Kaviccsal zsebemben nézem, csak nézem, hogyan merül el minden.
Folyóparton ülök, semmibe révedek.
Járni csak, járni körbe-körbe!
Mellettem lépdelsz.
Nem értem, hogy kerül az álmokba valóság?
Hol volt eddig ez az átölelő jóság?
Lépem a semmit, vágyom, amit elvitt a lusta folyó, a semmit, amit világgá kürtölni volna jó.
Toporzékol lábam, pedig ütem kellene, zene, szívdobbanás, nyárestén izzó, vörös parázs.
Kavics
By Nurse
8 hozzászólás
Elgondolkodtató sorok!
Szeretettel: Rozália
Ez nagyon tetszik! Az én gondolataim is benne vannak az írásodban, ahogy szerintem sokaké. Ez benne a nagyon jó. A megfogalmazás könnyedsége, szépsége már hab a tortán.
Már a csillagszemek oldalon is olvastam. Nagyon szép. Gratulálok!
Ezek szerint te vagy mazsoka.
Szia!Nekem is nagyon tetszik.
Üdv:hova
Rozália, köszönöm! 🙂
Köszönöm Arany!
Igyekszem az írásaimat úgy megfogalmazni, és egyáltalán olyan dologokról írni, ami mások szemében is érdekes lehet.
Igen, akár veled is.. mindannyiunkkal.
Köszönöm itt jártad : Nurse
Nagyon jó a memóriád Judit!
Igen, én vagyok mazsoka. Sajnos az a név itt már foglalt volt, így jött a Nurse. (ápolónő vagyok)
Köazöböm figyelmedet : Nurse
Köszönöm Hova, megtisztelsz! 🙂