telepszik most némán konok szívemre
pedig ordítanék haragos-nagyot
vegyetek már észre én is itt vagyok
bujdokolok nesztelen követve az árnyam
mellémszegődik a szél s mintha lenne szárnyam
tajtékot habozva most őrülten szárnyalok
bólogat a világ látod én is itt vagyok
10 hozzászólás
Kedves Hanga!
Nagyon tetszett nyolcsorosod, de szerintem hamar lezártad, valahogy nekem a levegőben maradt az utolsó kiáltás.
Üdv
aLéb
Tényleg itt vagy – nehéz lett volna nem észrevenni ezt a remek verset. Gratulálok, Hanga!
Jó jó jó ! látlak én is ! Jó hogy itt vagy ! Jó hogy ilyen jó verseket írsz !
fefo
Köszönöm Mindenkinek!
aLéb: valahogy ezt akartam elérni, hagyni egy kis bizonytalanságot 🙂
Üdv! Hanga
Szia! Bekerülsz a kedvenceim közé. 🙂 Ez (is) nagyon tetszik. Valahogy úgy érzem, meg kéne zenésíteni. Poppy
Megtisztelve érzem magam kedves Poppy 🙂
Hanga
Ha még valaki nem vett volna észre ezek után,
az vagy süket, vagy vak, vagy…
Hangám!! Ez egyik legjobb versed, tanítani kellene!!
Ha van valaki, aki el lenne kenődve az olvassa orvosságként
e művet, mert ez kérem MŰ!!
ölel leslie
Mármint MŰREMEK!!
:-)))
L.
Igen kedves Hanga szemmel láthatóan itt vagy:))
és minden kilómétekőnél:)
Nagyon remek ez a művedDe egyet értek aLébbalA vége kicsit szárnya szegett egy kicsit szárnyalhatott volna mégakét első sor már remeket ígért és az is lett
dv. Neked és csak így tovább
Köszönöm kedves marica!