Kockapóker

Bianka

A lány kilépett az udvarra, miközben erőteljes mozdulattal becsapta maga mögött az ajtót. Az üveglapok megremegtek kiszáradt gittágyukban, de mivel jelen háznál nem ez volt az első eset, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak az egésznek. A leányzó egy pillanatra megtorpant, kissé szétálló füleivel próbálta kiszűrni apja szitkozódásainak lényegét, de rájött értelmetlen kisérlet. Anyja sipákoló hangja átzengett a törésbiztos de nem hangszigetelt üvegen. A fák tudnak csak így nyikorogni-futott át agyán- miközben kislányos coffja végét két kézzel próbálta a fülébe tuszkolni, azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy némiképp csillapítsa a részleges halláskárosodást okozó decibeleket.
Töpprengésre túl sok idő nem maradt, tehát elindult a lépcsőn lefelé.
Ma töltötte be a tizennyolcat. Egymagában ez a tény még elviselhető lett volna ősei számára, de Bianka éleslátása, határozott időpontegyeztetése és némi tudathasadásos megnyilatkozása felébresztette az amúgy is keveset alvó oroszlánt. Ma, a születésnapján elhatározta, hogy tudtára adja a világnak felnőtté válását. A véletlenek, vagy a sors akaratából a szülők nézhettek először farkasszemet az eseménnyel. Az ünnepi ebéd kellős közepén Bianka kijelentette, nem hajlandó többé marhahúscafatokat és főleg undorító spenótot enni. Többre vágyik, és aki kényszeríteni próbálja, annak kikaparja a szemét. Különben is férjhez fog menni és pedig ahhoz, aki ma először szembe jön vele az utcán. A nyomaték kedvéért tányérját minden előzetes bejelentés nélkül ráborította az asztalra.
A hatás felemelő volt. A spenót fröccskölve terült szét a külön ez alkalomra kölcsönkért fehér lepedődarabon. A szebb időket megélt ágynemű fintorogva nézett önmagára, és bizony ha tudott volna színtválltani, vérvörösre szégyelli magát.
Az apa csamcsogása egy pillanatra, kezében a spenóttól csöpögő húscafat hosszabb időre megállt. Kérdően bámult lányára, koszos ingujjával letörölte szája csücskét ami ekkora már lila árnyalatokban játszott. Vastag bikanyakán kiduzzadtak az erek, szemei mintha kocsányon ülnének előre dülledtek.
-Mit mondtál te kis gügye csicseriborsó? Hova mégy Te? Férjhez…aki először szembejön Veled?…Te kis bunkó, kinek kellenél Te? Anyád is bányarém és csak azért vettem el mert mikor megismertem éppen napfogyatkozás volt, mondtam is neki, hogy a napra lehet nézni, de…de Te még túl teszel rajta is!-ordította az apának nevezett hájpacni, és még mielőtt megütötte a guta éktelen hahotázásba kezdett. A már-már fuldoklásba torkolló kacagást anyja sikítása törte meg. A magas „c” amely elhagyta a torkát megtette hatását, a bariton röhögés abbamaradt, hogy átadja helyét a tenor szitkozódásnak.
Bianka ezt a hangulatváltást kihasználva felpattant az asztaltól és felemelt fejjel, egyenes derékkal kilépett az ajtón. Ki a szabadba, egy új világ reményében átlépve a felnőttkor első küszöbét.Szaporázni kezdte lépteit. Még húsz méter megpróbáltatás a gazos udvaron és ha testi sérülés nélkül eléri az omladozó kőfal kapuját, meg lesz az első győzelem.
Kacathegyek, ócska autóroncsok között bukdácsolt tömzsi lábaival. Két számmal nagyobb cipője annak ellenére, hogy ismerte a járást folyton újabb akadályba ütközött. Az udvar, ha katonai szempontból vizsgálnánk semleges területnek igazi senki földjének minősülne. Bianka számára most elválasztó vonal két frontszakasz között ahol még el lehet dönteni melyik oldalon akar maradni. De Ő hajthatatlan, már döntött és tervét végig is viszi.
Igazából a párválasztás általa kiokoskodott módjának tekintetében akadtak aggályai, de nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon. Túl sok idő a meditálásra jelen helyzetben nem akadt, ismerve apja hirtelen természetét nem volt más hátra, mint előre. Apja felocsúdva első döbbenetéből valószínű a kisbaltát keresi melynek áldásos segítségével embert faraghat egyetlen leányából. Még szerencse, hogy mindent egy napos késéssel talált meg és ugyebár tegnap még nem tudhatta, hogy szükség lehet rá.
Az ujdonsült felnőtt végre megmarkolhatta a kapukilincset. Túl határozott, túl elszánt mozdulattal ragadta meg. A kezében maradt, hát adódott az alkalom mint egy szerencsepatkót hátradobni. Az ablaküveg hatalmasatt reccsent. Igazi nyerő dobás! A csörömpölés mint égi harsona jelezte egy életszakasz végét. Jöhet az igazi megmérettetés, a gondtalan nagybetűs ÉLET.
Bianka szinte megrészegülve tekintett szét. Mélyet szippantott az utca levegőjéből. Felemelő érzés kerítette hatalmába, valami olyasmi, amit Napóleon érezhetett egy győztes csata után, mindössze annyi külömbséggel, sem a győztes sem a vesztes sereg nem volt látható a színen. Az utca teljesen kihalt, sehol egy árva lélek. Bianka átélte első csalódását. Hol találok így férjet?-tette fel a kérdést félhangosan. Most merre tovább? Lehetőség több is akadt, azonban kizárásos alapon szűkíteni lehetett a lehetőségeket. A menyasszonyjelölt logikája fenomenálisnak bizonyult. Emlékei között felrémlett valami a legtisztább út az egyenes címszó alatt, de ez most kivitelezhetetlen, hiszen szemben a patak csörgedezett. Leendő párjával kapcsolatban semmilyen kompromisszumot nem fogadott el, mégis be kellett látnia kevés az esély, hogy a patakba gázolva akadjon rá. Jobbra felfelé az utcán már csak a templom látható, ami végcélnak a párválasztás szentesítésére megfelelő hely, de most nem jöhet számításba. Maradt a balra haladás lehetősége, ami ugyan lefelé halad a lejtőn, de lakott terület felé vezette a mindenre elszánt leányzót. Irány tehát lefelé a lejtőn.