Fekszem. Egy padon.
Ősz van, de az a napos fajta, amit mindenki szeret. Enyhe szellő fúj, verebek pletykáit hozza a közeli fákról. Lyukas órám van, ráérek. Csak fekszem a padon és gondolkozom erről-arról.
Viszonylag sok barátom van. Mindegyik mást szeret és mást utál bennem, meg persze vannak átfedések is:) Néha belegondolok, kiben milyen nyomot hagytam? Nem is hinnénk, sokszor egy-egy mondat mit művelhet egy lélekben. Mert ugyebár nem mindegy, hogy mezítláb sétálok át valakin vagy bakancsban. Kicsivel több figyelmesség csodákat művelne. Nem a születésnap, névnap és hasonlók nem elfelejtése. Nem. Észrevenni a szomorúságot a nevető szemekben. Odamenni ahhoz, aki egyedül van. Meghallgatni valakit. Apróságok. Nem kell hozzá pénz, csak szív.
Ijesztő ez a közöny. Nem érdekel-majd máskor-holnap és hasonló „ész” érveink vannak…Senki sem érdekel, csak önmagunk. Azt keressük mindenütt: karrier, szerelem. Hol a helyem, ahol sikeres lehetek (én), ki lesz, aki örökké szeretni fog (engem)? Hát én nem tudok szeretni, én nem segíthetek valakin csak úgy? Nem kell mindig jól járni…
Nem értem. Egyszerűen nem akarom megérteni az embereket. Sokszor magamat sem. És igen, téged sem. Túl nagy lett az önzés, túl nagy lesz a magány. Mire jó, ha minden álmunk teljesül is és nincs kinek elmondani és itt a kinek nem valakit jelent a tömegből, hanem olyan embereket, akik szeretnek. Szeretnek hibáiddal, szeretnek szürkén, szeretnek fáradtan és szeretnek dühösen is. Téged és nem a pénzed, márkás ruhád, menő stílusod, csinos alakod vagy a húgod esetleg.
Vannak ilyen barátaid? Akiktől nem választ el vastag közönyfal, de vékony pókháló sem? Olyan emberek, akikben a szereteted hagyott nyomot. Barátok, akikből az ember összerakhatja önmagát. Akár egy puzzle, ha jól ismernek, a végén magadra ismersz a képen. De elég őszintén élsz ehhez?
Látszol vagy játszol?
Tanulj meg szeretni. Nem lángolva, nem hűséggel. Egyszerűen.
Nem majd, ha már annyira egyedül maradsz, hogy muszáj lesz érdekelnie. Nem máskor. Nem holnap. Minden nap.
Közöny vagy még rosszabb-délutáni gondolatok I.
By Áfonya
3 hozzászólás
A legnehezebb dolgok egyike a földön: megtanulni helyesen szeretni. Azt hiszem, egész életünkben, minden nap erre kell törekednünk. Jó az írásod, értékes gondolatokat tartalmaz.
Kedves Kikerics:)
köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy te is így látod.
Ha jól érzem, egy barátban csalódtál, az buggyant ki belőled a padon, s ezen keresztül látod az elhatalmasodó közönyt az emberi kapcsolatokban. Jó az írásod, nagyon aktuális sajnos!
Gratulálok Áfonya!:)