Ezt megelőzően öt, hat alkalommal repültem már, persze csak Európán belül, de ilyen gyönyörű repülőútban még nem volt részem. Az európai szárazföldet elhagyva csodálatosan tiszta időben utazhattunk, tízezer méteres magasság, lent a kék Atlanti Óceán, rajta néhány búzaszem nagyságú hajó, majd Grönland partjai, kicsit később feltűnik alattunk Új- Fundland, ez már Amerika, persze az indulástól számítva eltelt úgy nyolc óra.
Délután négy óra tájban landoltunk a J. F. Kennedy repülőtéren. Már a Budapesti Amerikai Nagykövetségen feltűnt, hogy az amerikai hivatalnokok, milyen udvariasak, elsősorban saját állampolgáraikhoz, a követségen is az amerikai polgárokat előre kellett engedni, itt a reptéren is az „amcsik” külön folyosón minden vizsgálat nélkül léphettek be. Irigyeltem őket ezért (is), már hogy egy ország a saját polgárait pozitívan megkülönbözteti a többiektől. Ilyet magyarként eddig soha nem tapasztaltam.
Laci, és egy barátja vártak az érkezési oldalon, nagyon örültünk egymásnak. A reptérről a városba vezető út varázslatos volt, a nap lemenőben a fények akkor kezdtek kigyulladni, a kivilágított Brooklyn-híd, a felhőkarcolók fényei előtérben a Wall Street két hatalmas tornyával, (tudjuk tíz évvel később mi történt velük), szóval lélegzetelállító kép fogadott, ma is magam előtt látom, azt hiszem sok mással együtt ez is, örökre megmarad bennem. Szóval megérkeztem a (bűn városába, a nagy almába, a városba, amely sohasem alszik), hogy csak néhányat említsek a ma is használt jelzők közül.
Közben haza értünk Laci lakásába, ami Manhattan keleti oldalán az 1-es, és 2-es sugárút (avenue) között a 94. utca egyik házának az első emeletén volt, kényelmes három szobás lakás, amelyben ekkor már egyedül élt. (58 éves volt, elvált, a nyomdáját egy évvel korábban eladta, és nyugdíjba vonult).
Másnap elmentünk ismerkedni a környékkel, amely az un. Magyar negyed volt, a lakás egy kilométeres körzetében volt található az Éva vendéglő, a Mokka restaurant, a Magyar hentes, Magyar pék, a legendás Paprikás Weis, amelyet itthon az MTV műsorából is ismerhettünk, és a Molnár Travel. Ami a tágabb ismerkedést illeti Manhattanben szinte lehetetlen eltévedni a szigeten hosszirányban általában hat sávos egyirányú sugárutak, (avenue-k) vannak melyek két szélső sávjai parkolási célt, szolgálnak a belső négy sávon, pedig szinte éjjel nappal hömpölyög a forgalom. A sugárutak számozása az East Rivernél (Keleti Folyó) kezdődik és west side (nyugati oldal) felé nő. A sugárutakat merőlegesen keresztezik a keskenyebb utcák a (Streetek). Ezek számozása a Wall Sreetnél kezdődik, és halad, növekszik lefelé a Harlem felé. A legendás Broodway, a város legrégibb, és leghosszabb útvonala több mint 30 km hosszan szeli át a várost. Teli színházzal, az egyik éppen a Macskák c. darabot játszotta, a helyiek szerint már évek óta telt házzal, de jegyet most sem tudtunk szerezni, sajnos. Egyebek közt itt található a világhírű Mertopolitan Opera stb., na és a Times Square, itt megállni és körbe nézni, az semmihez sem hasonlítható élmény, annyira elvarázsolt, hogy vettem egy VHS kamerát, és lefilmeztem, sőt az egész utazásról készítettem egy amatőr úti filmet. Itt mondom el, hogy több mint két hónapos kinntartózkodásom alatt mindössze egy hibás neonreklámot láttam, pedig reklámmal, esti fényekkel el van látva a város, ja és a rendkívül nagy forgalom ellenére, egyetlen balesetet sem láttam, és nem találkoztam egyetlen füstöt kibocsátó autóval sem, persze balesetek voltak, csak én nem láttam. Láttam viszont egy építkezést, illetve előbb, egy kb. harminc emeletes épület bontását a Broadway-on, mindenféle útlezárás, és forgalomelterelés nélkül, az épületet szépen csendben lebontották, s mielőtt jöttem haza a helyén már húsz emelet magasan állt az új épület.
