Lassan elhagyom a járókát, kilépek az utcára
És látok – eltakarom szemem =>
Nevess és temesd a múltam cseppjét!
Mércének emelt bércbe oltom a helyem…
– Milyen lett volna – milyen lenne – szerda nélkül?
Elkerültelek – a testalkotó esték…kissé fázok.
Kalitkába zárom szívnélküli fejem, és
Az első mutatócsapás után kétségekbe mélyül
A körhintán más ember ölében…
De te majd fogod a kezem.
4 hozzászólás
Nem semmi vagy AmigoH!
Korodat megelőződ jóval… De asszem nem a kor számít, mert a lélek kortalan, mindegy milyen testbe van bezárva… marha jó a versed. Bocs, de nem vagyok valami jó hsz író… Tehát ez most kivétel, később nem igen fogok ilyen terjedelműt írni…
Én razingknife(razorknife?)-fal nem tudok egyetérteni, mert nem bólogatok igazán, nekem a felnőtté válás a legkevésébé sem erről szól, de majd a többi tizennyolc éves megcáfol engem. Ez a kézfogósdi pl. már nem tűnik 18-19 évesek és szüleik (istenük?) dolgának. Meg mondjuk 18, 19ként nem az eltakarás hanem a látás, látni akarás a fontos, a múlt elfogadása és élénken tartása, nem a temetéséé.
Ez persze személyenként változik, de akiket én ismerek 18ként, így gondolkodnak.
Itt most már nem tudom megállni, hogy ne szóljak bele. Ennek a versnek semmi köze ahhoz, hogy én betöltöttem a 18at. Azt nem mondom meg, hogy mi van itt eldugva, de nem a koromhoz kötött dolgok, ennyit elárulok.
Kösz az eddigi hozzászólásokat!
Már negyedszerre olvasom, de még mindig nem értem:-( Elég szomorú vagyok, próbáltam belelátni bizonyos dolgokat, de sose jött ki egy egész, mindig valami ellentmondott az addigiaknak. Talán az a bizonyos szerda a lelke az egésznek… Remélem egyszer beavatsz, mint gyenge fantáziájú olvasót, hogy miről is szól ez pontosan.
H.