Gyönyörű tavaszi éjszaka volt. A csillagok fényesen ragyogtak az égen. Talán erősebben, mint máskor. Az egyik nagyobb volt mint a többi: ott ült rajta, egy magányos lélek, és lenézett a csöndes városra. Ült, csak ült. Valamire várt. Fényes, fehér ruhája, puha anyagból készült. Szárnyai aranyosan csillogtak. Egy őrangyal. Valakinek az angyala. Az a valaki pedig, most születik meg, itt Zalaegerszegen.
Bizonyára nem sejti, hogy fenn a magasban valaki várja érkezését. Sőt, odajött hozzá egy nő is. De ő nem sima ember, hanem egy szellem volt. Szürke, ezüst csillámú selyemruhája együtt lobogott a széllel, szürke haja volt, pedig ő maga nem volt idős, arca mint egy húsz évesé.
-Látod. Mondtam, hogy őrangyal lehetsz. És most az vagy. De ne feledd: vigyáznod kell rá, ha már fel is nőtt, akkor is szemmel kell tartanod. Hisz a saját végzetedből tudhatod, hogy az emberek képesek hamar félbeszakítani a saját vagy mások életét.- a szellemnő hangja szigorúan hangzott, tekintete, viszont semmit mondó maradt.
-Nem is tudom. Nekem ez kicsit nehéz feladat…
-Hidd el. Sok hibát követtél el földi életedben, de tanultál belőle. Ezt a tudást kell neki átadnod. Meg figyelned kell rá…ugyan ilyen nehéz a többi emberre ügyelni. Mit gondolsz? Ha a többi emberrel könnyebb dolgod lenne, akkor mégis miért van ennyi drogos, alkoholista?
A másik sóhajtott és lenézett-Már csak öt perc, és megjön.
A szellemnő felállt és leugrott a csillagról. Lassan szállt, szállt, majd talpra ért, a kórház ajtaja elé.:- Nem akarod megnézni a gyermeket?
Az angyal utána ment, és beléptek a kórházba. Senki nem látta őket. Az emberek számára láthatatlanok voltak. -És Alilah, hogy fog meglátni minket? Hisz a dolgozók se látnak!
-Nyugi. Ő lát minket. Mert ő különleges.
Mindennek ma már 8 éve. A lány felcseperedett, de már régen nem szülővárosában lakott: Budapestre költözött anyjával, hátha könnyebben talál az majd munkát magának. Munka volt is elég, a lánya, Réka meg jól tanult. De nem volt boldog. Kerülte az osztálytársait, csöndesen kuporodott le mindig egy sarokba, és ha játszani akartak vele, ő azonnal elment onnét, faképnél hagyva a másikat. Sose mosolygott, folyton csúfolták. A többi gyerek strébernek, különcnek, és rejtélyesnek találta.
Otthon sem volt valami beszédes, leült ágyára és álomba szenderült. Ám sose tudott jól aludni, hisz zavaros álmok zaklatták. De mégis különösnek, és érdekesnek találta őket.
Eközben, a gyönyörű napfényes időben, egy felhő sebesen hasított keresztül az égen. Lott ült rajta, ki ott volt Réka születésénél, és akit őrangyalként állítottak mellé. Szegény még kezdő volt, és szem elől vesztette a költöző családot. Sok évig kereste a lányt, de még mindig nem találta volna meg, ha Alilah nem segített volna neki.
A felhő melyen Lott ült, hirtelen hozzá vegyült, többi szürke társához. Lentről nem láthatta senki, de ő leszállt, és átvágott a felhő rengetegen. Végül a Szürke Szellem palotája előtt kötött ki.
Belépett, a márvány padlón gyönyörű vörös szőnyeg volt. A falak szürke csempéből voltak, az oszlopok aranyozottak. Alilah szobája hatalmas volt. Közében egy gyönyörű fa asztal, mely körül bőr fotelek voltak. A falakat perzsa szőnyegek díszítették. Ő maga az asztal közepén a legnagyobb háttámlájú fotelben foglalta el a helyét. Lott vele szemben ült le.
-Nos Alilah, azt mondtad láttad őt!
A nő elmosolyodott, majd bólintott.
-Láttam. Itt volt a szobában és nézelődött. Valószínűleg, álmában jutott ide.
Lott fülkapta fejét.
-Álmában idejutott? Milyen csacsiság ez?
Alilah szigorúan nézett rá, az angyal pedig lesütötte szemét.
-Megkérdőjelezed a szavam hihetőségét? Tudom hogy amiről álmodik az bekövetkezik, vagy amelyik helyről álmodik, oda eljut álmában. Ő erre képes. De nem tud róla. Meg kell neki mondanod.
-Jó de hol lakik?
A szellem fölállt és sétálgatni kezdett:- Említett egy címet.
Lott-nak nyújtott egy papírcetlit melyen egy város, egy ház szám, és egy emelet volt. Az angyal fölállt, és odasietett Rékához.
Már késő este volt, és a lány az ágyában feküdt. Nem tudott aludni, és igazából nem is akart. Fölállt, és kilopakodott a konyhába. Nem kapcsolta fel a villanyt,szerette a sötétséget. Kinyitotta az ablakot, és kitekintett a tiszta égre. Egy csillagot látott, mely fényesebb volt valamennyinél. -Talán egy messzi bolygó,de lehet, csak egy messzi hatalmas csillag.
