Keresztutak

( Útleírás, mivel a leíró irodalomban kellene fejlődnöm. )

Ha az ember nekiindul az életnek, akkor sokszor elérkezik olyan helyekre, amikor döntenie kell, merre menjen tovább. Ezek azok a bizonyos kereszteződések. Olyan személyre is igaz a megállapítás, aki nincs megkeresztelve. Bár lehet, hogy akkor ő inkább hosszúságozódásokhoz érkezik. No, de ne akadjunk fenn minden apróságon. Haladjunk tovább.

Itt van előttünk éppen egy útelágazás. A táblán jobbra is, balra is egy-egy nyíl mutatja az irányt. A felirat szerint balra vicc ország van, jobbra pedig kész röhej. A kedves olvasóra bízom, merre indul el. Közben azért leírom, mi mindent láthatunk az úton haladtunkban.

Ha felnézünk az égre, láthatjuk, hogy egy gumikacsa repül el a fejünk felett. Mű repülés. Alacsonyan repül. Biztosan nehéz a szelepe. Így is első lesz. Nincs más induló. Érkező annál több.

A következő kanyar után egy kiskocsmához érünk. Az ajtaján éppen Özön bácsi és Süge apó esik ki. Az épület oldalához csámpáznak. Özön bácsi lehúzza a sliccét. Egyik kezével nekitenyerel a kocsma falának és ereszt. Csorog az Özön víz. Erre bezzeg van pénz! Arra már kevésbé.

Minden templommal szemben található egy kocsma. Ez fordítva is igaz, csak kellemetlen. Itt például minden fordítva van. A kocsmával szemben van a templom.
Isten az embert sárból teremtette, ezért aztán a beépült ügynök is sárból van. Vályog tégla. Bizonyos ügynökök másból vannak. Barnább is, büdösebb is, viszont nem vetik meg ők sem a sár dobálást. Pedig a vályogtéglát vetik, de sosem aratják. A régi kocsmákat szívesebben építették annak idején fából. Tégla nélkül. Nem csoda, ha vidéken a legnagyobb információáramlás és csere italkimérések rejtett mélyén tapasztalható.

Valahol a közelben megtaláljuk az iskolát is. Ez biztos. Én ugyan nem tudom, mert többet jártam mellé. És tényleg! Az úton tovább haladva bele is ütközünk. Abból lehet tudni, hogy ez az épület az iskola, mert itt több gyerek … világos, nem? Viszont az itteni konyha művészet. Jókai bableves, Petőfi főzelék, hírlapi kacsa, de lehet, hogy pekingi, mert a konyhán nem magyarok főznek. A faluban a kínai menzáról hihetetlen, túlzó történetek keringenek. Rizs felfújt, de csak három napig tart.

Az iskolával majdnem szemben a község háza áll. A többi düledezik. Ebből az egy, stabil, sziklaszilárd épületből boldog emberek rohangálnak keresztül a forgóajtón ki és be. Remek érzés. Felemelő érzés. Csúcs forgalom. Az épületben egyetlen telefon van csupán. A többi utánzat. Ez a távbeszélő nem csörög feleslegesen. Csak akkor, ha felhívják a számát. Ez egy okos telefon. Viszont hiába. Nem segíthet ő sem, ha buta emberek beszélgetnek rajta egymással. Egy telefon még sosem oldott meg semmit.

Utunk végén egy olyan helyre érkezünk, ahol megpihenhetünk, lazíthatunk. Olyan hely ez, ahol csupa feddhetetlen, jó embert találunk. Beszélni ugyan nem tudunk velük, de abban biztos vagyok, náluk van az igazság!