A falu még nem létezett, a föld bolygó sem. Bánászur, az emberevő óriás, olyan régen élt, hogy a falunak csak a neve volt meg: Malana. A bolygónak még neve sem volt. Paradicsomi állapotok uralkodtak ezen a nemlétező helyen.
Bánászur kénytelen volt egész nap paradicsomot enni, mivel a paradicsomban semmi más nem volt. Később kiderült, hogy volna még egy almafa is, de arra meg kiírták: Vigyázat, frissen mázolva! Bánászur a közelébe se mert menni, mert ki tudja, miből készülnek ezek a mai festékek; végül még őt is kiírják, nem egy táblára, hanem betegállományba. Maradt az édeni étrend, ami nagyon nem felel meg egy kannibál fogazatának és belezetének. Bánászur szabályos hipochonder lett; attól rettegett, hogy C-vitamin mérgezést kap.
Amikor beköltözött, az angyalok figyelmeztették, hogy a paradicsomban egy kígyó is lakik. Bánászur nagyon megörült, hiszen az is állati fehérje. De hiába keresgélt, még egy kukacot sem talált a génkezelt paradicsomban.
De most azt beszélik, hogy friss húst… bocsánat, új lakótársakat kap, egy Dzsamadagni nevű bölcset és a feleségét. Bánásur alig tudta visszafojtani a türelmetlenségét. Milyen lehet egy nagy bölcs, mint pecsenye? És hogyan készítse el? Cordon Bleu, vagy jó lesz angolosan? Azt már eldöntötte, hogy a hölgyet kígyómártással fogja leönteni, ahol hölgyek vannak, ott mindig lappang a közelben egy kígyó. Cipő és táska formájában.
Dzsamadagni a Kailász hegy felől érkezett, ami akkoriban még szintén nem volt rajta a térképen. Határozott elképzelései voltak arról, hogy mit fog csinálni Malanában, és ezek között egyáltalán nem szerepelt az, hogy felfalatja magát egy mocskos, fekete ráksaszával. Ő maga úgyszólván csak szellemi táplálékon élt. Még a paradicsomot sem tartotta elég transzcendentálisnak. Zöldpaprika nélkül különben is értéktelen. Ha már úgy adódott, hogy az első kísérletből csupán egy kannibál démon született, legalább a lecsóba kellett volna belecsapni. Dzsamadagni azonban nem reklamált, hanem megpróbálta korrigálni a paradicsom hiányosságait.
Ebből a célból egy nagy kosarat cipelt a fején, Kailásztól Malanáig. A szende hitves csak a haját hozta. Igaz, hogy az elég nehéz volt, lévén 18 karátos arany. Dzsamadagni kénytelen volt kézen fogva vezetni Renukát, akinek olyanok voltak a szemei, mint a kék lótuszvirágok. Vagyis nem láttak semmit. Eperajkai viszont kellemes változatosságot ígértek a paradicsomhoz és a frissen mázolt almafához képest. De mindig csak gyümölcs, és Bánászurnak állati fehérjére volt szüksége, vagy legalább is fehér állatokra. Sajnos a bölcs öreg volt, és egyáltalán nem látszott ennivalónak. Talán ha két napra bepácolom? – töprengett a ráksasza. Kólában főzött sonkáról már hallottam. De a pácolt Cordon Bleu nem rendes dolog.
