Lacika pénzkeresése

Csodaszép a nyár, de ez is, mint minden más, egyszer véget ér. Még néhány hét és Lacika nagyfiúként ősszel már a második osztályba lép, hiszen nemrég töltötte be a hetedik életévét. Tudta, hogy egyedülálló édesanyjának rövidesen meg kell vennie a tankönyveket, füzeteket, írószereket, ráadásul leszakadt a szandálja talpa is, vagyis cipőt is kénytelen lesz venni a drága mama.

Lacika talált leukoplasztot a gyógyszeres dobozban, azzal egybeszerkesztette a lábbelije felső részét az alsóval, de biztos volt abban, hogy ezt már nem teheti meg, amikor iskolába megy. Tegnap esett szét, de mivel meglátta, hogy a mama épp számolgatja és kis kupakba csoportosítja a fizetésig elkölthető pénzecskéjét, nem akart szólni neki.
Sokat gondolkodott azon, hogyan tudna segíteni szorgos, dolgos, szeretett édesanyjának, miként tudna pénzt keresni neki, ám hiába törte kicsi fejét, csak nem jött rá arra, mit tehetne.
Az ominózus eset utáni napon épp az utcájuk végén levő patak partján játszadoztak a barátaival, amikor meglátta a Kanadai Aranyvesszőt. Még, ha csak meglátta volna, hiszen ez az igénytelen, magas szárú, élénksárga virágú növény szinte mindenhol a szeme elé került eddig is, viszont most a lehetőséget látta meg benne.

Nem egyszer figyelte meg, amikor édesanyjával vásárolni ment, hogy asszonyok ülnek az üzletek előtt, és a kerti növényeiket árusítják csokorba szedve. Ez adta az ötletet, hogy ő is így fog pénzt keresni. Csupán azon csodálkozott, hogy ez eddig nem jutott az eszébe. Leszedi ezeket a szép, hosszú szárú virágokat, hármat-négyet összeköt spárgával, tesz a kerti vödörbe vizet, és beleállítja a csokrokat. Kiviszi az utcára a sámliját, amire ráül, és ott várja majd az embereket, hogy virágot vegyenek tőle.
A lelkesedéstől egészen kipirult. Szinte látta maga előtt, hogy milyen boldog lesz az édesanyja, mennyire meglepődik majd azon, hogy milyen ügyes és okos kisfia van. Igaz, hogy így is nagyon szereti őt, szépnek, kedvesnek és jó gyereknek tartja, de ez csak azért van, mert elfogult vele. Viszont, ha kiderül, hogy képes pénzt keresni, akkor jogosan lesz rá büszke.
Ahogy édesanyja elment dolgozni, neki is látott a munkának. Elégedetten ült ki a sámlijára, és bár az utcában nem volt nagy forgalom, mégis bízott abban, hogy ha egész nap ott ül, csak jönnek annyian, ahány bokrétát kötött. Aztán majd holnap folytatja. Össze fogja gyűjteni a szandálra valót.

Ahogy meglátott valakit az utcán közeledni, máris felugrott, udvariasan, kedvesen köszönt és kínálta a portékáját.
– Marika néni tessék nézni, milyen szép virágom van, olcsóért adom és választani is lehet.
– Köszönöm fiam, nekünk is van virágunk.
– Erzsike néni, ugye tetszik venni virágot? Nagyon szép, frissen szedtem és vízbe is tettem.
– Nincs nálam pénz.
– Nem baj, úgy is elviheti, majd holnap megadja.
– Nem, nem viszem el.
– Józsi bácsi, mit tetszik szólni a virágokhoz? Vegyen egy szép csokrot, nagyon olcsón adom!
– Hagyj békében fiam, nem érek rá, a határba megyek dolgozni.
– Anikó nem akarsz venni az anyukádnak virágot?
– Nincs pénzem, nem tudok venni.
– Nem baj, ingyen is elvihetsz egyet.
– Majd megkérdezem, hogy kell-e neki.
Így ment ez egész nap. Pedig Lacika még enni se ment be, nehogy elszalassza a vevőt. Ráadásul úgy elment a nap, hogy már látja is az édesanyját, aki sietve közeledik a házhoz.

– Kicsi drágaságom, hát te mit csinálsz itt a ház előtt? Mik ezek a virágok? Miért hoztad ide?
Lacika elsírta magát, majd zokogva, könnyeit nyelve mondta: édesanyám olyan ügyetlen vagyok, nem tudtam neked pénzt keresni, ne haragudj.

Édes kisfiam, te vagy a legdrágább kincs a világom, számomra minden pénznél többet érsz. Neked még nem kell dolgoznod, majd meglátod, hogy meglesz mindenünk, amire csak szükséged van. Képzeld kaptam beiskolázási segélyt, és abból olyan szép cipőt veszek neked, amilyent csak szeretnél, hiszen láttam, hogy szétment a szandál a lábadon. A füzetekre, könyvekre, írószerekre pedig már összegyűjtöttem a pénzt. Ne aggódj drága kisfiam!

Gyere Lacikám, bevisszük a virágokat. Ilyen sok és ennyire szép virágot még úgy se kaptam soha senkitől. Minden helyiségbe jut belőle. Tele lesz reménysárga virágokkal a kicsike kis házunk. Meglátod, hogy milyen szép életünk lesz mindig, amíg csak szeretjük egymást! Mert a szeretetnél nagyobb kincs nincs, a többi megszerezhető, elérhető, de a szeretet pénzért nem vásárolható meg. Ezért tudd meg kicsi gyermekem, hogy mi nagyon-nagyon gazdagok vagyunk. Ezzel átölelte és ezeregy puszival halmozta el az ő drága, kedves, pénzkereső kisfiát.