Jaser mindent megtett, hogy a mai nap emlékezetes maradjon a barátai előtt, akiket este vendégül lát. Sőt a mindennél talán többet is, hiszen olyan hihetetlen élvezeteket készített elő a számukra, amikre Rijádban nem is számíthatnak. Tudta, hogy ki kell tennie magáért, hiszen abban a megtiszteltetésben lesz része, hogy a királyi hercegek közül is eljön egy a beígért hatalmas bulira.
Szerencsére az apja már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy ezen a hétvégén Dubajba utazik, és elviszi magával feleségét is, Jaser anyját. A szolgáknak megparancsolta, hogy a fiának engedelmeskedjenek, mert őrá bízza a házat. Kire is bízta volna? Hiszen ő Jaser az egyetlen fia a szüleinek, ráadásul egy hét múlva betölti a 18. évét, nagykorú lesz. Igaz, hogy Szaúd-Arábiában nem szokás megünnepelni a születésnapokat, de ő meglepte a hasonlókorú iskolatársait azzal, hogy mégis egy titkos születésnapi bulira hívta őket.
Ez nagyon megemelte az általa tervezett összejövetel fontosságát, még fedőnevet is adott az eseménynek, mindenkinek úgy kellett emlegetnie, hogy „tudod, azon a napon”. Élvezte, ahogy körbe járt az iskolában a fontos kérdés a fiúk között, hogy „tudod, azon a napon te is ott leszel?”
Ezt találta ki, hogy különlegessé tegye a meghívást, hiszen az elmúlt három évben nem volt túl népszerű a középiskolában. A társaihoz képest kissé alacsonyra nőtt, kicsit kövérkés, és eléggé esetlen mozgású volt. Nem tartozott a kiváló tanulók közé, és az édesapja is csak egy állami tisztviselő.
A titkos születésnapi buli miatt azonban hirtelen nagyon népszerű lett a társai között, mert ez olyan nyugatias dolog, amit bátorság volt felvállalni, hiszen minden nyugati szokásra rossz szemmel néznek az ország nagyhatalmú vallási vezetői. Ráadásul beígérte a meghívottaknak, hogy egészen különleges élményekben lesz ma részük.
A magas falakkal övezett házuk Rijád egyik legfelkapottabb negyedében áll, és szép kert veszi körül. Szerencsére Szaúd-Arábiában jól megfizetik az állami tisztviselőket. Jaser is szeretne az apja nyomdokába lépni, ehhez azonban protekciót kell szereznie, mert nem könnyű ilyen álláshoz jutni. Sok a jelentkező, és elsősorban családi-baráti kapcsolatok révén lehet bekerülni a rijádi tisztviselői karba. Azt reméli, ez az összejövetel lesz a jövőjének a kulcsa, olyan emlékezetessé teszi az iskolatársainak, hogy minden résztvevője a lekötelezettje lesz.
Az indiai cselédséggel rengeteg ételt készíttetett, amit – egészen szokatlan módon – mind felhalmoztatott egyetlen hosszú asztalra a férfi nappaliban, ahol majd a reménybeli barátait fogadja.
Aztán – óriási meglepetésükre – közölte a cselédekkel, hogy szabadon rendelkezhetnek reggelig az idejükkel, nem tart igényt a továbbiakban a szolgálataikra a mai napon. Még a házban lakó cselédséget is elküldte azzal, hogy látogassák meg a rokonaikat, vagy töltsék bárhol máshol ezt az éjszakát. Jó oka volt rá, hogy elküldje őket, a különleges rendezvényhez nem akart szem- és fültanúkat.
Amikor a cselédek mind elmentek, saját kezűleg hordta be a garázsban elrejtett márkás külföldi italok palackjait.* Szépen felsorakoztatta őket egy asztalkára, és elégedetten bólogatott, látva az impozáns választékot, bár a különféle díszes üvegekben ugyanaz a helyben kotyvasztott szadiki nevű alkoholos ital volt.** Szerencsére az apja nem fukarkodott a zsebpénzével, és a gyermektelen nagybátyja is sokszor adott neki egy-egy nagyobb összeget ajándékba. Eddig nem nagyon volt mire költenie, de most jó hasznát vette az összespórolt jókora summának.
