Kísérlet

Kísérlet

Huszonkét évvel ezelőtt érdekes kísérletbe kezdtem. Világra hoztam egy teli szájjal bömbölő, embernek még alig nevezhető lényt. Kíváncsi voltam, ha naponta etetem, itatom, meg-, és felruházom, – lesz-e belőle ember.
Olyan kicsi volt, alig mertem megfogni. Csak ültem a szőnyegen, és az ágy rácsai között bámultam – mindez az enyém? Mohón figyeltem grimaszait. Hamar megtanultam, hogy a különböző szájráncolások mit jelentenek. Ha összeráncolta a szemöldökét, és ajkát összehúzta, – tudtam, hogy azt fontolgatja, mosolyogjon-e. Ha szemét tágra nyitotta, száját ráncokba szedte, – tudtam, hogy azonnal sírni kezd. Megszállottan lestem gondolatait. Szinte – mit szinte! valóságosan! – a rabszolgája lettem. Nem kellettek nekem mások bókjai, hogy szép. Én tudtam, hogy gyönyörű. Nem volt szükség mások visszaigazolására, hogy okos, én biztos voltam benne, hogy zseni. Ahogy nőtt, tényleg okosodott, kitárult számára a világ. Az övé tágult, az enyém beszűkült. Csak rá fókuszáltam.
Gyönyörködve néztem egyre szélesedő vállait. Megsimogattam volna göndörödéstől megszabadított fürtjeit, – de az anyai cirógatás snassz lett számára. Orra alatt a sötétlő pihék még komolyabbá tették egyébként is komoly arcát. Csak a szeme, a mindig árulkodó szeme maradt a régi. A visszafojtott indulat sárkány-zöld villámokban cikázott át rajt. Az öröm nem görbítette mosolyra a száját, de a szeme felragyogott. Esténként, ha elaludt, leültem az ágya szélére. Néztem a takaró alól kikandikáló hatalmas tappancsokat, és hiába kerestem a rózsás talpacskákat.
Tilalma ellenére koptattam az iskola járólapjait, míg ő érettségizett. Nem akarta, hogy ott legyek, mégis felragyogott tekintete, amikor meglátott. Úgy kapott fel, mint vihar a levelet.
Kollégiumba kerülése csak a postának volt jó. Esténként távképzést tartottam a mosásról, vasalásról. Itthon megtettem én, ott rákényszerült. Egy hónap múlva nevetve jelentette: anya, tök jó szakács vagyok! Első osztályúan tudok konzervet melegíteni.
Öltönyre gyűjtök, amiben átveszi diplomáját.

Nézem, ahogy elsétál a két méterre cseperedett kicsim, mackósan átölel egy leányzót. Válla fölött még visszanéz, legényesen kacsint, amire összeszorul a szívem.
A kísérlet befejeződött.
Ember lett a fiam