Azt mondják, az igazi egymásra találás ritka egy ember életében. Velem másodszor történik meg.
Évek óta élsz velem. Elnézed hülyeségeimet, átvetted szokásaimat. Ugyanúgy emeled fel az orrod, és szívod be a harmatos fű illatát, mint én. Ha leheveredek a diófa alá, te mellém fekszel, vállamra hajtod a fejed, és jólesően szuszogsz a fülembe. Ölelkezésünk a sánták tánca. Vállamra teszed a kezedet, derekadat átölelem, és topogva forogni kezdünk. Amíg lábunk össze nem gabalyodik, és le nem huppanunk a földre. Árnyékomul szegődtél. Követsz, bárhova megyek. Ha nem jöhetsz velem, csak állsz lehajtott fejjel, mint a megkövült szomorúság. Visszatérésem számodra maga a népünnepély.
Jó veled lenni. Halkan súgom a füledbe – szeretlek. Nem mondom hangosan, – minek. Úgyis tudod.
Köztünk nincs szükség szavakra, értjük egymást. A mi szavunk maga a szeretet. Az a feltétel nélküli rajongás, amit érzel, ami hozzám köt. Ezt éltem át apáddal is. Ugyanúgy jössz hozzám, ahogy ő. Ugyanúgy hajtod a térdemre a fejedet. Ugyanúgy kéred a fülvakarást, ahogy ő.
Szerencsés vagyok.
Kétszer talált rám kutyatestben az emberi szeretet.