Felment a szobájába, kivett az ágya matraca alól egy DVD-t, és egy fehér tablettáktól duzzadó nejlon zacskót. Lement a férfi társalgóba, a DVD-t betette a lejátszóba, a zacskót meg elrejtette egy termetes virágcserép mögött. Elégedetten mosolygott magában, sok nehézségbe ütközött, és sokat izgult, mire sikerült beszereznie mindent a különleges partihoz, de végül mindent megszerzett, és ez a lényeg. A hercegre gondolt, aki eljön a titkos bulijára, és meg volt róla győződve, hogy a bulival kapcsolatos minden bonyodalom és minden kiadás, jó befektetés lesz a jövőjébe…
Az órájára nézett, és visszasietett a szobájába, átöltözött egy tiszta kandórába, egy patyolat tiszta, hófehér, hosszú ingbe. Megfésülte ritkásan nőtt szakállát, és a fejére borított egy szintén hófehér ghutrát egy patyolat tiszta kendőt, amit leszorított egy vadonatúj igallal, egy fekete karikával. Kicsit elgondolkodott, hogy nem kellett volna ehhez a különleges bulihoz, egy különleges öltözéket is beszereznie? Legalább egy európai férfinadrágot a kandóra alá, de aztán megrázta a fejét. Iszonyú meleg lenne, elrontaná a fesztelen házigazda szerepét a szokatlan ruhadarab, és lehet, hogy az már tényleg megbotránkoztatná a herceget…
Már az is megbotránkoztató lesz mindenki számára, hogy ő nyit a vendégeinek kaput, és nem a cselédek. Ebben a pillanatban már meg is szólalt a férfi rész kerti kapujánál*** a kisharang. Lesietett, és kitárta a kaput, betódult rajta a meghívottak első csoportja. Egyiküket megkérte, hogy maradjon a kapunál, amíg a következő vendégek megérkeznek, és aztán kérje meg a következő érkezőt, hogy rövid ideig ideiglenesen töltse be a kapus szerepét, majd ugyanígy adja is tovább. A vendég alaposan meghökkent a szokatlan kérésen, így Jaser fontoskodó arccal közölte vele:
– Tudod, hogy ez egy különleges buli, itt nincs helyük a szolgáknak – azután besietett a férfi nappaliba, a vendégei után. Bekapcsolta a CD lejátszót, amibe bekészítette az arab slágerlisták legnépszerűbb dalait.****
Ezután tovább magyarázkodott, hogy miért kell a vendégeknek, saját maguknak szedni az ételből az asztalra készített tányérokra, miért nem a szolgák teszik. „Ez egy különleges buli” hajtogatta egyre, végül már kínjában a szeszesitalok asztalkájára mutatott. A meghívottak körülállták az asztalkát, nézegették az italos üvegek idegen feliratait, legtöbben még soha nem is láttak ilyet, és félve vették fel némelyiket az asztalról, hiszen Allah szemében bűn az ilyen italok fogyasztása, és Allah mindent lát, mindent tud. Sok tétovázás után a szomjasabbak inkább narancslevet töltöttek maguknak, és senki nem nyúlt az ételekhez sem.
Az újonnan érkezőknek újra meg újra el kellett mondania a varázsigét a különleges buliról, de mindenki feszélyezetten álldogált, nem is ültek le, nem is ettek semmiből, az italokat is érintetlenül tették vissza az asztalkára.
Jaser egyre kínosabban érezte magát, egyik lábáról a másikra állt, semmi nem úgy alakult, ahogyan remélte. Az utolsó vendégek is beszállingóztak már, amikor újra megszólalt a kis harang a kapunál. Jaser kisietett, és elsápadt, amikor kinyitotta a kaput. Megérkezett népes kíséretével a várva várt királyi herceg, a hétezer Szaúd herceg egyike. Jaser mélyen meghajolt, és áhítattal rebegte „asz-szalámu áléjkum”, a herceg felhúzta a szemöldökét, és csodálkozva nézte Jasert. Végül a kíséretéből előlépett a közös barátjuk, aki meghívta az ő nevében a herceget, és hosszasan a herceg fülébe suttogott valamit.
