Mutassatok egy nyelvet én megtanulom,
amelyet a világ minden embere ért,
és hamar megértené mindenki, tudom,
hogy nincs értelme öldökölni semmiért.
Elmesélhetné minden nép búját, baját,
és belátnánk végre, hogy mindenki rokon,
megismerhetnénk távoli népek dalát,
hogy élnek, mit gondolnak távol ormokon.
Szerelmes lány énekét a sivatagban,
mint élnek halászok távoli partokon,
hogy űzik a vadakat az erdő mélyén,
higgyétek el a földön mindenki rokon.
Ha nem szólnának a fegyverek már többé,
talán akkor az élet jó lehetne itt,
megszakadna tán az örök kiűzetés,
hagynánk kikelni a jó tudás magvait.
Újjáéled a kiűzetés minden nap,
míg Káin gyilkos dühe a lelkekben él,
csak szót kellene érteni valahára,
és meglátnánk a tüzet ami értünk ég.
Addig szélben hányódó csónak a sorsunk,
s minden vitorla egyre messzebb ragad el,
lassan nem tudjuk, hogy régebben jók voltunk,
s végünk egy nukleáris hajótöréssel…
Mutassatok egy nyelvet én megtanulom,
amelyet a világ minden embere ért,
és hamar megértené mindenki, tudom,
hogy nincs értelme öldökölni semmiért.
4 hozzászólás
Szia András, nagyon szép vers, klassz megfogalmazása annak a jámbor óhajnak, hogy béke legyen. Csak, hát sajnos, Káin leszármazottai vagyunk, – ahogy Te is írod:) Az embernek a természetében van a gyilkolás, és a többi rossz! Üdvözlettel: én
Szép vers, szép gondolatok. Sajnos nem vagyunk egyformák, méghozzá gondolkodásban és ösztönökben sem. A békés természetű ember ebben a világban sokkal inkább szenved, mint az erőszakos. A jó emberek még gesztusokból megértik egymást, még ha a föld másik feléről is származnak. A gonoszok pedig beszélhetnek akár azonos nyelven is… nem akarnak érteni mégsem. Nem tudunk mást tenni így, csak tovább vágyni a jóra, mint őseink egykoron. És példát mutatni.
Gratulálok szép versedhez!
Teljes mértékben egyet értek veled, kedves Albert
köszönöm, hogy olvastad
Üdv, András
Így van, ahogy írod kedves Bödön
köszönöm, hogy olvastad
Üdv, András