Viktória ernyedten feküdt párja karjai között. Nem mozdult. Hallotta Krisz egyenletes szuszogását, észrevette, hogy alszik. A kislány a hasában lassan megállt. Behunyt szemmel élvezte a helyzetet, majd ő is elaludt. Arra ébredt, hogy Kristóf hangját hallja. Felnézett. Párja telefonált."Biztosan édesanyjával beszélt" – gondolta. Tévedett, mert apja hívta őket, hogy átjönnének most hozzájuk. Amikor Kristóf letette a telefont, észrevette, hogy a lány felébredt, visszadőlt az ágyra, megcsókolta kedvesét.
– Mindjárt itt lesznek apukádék.
– Apuék?
– Igen, azt mondta, hogy valami fontos mondanivalója van, s átjönnének.
– Most?
– Igen
– Akkor felkelek
– Nyugi most indulnak, van még időnk, kb egy óra, mire ideérnek.
– Valami kaját is kell csinálni.
– Mindjárt segítek én is, csak hívom anyut.
Viki gyorsan felöltözött s a konyhába sietett. Kristóffal mindent elrendeztek, s mire apjáék megjöttek már volt szendvics, aprósütemény, üdítő s minden, ami egy vendéglátáshoz kell. Viki izgatott volt.
– Mi lehet olyan fontos?- Kérdezte
– Megtudjuk mindjárt, mert itt vannak- szólt Krisz, és valóban az ajtó előtt hangokat hallottak.
Kristóf gyorsan ajtót nyitott. Hárman álltak az bejáratnál, Papa öltönybe, amin Krisz egy kicsit elcsodálkozott, még soha nem látta így. Mellette egy idősebb hölgy, olyan ötven körüli, de az igazi korát nem lehetett megállapítani. Teltkarcsú, csinos, őszülő hajú, mosolygós teremtés volt. Hátrább egy fiatal lány állt. Barna haja lófarokban. Első ránézésre Vikivel volt egyidős, de lehet pár évvel fiatalabb.
– Sziasztok, gyertek, fáradjatok beljebb. – invitálta a vendégeket,
s kezet nyújtott, bemutatkozott két hölgynek.
– Szia apu! – Ugrott apja nyakába Viki.
– Szia kicsim! Mutasd magad, szépen kigömbölyödtél. Ő a lányom Viki. Meséltem már róla nektek.
– Igen, szervusz. Én Marika vagyok, a lányom Erzsi – Mutatta .a be lányát is a hölgy, és kezet nyújtott Vikinek.
Viktória zavarban volt, nem tudta, hogy köszönjön. Tegezze, vagy magázza Marikát. Apja, mintha megérezné dilemmáját megszólalt.
– Nyugodtan tegeződjetek, úgy könnyebb.
– Igen, persze. Szervusztok- Nyújtotta a kezez a két nő felé.
– Menjünk beljebb- Tessékelte beljebb a vendégeket Krisz.
– Hozhatok valamit? Kávét, üdítőt?
– Kávét kérek – szólt az öreg- te is kérsz Marikám?
– Igen.
– Neked? Üdítőt? – Kérdezte Krisz Erzsitől
– Kérek
Kristóf eltűnt a konyhában, majd pár pillanat múlva hozta az üdítőt, süteményt.
– Viki azonnal jön, csak felteszi a kávét.- Tette le a tálcát .
Ahogy az asztalra helyezte a poharakat, megcsillant gyűrűje, Papa megfogta a csuklóját.
– Rászántátok magatokat? – Kérdezte, mikor Krisz ránézett.
– Tudod, hogy nem rajtam múlt, de úgy tűnik, most már ő sem bánja.
– Ez jó. Tudom, hogy te már akartad, mondtam, hogy ki kell várnod,
– Mondtam, hogy kivárom.
– Esküvő?
– Még nem beszéltünk róla, én szeretném a baba születése előtt. Tudod, ő dönt.
– Tudom, néha olyan önfejű.
– Nem baj, én így szeretem, ahogy van.- Mosolyodott el Krisz.
– Mi van velem? – Lépett be Viki.
– Csak azt mondtam, hogy szeretlek – nyomott egy nagy csókot a lány szájára, majd kisietett a kávéhoz.- Hány éves vagy ? – kérdezte Viki, Erzsit. Barátkozni Próbált.
– 17. -Felelt .másik – te 19 leszel, ugye?
– Igen a tavasszal. Tanulsz még?
– Igen. 11.-és vagyok
– Minek készülsz?
– Közgázra mennék, ha sikerül.
– Miért ne sikerülne? Csak akarnod ke11.
– Sajnos a tanulással gondja van. Egy kicsit lusta a lány – szólt az anya
– Mi nem megy?
– Törivel kínlódom.
– Ha akarod segítek, csak szólj, hogy mi nem megy.
-Kösz.
Kristóf behozta a kávét, szétosztotta, majd leült pátja mellé. Papa megitta a kévét, majd belekezdett jövetelük céljába.
-Először is, isten éltessen szülinapod alkalmából, fiam – ölelte át Kristófot.
