Vígan röpdösött a Hétpettyes katica, a Pávaszemes lepke, s előbújt a Szarvasbogár is. Hirtelen előbukkant a Nap, szétszórta arany sugarait az erdő fölött. Az erdőben már megnőtt minden állatfióka, elhagyta a biztonságos vackot és szüleitől tanulni kezdte az élelemgyűjtés fortélyait, s az óvatosságot. Megnőtt a Kakukkfióka is aki az Erdei szürkebegy fészkében látta meg a napvilágot. Alighogy kikelt a fióka, mostohatestvéreit kilökte a fészekből és vígan énekelni kezdett: „kakukk- kakukk”. Rovarokat, hernyókat hozott neki mostohaanyja a közeli rétről. A madár tollazata világos színű volt, háta szürkéskék, szürkén csíkozott. Olyan gyorsan nőtt a Kakukk, hogy hamarosan nagyobb lett, mint az őt nevelő Szürkebegy. Hamarosan ki is repült a fészekből. Az erdész, aki felügyelte az erdő rendjét épp arra járt, finom gombákat keresett. Látta, az első szárnypróbálgatásait a Kakukknak. Vele volt Panka is, az unokája, aki segítségére volt a gyűjtésben. Ő is tátott szájjal nézte, hogy mi történik. Ó, de csodálatos! – kiáltott fel. Miután elröppent a madár, apó elmagyarázta Pankának, hogy melyik gomba ehető és melyik nem, sőt azt is amelyik mérgező. A kislány nagyon figyelt az apóka minden szavára. Eleinte gyönyörködött a szépségükben. Jó nagy kalapjuk volt már, hisz a májusi eső jól megöntözte. Teletöltötték a nagymamától kapott kosarat az út szélén talált Vargányával, Szekfűgombával, Tövisaljával, Tölcsérgombával, Fenyőtinorúval, Hiripgombával, Erdei csiperkével és az egyik legfinomabbal a Sárga rókagombával. Miután elegendő mennyiséget szedtek, hazavitték, odaadták nagyanyónak, aki örömmel tette el egy hűvös helyre. – Holnap, gombapörköltet készítek belőle- mondta. Aztán távolról dörgések hallatszottak, jelezve az újabb zápor jöttét. Sietve mentek be a házba és Panka örömmel mesélte mamájának frissen szerzett élményeit.