Már több írásomban, versemben szóltam arról, hogy van két csodaszép fekete kiskutyánk, Bogi a kan és Buksi a szuka. Buksinak a ,,kedvenc szórakozása" annak ellenére, hogy mind a ketten változatos és ahogy tapasztaljuk az Ő ízlésüknek megfelelő, finom eledelt kapnak. Buksi a sajátja elfogyasztása után a Bogi adagját is megdézsmálja. Történt pedig napokban az alábbi eset:
Bogi kióvakodott a konyhába, ahol Ő tudta, hogy ott van a Buksi tányérja és meg akarta nézni, hogy – szerintem – a lopkodásokért büntetésül Buksi alaposan megleckéztesse. Talált is a tányéron sok finomságot és nekilátott, hogy azokat most Ő orozza el a testvérétől visszavágva az eddigi lopásaiért.
Éppen a legnagyobb csendben falatozott, amikor a szobából ki szeretett volna menni a konyhába Buksi szintén étkezési céllal. A Bogi észrevéve a Buksit egy kicsit sem lepődött meg. Buksira alaposan rákiáltott elzavarva Őt cselekményének színhelyéről. Buksi ettől úgy, de úgy megrémült, hogy – képzeljétek el – valóságos szoborrá merevedett. Még ugatni sem tudott. Majd farkát behúzva oldalgott el megszégyenülve a büntetése színhelyétől. Bogi viszont nem zavartatva magát nyugodtan evett tovább, mintha semmi sem történt volna.
Gyerekek! Szerintetek Buksi ebből az esetből megtanulta azt, hogy mit szabad és mit nem? Én nagyon remélem, hogy ennek az esetnek a tanulságát Buksi sokáig nem felejtette el, de szerintem legalábbis másnapig.