A királykék köpeny lágyan, bársonyosan ölelte, simult meztelen testére. Olyan volt az érintése, mint egy óvatosan csókoló férfiszájé. Ha ez a bársonyos simaság átölelte, királynőnek érezte magát.
Fenséges volt.
Tetézte a jó érzést, ha a férfiszemek láttára elhomályosultak, a légzések felgyorsultak. Érzéki örömöt okozott, ha a tükör megkétszerezte a látványt: a sötét anyagból elősejlik gömbölyű csípője, dús keble.
Szerette, ha a királykék köpeny a simogató kezekből a földre hull.
A köntös nem sértődött meg a mellőzés miatt, csak szemérmesen összehúzta magát az ágy előtt. Jó volt játszani benne, nélküle. Csodás volt reggel beleburkolni a testét, de csodásabb volt este átadni a cirógatás lehetőségét férfikezeknek. Élvezte a vetkőzés pillanatait.
Nagyon élvezte. Csak túl sokszor, túl sokáig …..
Már nem királyi a kék.
Már csak a köpeny öleli át a derekát.
3 hozzászólás
Mestermunka. Nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Fantasztikusan jó írás! A "királyságnak" is egyszer vége szakad.Marad a meztelen igazság egy köpenybe takarva.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm. -matyi