Jaser úgy érezte, hogy a herceg mindjárt sarkon fordul, és őt valami szörnyű büntetéssel fogják súlytani, ami az élete végéig fog tartani. Ehelyett a meglepően jóképű herceg – a suttogás hatásaként – elmosolyodott, egy hellóval üdvözölte Jasert, és feléje nyújtotta a jobb kezét.***** Jaser szívéről hatalmas kősziklák estek le, és bátortalanul elfogadta a feléje nyújtott kezet. Egyetlen szót sem mert szólni, csak invitáló mozdulattal betessékelte az újonnan jötteket, közben azon aggódott, hogy kevés lesz az étel ennyi embernek. Felesleges volt az aggodalom, mert csak a herceg, és a közös barátjuk lépett be a kertbe, a többiek a herceg egy intésére mind a kapu előtt maradtak.
A herceg határozott léptekkel bemasírozott a férfi bejáraton a házba, a férfi nappaliba belépve egy újabb vidám hellóval üdvözölte a meghajló vendégeket, majd körülnézett. Megnézte a büfé asztalt, az italos üvegeket, a szolgák hiányában a narancsleves csészéjüket szorongató, tanácstalanul álldogáló vendégeket, és elismerően bólintott „Különleges buli”. Az ő szájából ez egészen másképpen hangzott, mint ahogy Jaser hajtogatta szerencsétlenül egészen idáig.
Mindjárt látszott, hogy a herceg már járt ilyen jellegű rendezvényen, mert rámutatott egy ízletes falatra a büfé asztalon. „Biszmilah”****** jelentette ki, mert minden fontos dolog ezzel kezdődik, így az étkezés is. Jaser rögtön odaugrott, és jobb kezével a herceg szájába helyezett a kiválasztott ételből egy falatot, ez az ő kötelessége volt házigazdaként, elégszer látta már az apjától. Aztán a herceg fogott egy tányért, telepakoltatta étellel, intett Jasernek, hogy üljön le a kanapéra, és ő mint díszvendég, leült a jobb oldalára, és falatozni kezdett.
A többiek kicsit zavartan követték a herceg példáját „különleges buli” mondták biztatóan egymásnak, mialatt – életükben először – saját magukat szolgálták ki. A herceg rámutatott az asztalkán levő viszkis üvegre, Jaser ugrott, töltött belőle egy fél pohárral, és átnyújtotta neki. A herceg beleszagolt a pohárba, elvigyorodott, amikor megérezte a helyben kotyvasztott szadiki illatát, de kiürítette a poharat, és elfogadta a szokásos kétszeres utántöltést, amit teánál, vagy üdítő italoknál az illem megkíván, majd egy kortyot a pohár alján hagyva visszaadta Jasernek. Ezen felbátorodva a többiek is követték a példáját, előbb szégyenlősen, majd amikor a még soha nem ivott alkohol a fejükbe kezdett szállni, egyre bátrabban. „Különleges buli” biztatták eleinte egymást, végül legtöbben megkóstolták kíváncsiságból valamelyik üveg tartalmát. Néhányan az első korty után csak szorongatták a kezükben az italt, aztán próbáltak diszkréten megszabadulni a poharaiktól.
Az egyik fiú éppen a termetes virágcserép mögé szerette volna elrejteni a félig telt poharát, és amikor ez akadályba ütközött, elképedve húzta elő onnan a kis fehér pirulákkal teli nejlonzacskót. Jaser odaugrott, hogy kivegye a kezéből. Elvörösödve magyarázkodott a kérdő pillantások kereszttüzében:
– Ez egy parti kellék. Jó kedvet csinál. Különlegessé teszi a bulit!******* – mondta, a tőle telhető legnagyobb lelkesedéssel. Aztán a példamutatás kedvéért rögtön bekapott egyet a pirulákból, és leöblítette a kezében szorongatott pohárban levő szesszel. Rögtön meg is bánta az elhamarkodott cselekedetet, mert rádöbbent, hogy a hercegnek kellett volna először felkínálnia. Óvatosan kinyújtotta a zacskót a herceg felé, de az csak mosolyogva megrázta a fejét.
Innentől minden megváltozott. Ahogy szétáradt, és növekedni kezdett benne az olcsó kábítószer adta bátorság, és eufória, hirtelen legyőzhetetlennek érezte magát.