Szóval a szervezettség, és gyorsaság elképesztő példáját tapasztalhattam, óhatatlanul eszembe jutott, hogy ha ezt otthon is meg lehetne csinálni!
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy valamiféle nyugatimádat szorult belém, le kell szögeznem, hogy nem, de nagyon sok szép, jó, és érdekes dolgot figyelhettem meg.
Folyt. köv.
14 hozzászólás
Nem feltétlenül nyugat-imádat az, ha valaki észreveszi hogy mások jobban csinálnak nálunk dolgokat.Ali azt hiszi hogy mindent ő tud a legjobban, az elvakult és beképzelt is.
Kedves Arthemis!
Köszönöm hozzászólásod, a leírtakkal egyetértek.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Már kétszer szállt el a hozzászólásom, de juszt is megírom harmadszor is!
Az első részt elolvastam, amikor feltetted, és vártam a folytatást. Nagyon érdekes ez az utibeszámolód. Sokkal jobban belelát valaki egy ország szokásaiba, ha van olyan ismerőse aki ott él.
Már hallottam barátainktól, akik Amerikában jártak, hogy annak ellenére, hogy az ott élők szeretik hangoztatni, hogy "ez egy szabad ország", és ezért úgy viselkednek, ahogyan akarnak, sokkal szabálykövetőbbek, mint mondjuk mi.
Várom a folytatást.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy olvastál, igazad van, hogy büszkék a szabadságra, de sokkal fegyelmezettebbek mint mi.
A folytatás is jön hamarosan.
Változatlanul nagyon tetszik, ahogyan és amit írsz.
Szívből gratulálok. a.
Nagyon köszönöm kedves Antónius.
Várom folytatását az úti beszámolódnak kedves Zagyvapart. Filmekben láttam már Manhattant, de így sokkal érdekesebb, sokkal részletesebb.
Üdv: István
Köszönöm kedves István, a folytatásra sem kell sokat várni.
Üdv.: Zagyvapart.
Nagyszerű az utibeszámolód. S részletes, olvasmányos…
Gratulálok.
Lyza
Köszönöm, hogy olvastad, és köszönöm a kommentet is.
Üdv.: Zagyvapart.
Szia!
Belevágtam ebbe az úti beszámoló sorozatodba. Mivel olvastam a versed, hogy a fiad is Amerikában él, azt hittem nála jártál látogatóban. Viszont így is jó, és nagyon érdekesnek ígérkezik. Nem zavarlak mindegyiknél, majd ha a végére érek, az utolsóhoz írok hozzászólást.
Eddig nagyon jóóó!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Megtisztelsz, hogy belevágsz az úti beszámolóba, csak zavarj nyugodtan, és javaslom, hogy az első részt is olvasd el, abból derül ki, hogy miként utazhattam ki New Yorkba.
Szeretettel: Zagyvapart.
Természetesen kiderült, kedves Zagyvapart, ugyanis az első két részt egyszerre olvastam, viszont csak a másodikhoz írtam hozzászólást, mert nem szeretnélek mindegyiknél zavarni.
Majd ahogy tudom, kíváncsian folytatom a beszámolód. Mellékesen megjegyzem, hogy két versedhez is írtam a "Mi lesz velem" és a "Szüleim emlékére" című verseidhez.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon köszönöm.