Körkép egy vacsoráról

Gondoltam, a torkodon akadhatna. Vacsorát főztem neked, egy kevés babfőzeléket, a húsvéti kösöntyűvel (ideje visszaadni). A magatartásom nem változott: se vészjósló tekintet, se hangos szó. De hogy nem a kettőnk közti bizalom segített már a járásodról felismerni… tudni, hogy tudod, hogy tudom, az biztos, mégis mintha pont a bizalom veszett volna el vagy legalábbis a meghittség, érintéseink otthonossága maradt volna el valahol. Nagy kár, hogy nem tanultad meg mellettem, magyarázkodni mindig túl késő. Az elkésett dolgoknak mindig van egy kis izzadtság szaga, kettőnk között például annak a virágos nyári ruhának az illataként lengett, amit nem én viseltem azon az elképesztő csillagos nyári éjszakán (remélem pontosan idéztelek), amit nem velem éltél át. Elcsesz…csúszott dolog volt ez. Igen. Hogy szerelmes volltam-e? Igen. Elcsesz…csúszott dolog volt ez. Az elkésett dolgoknak mindig van egy kis izzadtság szaga, kettőnk között például annak a virágos nyári ruhának az illataként lengett, amit nem én viseltem azon az elképesztő csillagos nyári éjszakán (remélem pontosan idéztelek), amit nem velem éltél át. Nagy kár, hogy nem tanultad meg mellettem, magyarázkodni mindig túl késő. De hogy nem a kettőnk közti bizalom segített már a járásodról felismerni… tudni, hogy tudod, hogy tudom, az biztos, mégis mintha pont a bizalom veszett volna el vagy legalábbis a meghittség, érintéseink otthonossága maradt volna el valahol. A magatartásom nem változott: se vészjósló tekintet, se hangos szó. Vacsorát főztem neked, egy kevés babfőzeléket, a húsvéti kösöntyűvel (ideje visszaadni). Gondoltam, a torkodon akadhatna.