1903.
A hatalmas állat felemelte hosszú, féregre emlékeztető ormányát, és trombitáló hangot hallatott. Oszlopszerű lábainak egy lépése enyhe rángásokat keltett a talajon, hatalmas hajlott agyarai a földet súrolták,
A cserjésben gubbasztó férfi puskája pont az állat szeme felé mutatott. Mutatóujja lassan a vadászpuska ravaszára fonódott. A fegyver markolata a vállához nyomódott. Várt, várta, hogy a behemót felé forduljon.
A közelben csíkos lovak legelésztek, a tónál hosszúszarvú bölényekből álló csorda ivott. A fűben tücskök ciripeltek. Minden csendes volt…
A vadász balra mozdította a fegyverét, amikor a góliát az ő irányába mozdította a fejét. Ezzel tiszta célpontot nyújtott neki. Meghúzta a ravaszt, halk kattanás hallatszott, de ezt a következő pillanatban túlharsogta a puskapor dörrenése. A lövedék befúródott a szemébe, felágaskodott, majd felmorrant, majd elterült.
A lovak és a bölények futásnak eredtek, robajjal betöltve a prérit. A hatalmas császármamut egy utolsót rándult, és kiszenvedett. Kittenberger kijött a cserjésből, és végigmérte az előtte fekvő állatot. Pompás bika volt. Hajlott agyara három méter hosszú lehetett, északi szőrös rokonaival ellentétben csupasz volt, inkább egy túlméretes elefántra hasonlított.
A fák közül kiléptek a sosonok, hogy feldolgozzák a nagyvadat. Egy tucatnyian lehettek. Magas emberek voltak, világosbarna bőrük volt, hullámos fekete hajuk. Legtöbbjük arcát fekete tetoválások borították. Azonnal neki estek késeikkel a vad agyarának, majd a húsának. Az agyarak és a koponya a vadászt illeték meg, míg a hús a törzset.
Ők voltak Kolumbia őslakói, Kittenbergert legjobban az Új-Zélandi maorikra emlékeztették. Okos és kultúrált emberek voltak, kereskedtek a Kolumbiai kontinens keleti partján élő európaiakkal.
Kittenberger megnézte a földön heverő agyar párt és csupasz koponyát. A Magyar Birodalmi Múzeum örülni fog neki. A Kolumbia gyűjtemény dísze lesz.
– Nagy állat – lépett oda mellé a sosonok törzsfőnöke Rongi. Haja már őszbe fordult, arcának egyik felét egy fekete tetoválás borította. Kittenberger tudta, hogy ezek a minták elmesélték Rongi és családjának történetét, és hogy kevesen tudják visszafejteni. Ez egy fajta írás volt a sosonok között. – Sok hús télre.
Kittenberger bólintott.
– És szép agyarak a múzeumnak.
A soson bólintott. Kolumbia egy valóságos csoda volt. Olyan lények éltek itt, amelyet Európában csak megkövült csontok által ismerhettek meg. Kittenberger vadászott már Afrikában, de annak a nagyvad állománya eltörpült a Kolumbiai mellett. És a teljes nyugati része feltérképezetlen volt.
A sosonok lassan végeztek a hús felpakolásával. Ezeket nagy szánokon szállították el a törzs megerődített falujába. Ezek elé yukon szamarakat fogtak. Küllemben inkább a lóra hasonlítottak, a lábukat vörösesbarna, a törzsüket szürke szőrzet fedte. Az agyarakat is felkapolták az egyik ilyen járműre, a kis karaván már indult volna a sosonok faluja felé, amikor az egyik fiatal férfi felkiáltott és nyugat felé kezdett el mutogatni. Kittenberger arra fordult.
A láthatáron egy ló közeledett, de ahogy a vadász jobban megnézte, látta, hogy az állat hátán egy férfi van. Vörös nadrágot és kabátot viselt, a fején egy sárga szarvasbőrböl készült, széles karimájú kalap. A fickó kókadt volt, már csak az imádság tartotta lovának nyergében. Kittenberger és három soson odarohan a fickóhoz. Ekkor tűnt fel, hogy a férfi igen csak nagydarab, kerek állán fekete borosta nőtt. A nyergére egy vadászpuskát szíjazott. A lábán egy fehér kötés volt, amelyen egy vörös folt volt, jelezve, hogy a férfinek csúnya sérülése van. A szag alapján kezdett elfertőződni.
– Vigyük a faluba – mondta Rongi, a két soson leemelte a ló hátáról. A harmadik megfogta az állat kötőfékjét, és vezetni kezdte. A férfi övén lévő zsákocskából kihullott valami. Kittenberger lenézett a földre, oda ahová az apró kavicsok estek. Felemelte az egyiket. A kövecske elfért a férfi kezében, de érezhetően nehezebb volt, valamint aranyos fénnyel csillogott.
– Arany?
A férfi nyugatról érkezett, ezek szerint az a terület más titkokat is rejt…
2 hozzászólás
Izgalmas, vadregényes téma. De! Kedves Kenneth, a csíkos lovat nem zebrának hívják? És hol a fenében láttál te hosszú szarvú bölényt? Egy elefánt (vagy mamut) ormánya kissé vastag ahhoz, hogy féreghez legyen hasonlatos. Rángatózó talaj! Hm. Közeledik a ló, és csak a jobban megnézés után látszik, hogy valaki van a hátán? Nem folytatom, mert kötekedésnek fogod érezni.
De egyet azért árulj el lécci! Milyen állat az a császármamut? Lehet, hogy rosszul vagyok informálva. de a mammutok is és a mamutok is több ezer éve kihaltak.
Csiszolgasd még egy kicsit, csiszolgasd!
Ez egy alternatív univerzum, ahol a paleoindiánok nem hatoltak be Észak Amerikába, és nem irtották ki az akkori megafaunát.
A zebra, az egyfajta a Hageman ló. Észak Amerikában élt, ahogy a császármamut, becsületes nevén Mammuthus Imperátor.