(Problémás vagyok!)
Hát igen ez vagyok én! Telve gondokkal, mint mindenki más a földkerekén.
Néha az a bajom, hogy letörik a körmöm… Ez ritkán fordul elő… elég erős körmökkel vagyok ellátva. Máskor meg az a gond, hogy a gyermek, akit szültem, nem akar velem szóba állni. Na, bumm… Aztán az is előfordul, hogy nem tudok kenyeret se venni, olyankor sütök… Amíg van liszt és élesztő, nagy baj nem lehet! Hoppá! Akkor ezt már meg is oldottam… Egyenlőre.
Az igazság az, hogy minden gondomat köveknek képzelek. Szépen sorban találom e köveket, majd ahogy megleltem őket, ott hagyom az út szélén. Lerakom a kavicsokat és a sziklatömböket, nem cipelem magammal a sok-sok lélek-ásványtani elemet. Könnyed léptekkel haladok az úton, néha mégis mázsás teherként szakad rám egy-egy kőomlás… Olykor úgy érzem, örökre maga alá temet.
Életem nagy részét azzal töltöttem, s töltöm, hogy mások kőbányáiból kitermelt anyagból faragok szobrokat. Bánatból mosolyt, magányból társaságot, kilátástalanságból kilátót…
Amikor kőfaragó vagyok, akkor nem is emlékszem, merre vannak saját, megmunkálatlan anyagaim… Sok kavicsot egyszerűen elveszítettem. Nem mintha keresném… Csak úgy egyszerűen eltűnnek. Belepi őket a feledés pora. Amikor visszanézek az úton, kopár hegyeket látok, és termőföldeket. Fákkal, s virágokkal telt területeket. Van, ahol a búza csíráz és van, ahol már terem a gyümölcs is…
De amikor megállok megpihenni kettesben örök társammal, a magánnyal… Akkor mindig rám talál, nyugtot nekem nem enged az átkozott faragatlan múlt, mely jelenemben mérgezi a jövőm… Vésőjével vájja elmém, mint valami szunnyadó parazita, aki csak arra vár, hogy kínjaimat fokozza…
És akkor jöhet a „leg” és a két „bé” és fokoznám tovább, ha tudnám! De nem megy!
Olyankor elalszom, s álmomban minden épület faragott kőből épül…
És a kőműves én vagyok!
12 hozzászólás
Kedves Falevél! Köveket sajnos mindenki cipel, aki le tud rakni belőlük az szerencsés, aki nem engedi magát betemetni egy kőomlástól az bátor ember. Köveket faragni szerintem szükséges. Nem hétköznapi írás! Üdv. István
Nagyon jól megírtad azt, amivel mindenki minden nap szembesülni kényszerűl…csak vannak olyanok akik inkább a homokbadugják a fejüket. És vannak akikenk olykor a fejükre pottyannak a kövek. Gratulálok írásodhoz. Elgondolkoztattál. A kőfaragáshoz kreativitás kell, azt hiszem a túléléshez is. Üdv. Alex
Istefan és Fél-x!
Köszönöm, hogy eljöttetek olvasni hozzám!
Azt is köszönöm, hogy itt hagytatok nekem egy-egy "szobrocskát"…
Szeretettel: Falevél
Kedves, problémás Falevél! Egyik problémádat szeretném megoldani: ne osszad el egyenlő részekre a gondokat. Egyelőre még várj! Ugye értesz? -matyi
Kedves Falevél!
Időnként a kövek és kavicsok között, találhatunk igazi gyémántokat is. 🙂 Én is nagyon figyelek, hátha… 🙂
Nagyon tetszik írásod, talán azért is, mert hasonlóan vannaki kavicsaim, köveim. Teljesen át tudtad adni az érzést, vittél, sodortál egyik érzésből a másikba. Bizony rájöttem, hogy én is problémás vagyok. 🙂 Köszönet érte, örömmel olvastalak. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves matyi és pirospipacs!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Matyi, nem értem, de levelemre remélem válaszolsz és megvilágosodhatok!
Örülök, hogy gondolat-vekker volt ez a rövidke írás…
Szeretettel: Falevél
Különleges írás, különleges látásmód, különleges figyelmet érdemel….
Kedves Falevél!
Nehéz megszabadulni a kövektől, de nem lehetetlen. A lerakottak helyére újak jönnek, de néhányból faraghatunk is.
Szeretettel: Rozália
Kedves Falevél!
Számtalan követ hordozunk, lerakjuk, újabbakat veszünk fel, de megszabadulni nem tudunk tőlük.
Mint írásod sodrásától sem!…Remek, kifejező alkotás!
Puszim: Lyza
Kedves Falevél!
Nagyon szép.
Amit írsz, olyan kedves. Tele igazi, őszinte érzésekkel. Tudom sok minden fáj, de ahogy gondolkodsz a problémákról, az csodás. Most tanultam, tőled, és ha megengeded, másoknak is átadom, ezt a gondolatsort. Mármint szóban, elmondva, vigasztalva, szobrot faragva.
Köszönöm, hogy feltöltötted, ezt a pár mondatot.
Nekem sokat jelentett.
m.
"Vár állott ,most kőhalom" ( Sajnos egyre több kőhalom lesz) A kötő anyag igencsak fogy.
Gratulálok, Szokatlan ez a " Szakmunka".A megfogalmazás nagyon tettszik, Csak igy tovább.
Kedves szusi, Rozália, Lyza, Mikike és magamnak!
Köszönöm, a hozzászólásaitokat!
Örülök, hogy tetszett írásom!
Mindenkinek Szép Nyarat kívánok… Reggel arra gondoltam, vajon mikor is jönnek vissza a fecskék… Egy órával később láttam… Nem egyet ám, hanem kettőt… Ők már csinálhatnak nekünk nyarat!
Szeretettel: Falevél