Nézte tovább, és gyönyörködött benne. Minden vágya volt, hogy egyszer repülni tudjon. Akkor éjfélkor kirepülhetne, kis szobájából, a gyönyörű éjszakába, a hideg levegőbe, és a magasból láthatná a világot.
Már jó ideje az ablakban kukucskált, mire visszatért az ágyába. Elképzelte milyen lenne, ha repülne, és ilyen gondolatok között érte el az álom. De ez más volt. Mikor kinyitotta szemét, tiszta eget látott feje fölött. Már nem a szobájában feküdt. Felült, és látta, egy hatalmas felhőn feküdt, mely a végtelenségbe nyúlt. Nem mert fölállni, mert félt nem bírja el, de mikor körülnézett, a meszesében, látott egy magas tornyú, ezüstösen csillogó palotát. Ilyet élőbe soha nem látott, azt hitte, csak a mesékben léteznek. Óvatosan fölállt, és elindult az épület felé. Érezte, itt már nem olyan hűvös a levegő, inkább langyos, és rózsa illatú. Pedig Réka sehol sem látott rózsakertet, legalábbis a közelben nem.
Oda ért a gyönyörű építményhez, és észrevette, hogy a kapu nyitva volt. Nyikorgások közepette, benyitott és az előszobába lépett. Gyönyörű márványból készült csempével bevont falak voltak. Az oszlopok aranyozottak. Minden szürkében pompázott.
Vele szemben, a szoba közepén lépcső húzódott. Réka elindult, és Alilah szobájához ért, amikor belépett felismerte az ismerős helyet. -Ezt a helyet láttam tegnap!
Leült egy bőrkanapéra. Az asztalra kis sütik ki voltak készítve. Elvett egyet belőle, és beleharapott. Mézédes ízt érzett a szájában, és hatalmas vágyat érzett, hogy még vegyen.
-Üdvözöllek Réka. Nyugodtan egyél, ritka finom sütemény, a Földön ilyet nem adnak.
Réka megijedt a hang hallatán és hátra fordult. Alilah állt ott, egyszerű szürke ruhájában, ősz, hosszú hajával, és fiatalos, bájos arcával. Mosolygott, és hihetetlen melegség áradt tekintetéből. -Maga….kicsoda? – Réka félt, hisz a nő megjelenésében, semmi emberi nem volt.
– Alilah vagyok. Szellem. A segítőd, Lottal együtt. Mi segítünk, hogy tud használni a képességeid, és hogy ne kerülj veszélybe, addig amíg nem teljesíted küldetésed, meg utána is figyelünk rád. – A szellem odajött Rékához, leült mellé. A lánynak még mindig sok kérdése volt. -Minden szellem palotában él? És ki az a Lott? És milyen küldetés? Miről van szó?- Alilah letette a megkezdett sütit, egy ideig rágott egy falatot majd elkezdte. -Lott őrangyal. Az a dolga, hogy figyeljen rád. A szellemek, olyan lelkek, akik nem lehetnek őrangyalok. Tehát Lott például drogozott. De leszokott, és mivel tanult belőle, így ő lehet őrangyal, tovább adja a tapasztalatait. De én semmi ilyet nem tettem, de nem érdemeltem meg azt, hogy az ördögnek szolgáljak, így én meg még sok sorstársam élünk itt fenn. Mindegyikőnknek az a dolga, hogy segítse Lott és társai munkáját. Én már sok angyalt segítettem, és már nagyon értek ehhez, ezért van ennyi pénzem. De nem volt mire költenem, így készíttetettem egy palotát. Te meg kicsim, nem sima ember vagy. Nem tudjuk miért, de más vagy mint a többiek. Látod az angyalokat, és a szellemeket, meg más lényeket. Hallod a többiek gondolatait, érzéseit. És az álmaidból jósolhatsz. És alváskor eljuthatsz máshova.- Réka nézett. Ez olyan volt, mintha valami tudományos fantasztikus sztorit hallgatna. -Ezt nem értem. Én hallom mások gondolatait, meg jósolok? De hogy lehet ez? Ilyen nincsen! Biztos csak álmodom! -Igen. Álmodsz, de az álmaid, valóra vállnak. Most is, azt álmodod hogy itt vagy, és tényleg itt vagy. Hidd el, segítek kezelni a képességeid. -Réka szólni akart valamit, de felrázta álmából valaki.
Lusta volt, nem akarta kinyitni a szemét. De végül rászánta magát. Fölnézett, és már a szobába volt. Este felé járhatott. Körülnézett, és felsikoltott. Egy szárnyas alak ült mellette. Egyszerű kis pamut ruhában volt, szárnyai fehér tollból voltak, és csillogtak. -Nyugi, én vagyok az Lott. Az őrangyalod!Réka , leült, és elgondolkozva mondta: -Lott? Hát akkor mégse álmodtam…
4 hozzászólás
Nagyon jó lett réka 😉 x)
Tényleg nagyon jó, és érdekes. A "sima" ember kifejezés viszont nem jó. A sima nem jó, mint jelző. Mert akkot milyen a nem "sima" ember?
Üdv: én
Nos igaz…inkább átlagos, az jobb jelző lenne XD
Nekem tetszik!