– Jó! Nagyon jó! – kiabálta önfeledten, és nem tágított, amíg minden vendég nem vett egy pirulát a zacskóból. Páran rögtön lenyelték, páran a kezükbe szorongatták tanácstalanul, de aztán ahogy elhatalmasodott a többségen a Captagon******** hatása, őket is rákényszerítették, hogy bevegyék.
Amikor már mindenki önfeledten kiabált, és ugrált a zenére, Jaser új sütettű bátorságával egyet tapsolt, majd a beállt pillanatnyi csendben felordított:
– Most jön a java, ezt nézzétek! Különleges buli! – azzal benyomta a DVD lejátszó gombját, és a bekapcsolt tévékészüléken egy pornófilm kezdő képkockáit bámulhatták tátott szájjal a meghívottak.********* Ők, akik még meztelen nőt sem láthattak soha az eddigi életükben, hirtelen szembesültek egy tiltott árusítású DVD-n nem csak a női nemi szervek látványával, hanem magával az aktussal is.
Jaser már megnézte egyedül a DVD-t, amikor megvette, de most a beszedett kábítószer hatására még jobban felizgult, még sokkal izgalmasabbnak tartotta a látottakat. Közben még párszor körbejárt a pirulákkal teli zacskó, és már otthonosan töltögettek az italos üvegekből. Néhányan ugyan kirohantak a kertbe hányni, de visszatérve újra kiszolgálták magukat a tablettás zacskóból, és az italból. Amikor véget ért a DVD újra meg újra elindították, a szaftosabb részeket bámulták meredt szemmel.
Aztán minden összekavarodott Jaser fejében. Nem tudta, de már nem is érdekelte, hogy hová tűnt el a meghívott herceg, és hogyan került át a társaság egy része a férfi nappaliból a családi nappaliba, ahová a nemhogy a vendégeknek, de még a rokonoknak sem volt szabad soha bemenni. Nem érdekelte az sem, hogy miért törnek, zúznak a barátai a házukban, és ő miért segít nekik ebben. Fáradhatatlannak, rettenthetetlennek, és mérhetetlenül boldognak érezte magát, olyannak amilyen még soha életében nem volt.
Amikor a családi nappalinak a női részlegbe vezető ajtaja kinyílt, és meglátta a tizenhárom éves húga elképedt arcát, nem is tudta hirtelen, hogy kit lát. Jalila amióta nővé érett, már nem mutatkozhatott a teljes testét elfedő fekete lepel, az abaja nélkül. Most azonban mezítláb volt, csak egy egyszerű pamut hálóing volt rajta, még hosszú fekete haja is kibontva ömlött a vállára, hiszen nem gondolhatta, hogy a családi nappaliban idegen fiatal férfiak tartózkodnak. A szobájába felhallatszó óriási hangzavarban képtelen volt aludni, és mivel hiába hívta a szolgálólányát, maga indult elzárni az üvöltő tévét, amit a hangok forrásának gondolt. Jaser még soha nem láthatta így a húgát, az első percekben nem ismert rá, azután meg már mindenhez késő volt.
– Egy nő, itt egy nő! – üvöltötték a Jalilát megpillantók, és erre még azok is átrohantak a családi nappaliba, akik eddig illedelmesen távol tartották magukat onnan. Jalila rémült sikolyát elnyomta a diadalüvöltés, amivel rávetették magukat a kábítószertől, és a pornófilmtől felajzott fiatal férfiak. Jaser fejében egy tiszta pillanatra megszólalt a vészcsengő, de hiába igyekezett a húga közelébe jutni, kemény öklök csaptak le rá, miközben mindenki azt üvöltötte körülötte:
– Különleges buli!
*
A következő tíz hónap Jaser számára egy szörnyű lidércnyomássá vált.
A házba visszatért indiai szolgák merev arca másnap reggel. Akik nem mondtak neki semmit arról, hogy kórházba vitték az eszméletlen Jalilát, amikor rátaláltak.
Az apja szemrehányó tekintete, az anyja könnyes szeme, amikor számon kérték tőle a buli minden részletét. Az iszonyodás a szülei arcán, amikor meghallották, hogy alkoholt, és kábítószert adott a barátainak, sőt még egy herceget is megkínált vele, amikor Szaúd-Arábiában a kábítószer birtoklásáért, fogyasztásáért halálbüntetés jár.
