Az emléked egy kibuggyanó könnycsepp. Apró gyöngy, mely a haláloddal született, és időnként végiggurul az arcomon. Eszembe jutsz, bevillan egy kép, felidéződik egy mondat – és a kagyló, mely a gyöngyöt rejti, kinyílik. Kibújik belőle a könnycsepp, s gurul lefelé. Hagyom, hogy járja az útját, végig az arcomon, megpihenve a szám sarkában, lefutva a nyakamon. Hagyom, hogy az emlékek újabb és újabb gyöngyöket teremjenek, soha ki nem fogyva. Behunyom a szemem, és megsimogatom pilláimmal az apró emlékgyöngyöket, mik lassan-lassan felszáradnak. Becsukódik a kagyló, és elrejti ismét egy időre a múltat. S ha majd egy nap megint felbukkansz, a könnycseppeket újra útjukra engedem, hogy arcomon végigfolyva emlékezzenek rád.
2003. november 28.
16 hozzászólás
Irásod is egy könnycsepp…tiszta, őszinte. Szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm szépen, örülök, ha átment.
Nagyon szép szomorú, őszinte emlékezés. Üdv.: Túri I.
Köszönöm ezt a szép írást, ami egy gyönyörű költeménynek is beillik! Nagyon szép! Üdv. KAnna
Köszönöm, kedves Imre.
Kedves Anna, örülök, hogy így gondolod 🙂
Nagyon szép, és költői. Jó dolog, hogyha tudsz sírni.
Köszönöm szépen.
Emiatt az írásod miatt bogarásztam végig egy csomó irodalmi oldalt. Valahol olvastam, aztán nem találtam. Ha megjelenne egy verseskötet, amiben ez benne van, már ezért megvenném.
Nyáron meglátogattam édesanyám sírját, és elmondam neki.
Köszönöm !!!!
Én köszönöm, meghatottál!
Kedves Netelka! Ez egyszerűen gyönyörű! Kétszer is elolvastam, megható és csodálatos e pár mondat, ahogy megfogalmaztad. Lágy és művészi. Gratulálok szívből!:)
Nagyon köszönöm, kedves sleepwell. Ez első írásaim egyike.
Kedves Netelka!
Én inkább versnek nevezném írásodat a csodás, lírai képek miatt, de a lényeg, hogy gyönyörű lett! Valóban áldás, ha az ember tud sírni olykor…
Üdv: Borostyán
Köszönöm, hogy elolvastad – egyik legkorábbi írásom 🙂 Örülök, hogy tetszett, kedves Borostyán!
Igen. És sose tudhatod mikor bukkan fel újra. Nagyon szép. Gratula! Poppy
Köszönöm, kedves Poppy!