A fiúnak megütötte a fülét a "fiam" szó. így sohasem hívta még az öreg.
– Köszönöm, – egy pillanatra megállt – apa – Jól esett neki, hogy az apa így szólította. Szerette az öreget,, az utóbbi időben eléggé szoros kapcsolatba kerültek. Ok mindennap találkoztak az üzemben, s Papa elmesélte kapcsolatát, hogy komolyra fordult a dolog. Arra kérte Vikinek ne szóljon, majd ő tájékoztatja. Kristóf is beszámolt arról, hogyan alakul kettejük kapcsolata Vikivel, így az öreg is jól informált volt. Amikor telefonált, akkor már tudta miért jönnek. Nem érte váratlanul, de mégis meglepődött.
– A másik amiért jöttünk, szeretnélek megkérni fiam, legyél a tanúm az esküvőnkön.
– Én?!
– Apa!!- ugrott apja nyakába Viki.
Az apa átölelte lányát, aki össze-vissza csókolta. – De jó apu. Olyan jó látni, hogy boldog vagy.
-És te kicsim, veled mi van?
– Én apu? Nagyon-nagyon boldog vagyok. Nekem van a legdrágább kincsem! – Nézett apjára Viki
– Te mikor szánod rá magad? Krisz a lelkét kiteszi érted. Azt ugye tudod ugye?
– Igen tudom, most már minden rendben lesz – mondta, és apja orra alá dugta gyűrűsujját, amelyen fényesen csillogott a délután kapott ék szer. Apja átölelte.
– Örülök kicsim, Krisz nagyon szeret, rendes srác.
– Tudom-
Az öreg a fiúhoz fordult.
-Számíthatok rád?
– Köszönöm a. megtiszteltetést, örömmel elvállalom. – átölelte az öreget – Gratulálok.
Nem terveztek nagy esküvőt. Csak a szűk családot kívánták meghívni, ami inkább Marika családjából állt. Az öregnek a lányán és vején kívül nem volt senkije. Szülei már régen meghaltak, felesége meg árva volt. Esetleg még veje családja jöhetett szóba,de előbb ezt meg kell kérdezni.
– Holnap megyünk haza, megkérdezem, ha gondolod.
– Rendben.
A. délután jó hangulatban telt. Vikinek tetszett Marika. Látta, hogy apja teljesen megváltozott, s ezért rögtön megszerette, hisz neki tudta be a változást. Erzsi hallgatag, zárkózott lány volt, de a délután folyamán jól összebarátkoztak. Este volt már, amikor apjáék készülődni kezdtek.
-Szia kicsim. Vigyázzatok magatokra és egymásra is.
– Persze apa. Köszönöm, hogy apát,boldoggá teszed. Megérdemli. Sokᬠig nem volt benne része miattam – mondta Marikának búcsúzóul, majd megölelte és egy nagy puszit nyomott az arcára. Az asszony hirtelen meglepődött, majd viszonozta azt.
– Apád rendes ember. Becsületes, elég régóta ismerem már ahhoz, hogy tudjam.
– Ti régen ismeritek már egymást? – Viki meglepődött
– Igen, apád nem akart egyedül hagyni, ezért inkább nem is találkoztunk süsün.
-Jaj , de buta vagy apu! Mért nem szóltál?
– Tudod, hogy te számítottál, de most már van, aki vigyáz rád. – átölelte lányát.
Erzsi is felvette kabátját, indulni készült.
-Szia…húgi – szólt Viki – most már tesók vagyunk – szólt, miután látta a lány csodálkozását.
– Igaz. Szia. Tényleg klassz a fater
– Tudom.
Az ajtó becsukódott a vendégek után, Viki átkarolta Kriszt.
– Gondoltad volna, hogy megelőznek?
-Nem. A. miénk mikor legyen? – Kérdezett rá hirtelen a fiú.
– Micsoda?
– Hát…. az esküvőnk! Én szeretném még a baba születése előtt. Te mit mondasz?
– Legyen. Hogy megy ez?
Kristóf átkarolta menyasszonyát, magához vonta. Végre, erre várt már mióta.
-Bejelentkezünk karácsonyra. Az pont egy hónap,annyit úgy is várni kell. A kicsi meg januárban jön, addigra házasok leszünk. Jó lesz
így?
– Igen. -felelt Viki és belesimult vőlegénye karjaiba,- s megcsókolta. Tudom, hogy buta voltam, te már előbb is akartad.
-Nem baj szívem, így is jó lesz. Legalább most már te is szeretsz nem csak én.- Krisz ölbe vette a lányt és bevitte a szobába. Pár perc múlva már csókjaival árasztotta el,s összeolvadtak a szerelemben.
VÉGE
1 hozzászólás
Szépen fogalmazol igazi romantikus regény lett ez. A cselekményt következetesen végigvitted. Abból keveset mutattál be, hogy a lelkekben milyen változás zajlott. Úgy látom üzenete is van a történetnek, és ezért mégis tetszik…egyébként nem a kedvencem ez a stílus. Ezt csak most, a végén tudom megírni, mert most látom mi lett belőle. összefoglalva jól sikerült.