Mi lenne, ha csak simán felfalnám őket? – Habozott, mert eddig még semmi mást nem kóstolt, mint paradicsomot. Dzsamadagnival pedig nem lehetett konzultálni, mert ő rögtön az elején megmondta: Nézd, testvér, én egy olyan vegetáriánus vagyok, aki nagyon kényes arra, hogy mások mit esznek. A leghatározottabban megtiltom neked, hogy húst, halat, tojást, hagymát, fokhagymát, gombát, padlizsánt egyél. – Nono, felelte a démon, olyan állat nincs, hogy padlizsán, annak a hivatalos neve törökparadicsom, és a fogyasztása egyenesen kötelező. – Tőlem fogyaszthatod, vont vállat Dzsamadagni, csak ne edd meg, mert nagyon kellemetlen tudok lenni, ha a környezetemben valaki nem szigorúan vegetáriánus. – Testvér, minek vitatkozunk? Te is látod, hogy a paradicsomban nincs más, csak paradicsom. Inkább azt mondd meg, mit hoztál ebben az irdatlan nagy kosárban. – Múrtikat, magyarázta a bölcs, 18 darabot. A tervek szerint egy nagy viharnak kellett volna kitörnie, amikor átkelek a magas Csanderkhand hágón. Úgy volt, hogy a szélvihar lesodorja a kosarat a fejemről, és a múrtik szanaszét szóródnak. Sajnos a vihar elmaradt, és egészen idáig kellett cipelnem a kosarat. Van neked fogalmad arról, hogy 18 múrti milyen nehéz? – Nincs, vallotta be Bánászur, de miért nevezed őket múrtiknak? Én csak idomtalan kőszobrokat látok. – Mert szamár, pusztai démon vagy. Ezeket a múrtikat fogják imádni az emberek. Majd ha lesznek.
Bánászur számára felvillant a fény az éjszakában. Értem már! Te bálványokat hoztál a Kailász hegyről! – Dehogy! Ezek itt mind a testet öltött Védák, Védákat öltött testek. Nagy sértés, ha egy múrtit bálványnak nézel. És most megtanítom neked, hogyan kell a múrtikat imádni. Először is, borulj le 18-szor mindegyik előtt. – 18 x 18, motyogta Bánászur, az annyi, mint… 224? Nem, valamivel több. 409? – Mindig az volt a véleményem, hogy egy démon se nem oszt, se nem szoroz. Na gyerünk, ajánld fel a hódolatodat. – A micsodámat? – Nem a micsodádat, mérgelődött Dzsamadagni, hanem a hódolatodat. Egy-kettő, gyerünk. – Sajnos nekem olyan nincs, felelte a démon, ezért nem is tudom felajánlani, és ha valami másra gondoltál, hát azt se, mert arra még nekem is szükségem lesz. – Remélem is, gondolta Renuká, és eperügyileg mosolygott. A démon is. Oda-vissza mosolyogtak, és püff neki, máris ott ágaskodott kettejük között a kígyó.
Na ugye, hogy mindig ott lábatlankodik az asszonyok körül!
Azonnal hagyd abba, parancsolta szigorúan Dzsamadagni.
A kígyó azonban nem engedelmeskedett, nem is értette, mert a világ összes dialektusa közül csak egyet ismert, a speciálisan malanai kanaszt.
Azt hiszem, ki kell kergesselek a paradicsomból, folytatta a nagy bölcs.
De papa, kérlelte Renuká, ez a paradicsom elég nagy ahhoz, hogy elférjünk benne négyen is, úgy értem, mi hárman, meg ez a kígyó.
Dzsamadagni azonban vette a lángpallosát, és kikergette a démont. Bánászur nagyon csodálkozott, amikor látta, hogy a paradicsomon kívül is van élet. És mert nagyon éhes volt, rögtön bement az első gyorsétterembe, és kért egy dupla adag kanniburgert. – Két adagot? – kérdezte közömbösen az egyenruhába bújtatott leányzó. – Igen, az egyik a kígyómnak lesz.
2 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Képtelen, lehetetlen, értelmetlen, esztelen novelládon jót mulattam! Olyan ügyesen párosítod a képtelenségeket, hogy egészen élvezetes lesz!
Judit
Kedves Judit,
tényleg elég abszurdra sikerült… kivétel a kólában főzött sonka. ezt valahol a neten ajánlgatja egy őrült. megnézném, hogyan eszi meg.