Az óriás keresztespók kimondottan jó erős hálót szőtt a játszótér egyik tölgyfáján. – Ez jó lesz! – gondolta. Innen nem fog elszökni, a finom csemege! – mondta mosolyogva, majd elbújt a lombon. Egy kis kék lepke jelent meg az orra előtt, vidáman táncolt, keringőzött önfeledten, még a Nap is megcirógatta bársonyos sugarával. -Ó, de mi történt? Egyszer csak beleragadt hártyás kis szárnya az erős hálóba. Hiába ficánkolt, erőlködött, nem sikerült szabadulnia. Arra tévedt a karéjos keresztespók. Meglátta a kék lepkét. Sietett, hogy elfogyassza az ingyen csemegét, már csöpögött a nyála is, amikor megjelent az óriás keresztespók és kijelentette: -Ez csak az enyém! Én dolgoztam meg érte! Nem adom neked! A karéjos keresztespók legörbült csáprágóval ment tovább. Az óriás keresztespók pedig még sokáig gyönyörködött a kék lepkében, hisz már előtte jól lakott néhány szitakötővel.
Nem kaphatunk meg mindig mindent, amit akarunk, de ez nem is baj! Nincs szükségünk fölöslegre.