A hazugsága, amivel megvádolta Jalilát, hogy saját magát mentse.
Az apja soha nem hallott üvöltése, amikor az anyját hibáztatta a történtekért. Ő, aki soha nem káromkodott addigi életében, akkor vérben forgó szemmel üvöltötte, hogy „a birka agyú fiad, és a teve seggéből tojt lányod, szégyent hozott az egész családunkra!”
Az apja keze – amit addig felemelni sem látott soha -, de akkor felváltva csapott le rá, és az édesanyjára, és minden csattanás után felordított. „Tanult asszony!” rikácsolta, amikor az anyját ütötte. „Modern nevelés” ordította, amikor őt verte ahol érte.
Az iskolában a társai, akik mind őt okolták a tetteikért, és hátat fordítottak neki, ha csak meglátták. Ha távolabb ment tőlük, akkor utána kúszott a megvető nevetésük, és a kíméletlen suttogás: „Különleges buli!” Micsoda megkönnyebbülés volt számára, amikor véget ért a középiskola, és nem kellett többé találkoznia velük.
Aztán három hónap múlva mégis találkozniuk kellett a vallási rendőrség, a Mutava idézése miatt, akik őrködnek a saría törvényeinek betartásán. Egy kórházi dolgozó feljelentette náluk Jalilát, amikor kiderült, hogy hajadon létére terhes. A húgát kihallgatta a vallási bíróság, és ő elmondta, hogy mi történt vele a buli éjszakáján.
Az ijedtség a bírósági idézésektől, amikor újra összegyűltek a volt vendégei náluk, és megesküdtek, hogy sem az alkoholról, sem a kábítószerről, sem a pornó filmről nem beszélnek saját maguk, és a szüleik érdekében. Mindent Jalilára kennek, hogy megvédjék magukat.
Az a szörnyű kihallgatás a Mutavák előtt, amikor csak remélni lehetett, hogy mindannyian betartják az esküt, senki nem fecseg a különleges buli részleteiről. Szerencsére a herceget nem idézték be. Aztán a pillanatnyi megnyugvás, hogy sikerült elhitetniük a vallási bírósággal, hogy Jalila ment be aznap éjjel a férfi társalgóba – ahová tilos belépnie – szinte meztelenül, és ott kellette magát meztelen lábszárral, alakra simuló hálóingben, kibontott hajjal. Kinek adott Allah annyi erőt, hogy ellen tudtak volna állni ennyi kísértésnek? A Mutavák gonosz kérdései, amik nyomán az ő válaszai egyre mélyebbre lökték a testvérét a paráznaság bűnébe. Nagy szerencse, hogy a saría szerint egy nő vallomása csak fele annyit ér, mint egy férfié.
Az apja megvető tekintete, ahogy elnéz a feje fölött, és egy szót sem szól hozzá. Az anyja állandó jajveszékelő sírása, ami az egész házat betöltötte egészen addig a napig, amíg az apja odarendelte az anyja testvérét, és a saját testvérét bírónak, hogy háromszor kimondja előttük a felségének „elválok tőled, elválok tőled, elválok tőled”. Azok pedig mit tehettek volna, rábólintottak.
A sok hónapnyi aggodalom, hogy Jalila esetleg talál magának egy arab ügyvédnőt, aki segíthet neki. Szerencsére Jalila még nagyon fiatal, és tapasztalatlan volt, és ott a kórházban, pénz nélkül, mindenkitől elzárva, és magára hagyva ez eszébe sem jutott.
Jaser a különleges buli óta mindennap imádkozott, hogy legyen már vége ennek az ügynek. Sajnos a húga nem halt meg, amikor megszületett egy hónapja a fattya, de ma végre meghallgatásra talál az imája. A Mutavák paráznaságért halálra kövezik ma Jalilát.
Ő maga pedig, pártfogók hiányában, az apja parancsára, holnap elindul Európába.
*Szaúd-Arábiában tilos az alkohol fogyasztása.
** Mivel nagyon nehéz, és nagyon drága külföldi alkoholhoz jutni, egy üveg vodka kb. 80 ezer forint. A helyben kotyvasztott alkoholt ennek tizedéért lehet beszerezni. Az alkohol árusításáért halálbüntetés jár.
