Kígyó-élmény

– Lili sokat rajzol,- pufogta Juli néni, – a nálam egy jó tízessel fiatalabb osztályfőnök a szülőin,- mint egy vipera. Egy csinos vipera, abban a bordó kis blézerben, amit még én túrtam neki a múlt héten.
Sokat, sokat, mi rossz van abban, ha jó a kézügyessége? – futott át az agyamon.
– Képzőművészetire megy,- jött ki belőlem hirtelen, kissé felháborodva, de, mint egy jó anya, igyekeztem palástolni azt. Valószínűleg nem sikerült, mert a csinibaba tanárnő, mintha meg se hallotta volna.
– Ennek örülök, mosolygott széles szájjal,- de ne kémia órán élje ki ez irányú hajlamait.
– Miért? Ne haragudjon, de rosszak a jegyei? Nem teljesít jól, mint a többi tantárgyból? – kérdeztem meglepődve.
– A teljesítményével tudja, nincs semmi probléma. Azok a kígyók, azok aggasztanak, mert többnyire azt vet papírra. Nem beszélne vele, úgy értem, nem derítené ki, mi van a háttérben? Ez mégiscsak olyan furcsa. Nem gondolja? – érdeklődött, és tudtam, valóban kíváncsi. Neki nincsenek gyerekei, még férfivel se láttam az oldalán. De a kémia, az igen. Most viszont feltűnően csinos volt, ahhoz képest, hogy miben szoktam látni. Új frizura, kifestett körmök, smink.
A kígyók. Igen. Épp zuhanyoztam, amikor észrevette a hátamon, a csípőm felett. Az az egyetlen tetoválásom. Azt mondta, már látta, amikor fürdőruhában voltam, nem nagy ügy. De akkor nagyon érdeklődő volt. Nem meresztette a szemeit olyan tágra, mint aznap. Jeleztem neki, hogy várjon, csak megtörlöm a hajam, meg felöltözök, aztán jöhet a történet. Lili állát támasztva, tátott szájjal ült a nappaliban a dohányzóasztalnál. Olyan csend volt, kísérteties csend.
– Tudod, nagyon szerelmes voltam az apádba, életem első pezsgőjét is vele ittam, – kezdtem, ami nem volt könnyű, mert addig teljesen más járt a fejemben, tusfürdők, samponok, testápolók és társaik, – szóval nagyon úgy éreztem, hogy ő az igazi.
– De miért kígyó? – tudakolózott a lányom.
– Várj, ez hosszú. Olyat akartunk, ami egyedi, hiszen ez örök életre szól. Még szerencse, hogy tényleg Nándi volt a nagy Ő. Egy bálon találkoztunk. Én szülésznő akartam lenni, ő gyógyszerésznek tanult, ami aztán úgy is lett, csak közben ugye jöttél te.
– Jó, anya, de miért kígyó? – türelmetlenkedett Lili.
– Miért, miért? Hát az nem elég egyedi? Meg egyébként is ki szereti a kígyókat? – vetettem fel. – A gyógyszerészek jelképe a kígyó.
– Igen, de az egy serleg körül tekereg. A tied meg csak magában vedlik.
– Pontosan. Azért nem akartam egy két lábon járó gyógyszertári reklámtábla lenni, – védekeztem komolyan, – nekem valami unikum kellett, amiről mindig emlékezni fogok Nándira, és csak én tudom, hogy miért. A bőrét levedlő kígyó a megújulás, az újjászületés és termékenység jelképe. Én megújultam, újjászülettem, és – mint később kiderült – termékeny is lettem.
Lili átmenetileg megnyugodott a kimerítő válasz után, de – mint egy igazi kis kamasz – tudta, hol folytassa.
– És apu? Az az ujjat átölelő kezecske a vállán, az is akkor keletkezett?
Okos leányzó ez a gyermek,- gondoltam.
– Na nehogy már apád megússza a tetkót! Ez kölcsönös volt. Én is vállaltam a fájdalmat érte, ő is értem. Az a kis ábra a szülésznői énem prezentálja, de neked eszedbe ne jusson összefirkáltatni magad, mert sose tudhatod, nem bánod-e meg később, – fejeztem be akkor megnyugodva, hogy ezen is túl vagyok, mint ahogy egykoron a szexuális felvilágosítással, és kimentem a hajszárítóért, pedig a tincseim már alig voltak nedvesek.
És akkor most itt ez a nő, aki aggódik, mert Lili kígyókat rajzol. Többnyire, ahogy ő mondja.
– A kígyókon kívül még mit rajzol, azt lehet tudni? Lili ugyanis elég kreatív,- tettem hozzá, hogy ha még nem tudta volna, most képben legyen.
– Ilyeneket, – és a mappájából előrántotta Lili legutóbbi dolgozatát, rajta az ujjat átfonó kezecskével.
– Sokáig néztem a képet, és a rám egyáltalán nem jellemző csenddel konstatáltam, felismertem. Az én tetoválásom és Nándié. Most vagy nagyon szereti az apját és az anyját, vagy szerelmes,- következtettem magamban. De tekintve, hogy Lili tinédzserkorban van, meg hogy úgy mondjam, nem is egy csúnyácska teremtés, már csak egy dolog van hátra, megtudni, ki az aktuális nagy Ő. Mert ez a kígyó-élmény teljesen magával ragadta. Talán Juli nénit is, – ötlött fel bennem, hiszen pazarul néz ki most, és olyan illatot áraszt, mint egy virágmező.
– Hm. Ne aggódjon. Amíg működik a kémia, minden rendben van,- zártam le a témát, és előre láttam a kis bordó blézerén a pezsgőfoltokat.