A falu megállt valahol a múlt és a jelen között. Az idő kerekét tartó kéz többet pihent, mint amennyit dolgozott.
Tiszta, csendes házak, bóbiskoló virágokkal, állatfarmokkal, veteményesekkel sorakoztak a falu egyetlen utcájában. Még televízió is csak egyetlen házban volt, ami elé esténként összegyűltek azok, akiket még érdekelt, mi is van a falun túl.
Idejárt az Asszony is. Férje meghalt, gyermekei felnőttek és csak ünnepekkor látogattak haza. Ez nem azt jelentette, hogy nem törődtek vele, hiszen bármire szüksége volt, mindig számíthatott rájuk: kérve-kéretlen. Fiai, lányai többször kérték, költözzön hozzájuk, de ő mindig nemet mondott.
– Itt születtem, itt akarok meghalni is – mondogatta.
S közben nem tudta, hogy valaki figyeli. Már régóta. Hiába ismert mindenkit a faluban, nem láthatott azon Férfi mosolygó arca mögé, akinek fejében sötét gondolatok lapultak. A Férfi hosszú évek óta hordozta vágyakozását, ami néhány rosszul sikerült kísérlet és elutasítás után bosszúval párosult.
Egy nap döntött.
Éjszaka betört az Asszony házába. Nem azért, hogy bármit is elvigyen. Neki az élő test kellett. Mivel szép szóval nem kapta, hát elvette erőszakkal.
A Férfi lelke ujjongott. A célját elérte. Pedig ekkorra az Asszony már hetven éves volt.
Az Asszony már nem lakik a faluban.
A házba se költözött senki.
Az idő végleg megállt.
Kívül-belül.
Kívül-belül
By Titkos
8 hozzászólás
Tetszett nékem ez a „titkosírás”. A közelünkben is előfordult hasonló eset. A hölgy még idősebb volt, az „úr” pedig egészen ifjú. Többször is megismétlődött, de senki nem akart hinni a néninek. Nagy különbség, hogy azt senki nem írta meg ilyen jól.
Gratulálok. a.
Szia Antonius.
Köszönöm a gratulációt, prózai írásban amolyan szárnybontogató vagyok.
A valóságban itt is élt a hitetlenkedés, pedig igazából csak a családjának, s néhány közeli ismerős falubélinek mondta el. Már csak azért is, mert az Asszony nem akart és nem is tett feljelentést. Pedig ha egy kicsit belegondolnak, addig nem akart elköltözni a faluból, egyszerre meg mégis.
Titkos
Kedves Erika!
A szomorú történetet jól megítad röviden. Kár, hogy nem tudjuk, a férfi hogy tudott megmaradni továbbra is a faluban. Mert kisebb településeken az emberek ilyen szempontból szigorú bírálók.
Üdvözlettel: Kata
Szia Kata.
Köszönöm.
A Férfi ma is a faluban él. Nem közösítették ki, ha el is hitték az Asszony történetét, egyszerűen elkönyvelték az esetet, mint egy csínytevést.
Titkos
RÖviden, velősen írsz, de kicsit a következményekről is írhattál volna.:)
Szia Arthemis.
Szándékosan nyitva hagytam a kérdést: mi lett a Férfival. Sokkal prózaibb a valóságban: semmi nem lett vele. Nem érdemelte volna meg, hogy akár még egy mondattal többet írjak róla. Sorsának további fonalát gombolyítsa az olvasó. Ki-ki a maga ítélete szerint.
Titkos
Nem derült ki egyértelműen, a faluban mindenki tudott-e az esetről, így akár meg is maradhatott volna (büntetlenül) az adott közösségben ez a Férfi (milyen érdekes ilyen jellem esetén a nagybetű!); hiszen az Asszony elköltözött. Magával vihette a titkát, az elbeszélő pedig nem nevesít. Persze, ez esetben, szerintem nem ez a helyzet.
A kívül-belül megálló idő ténye azt erősíti meg, aki tud róla, inkább tényként kezeli a történteket, nem mérhetetlen közfelháborodás tárgya az eset. Egyszerűen együtt élnek vele.
Mivel csak egy televízió van a faluban, és az sem érdekel túl sok embert, ez is azt mutatja, nem keresnek hasonlóságokat a nagyvilágban történtekkel, és magánügyükként kezelik a történteket.
Nekem is tetszik a rövidsége. Hogy pár szóban mesél el – nem elnagyolva, inkább szépen összefoglalva – egy nagyobb időtartamot.
Szia Kuvik.
Hát…jó mély összefüggéseket feszegetsz. Aki tudott róla, egy legyintéssel elintézte: na és? Ha erre volt gusztusa? Vagy amolyan parasztos humorral megjegyezték: örüljön, hogy hetven éves korában még kijutott neki a "jóból". Valójában még a férfit védték, abból a ma is élő falusi megrögzöttségből, hogy egy férfinak mindent lehet. Ráadásul még az asszony szégyellte azt, hogy ilyet váltott ki a férfiból. Valahol a gyerekei is magukkal vitték ezt a mentalitást, hiába költöztek el, s bár a valóságban fenntartással kezelték az asszony történetét, felhasználták, hogy mégis hozzájuk költözzön. Igazad van. Ez a falu magánügye volt, szinte szóra sem érdemes kategóriában.
Titkos