*** Külön bejárat van a férfiaknak, és a nőknek még egy családi házban is.
**** Szaúd-Arábiában bűn a zene, ugyanis csak megrészegíti a lelket, és elvonja a figyelmet Allahról. Nincs mozi, és színház sem, a nyilvános helyen történő, táncot, zenélést, éneklést is a törvény bünteti.
***** A muzulmánok szemében a jobb kéz tekinthető tisztának, kezet fogni, ételhez nyúlni, bármit átadni kizárólag ezzel a kézzel szabad.
****** Allah nevében, Isten nevének említése megakadályozza, hogy az ördög az ételbe költözzön.
******* A kábítószerrel kapcsolatos bármilyen ügyért halálbüntetés jár.
******** Amfetamin származék, az öböl országokban igen népszerű drog.
********* Tilos a pornó, az ilyen jellegű internetes oldalakat is igyekeznek blokkolni.
A szigorú szabályok legmarkánsabban Rijádban, a fővárosban élnek. Innen távolodva egyre lazulnak.
34 hozzászólás
Megnéztem a megadott oldalon mi a történetet indító sztori. A lány története. Jól körül van szőve az arab szokásokkal, érdekes, hogy magyarázni kell őket, mert anélkül nem állna meg a történet, és nem is lehetne érteni minden vonatkozását, annyira távol állnak a mi felfogásunktól ezek a dolgok.
Darázsfészek mostanában erről a témáról írni, bátorság kell hozzá. Respect.
Kedves Könyves!
Rengeteget olvastam az interneten az arab szokásokról, és Szaúd-Arábiáról, ahhoz, hogy meg tudjam írni ezt a történetet. Valóban a fivére barátai által megerőszakolt, és a vallási bíróság által halálraítélt lány története az alap.
Én azt próbáltam körüljárni, az ottani szokásokat tanulmányozva, hogy hogyan történhet meg mindez?
Hát talán így…
Persze az egész csak az ottani szabályokon alapuló, általam kitalált fikció, valószínűleg egészen másként történhetett. Azon azért mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy mi be tudnánk-e illeszkedni az arab társadalmakba? Na és ők a miénkbe?
Judit
Kedves Judit!
Borzalmas dolgok vannak a világban, meg sajnos nálunk is szörnyűségekről lehet olvasni. Már semmit sem lehet tudni a káb.szerekről, olyan gyorsan változnak és terjednek, hogy szinte követhetetlen. Nem tudnak kezelni orvosok, életveszélyben levő fiatalokat, mert nem tudni milyen molekula, milyen idegre, hogyan hat… elképesztő. Hogy ez hová vezet?…
Jaser várta, hogy legyen már vége? Hát vége lett. A családi békének, életnek mindenképpen.
Borzongattál rendesen.
Ida
Kedves Ida!
A Captagon egy kis pirula, egy amfetaminszármazék, ami az 1960-as években jelent meg a gyógyszerpiacon. Eredetileg a depresszió, alváskényszer és a hiperaktivitás orvoslására fejlesztették ki, de a mellékhatásai "jobbak". A fogyasztót ébren tartja, erőteljesen növeli az állóképességet, csökkenti a fájdalomérzetet és rövid távon fokozza a koncentrációképességet, eltompítja a veszélyérzetet, csökkenti vagy megszünteti a félelemérzetet, sőt akár az érzelmeket is úgyszólván kikapcsolja. Jellemző hatása, hogy egyfajta eufóriát hoz létre. Bár hivatalosan betiltották, a Captagont ma is nagy számban állítják elő bulgáriai NATO laborokban, ahonnan aztán az Arab-félszigetre szállítják a hallucinogén szert. Ez az olcsó dizájner drog hajtja a szíriai háborút is, de Szaúd-Arábiában /a Guardian számai szerint/ évi 55 millió darab megy el a húszdolláros tablettából.
Borzongtam én is rendesen, amíg olvastam az elbeszélésemet megalapozó anyagokat.
Judit
Kedves Judit!
Döbbenetes! Ha belegondolok, mint lehetőségbe, hogy itt is hasonló megtörténhet…! Ennyit ér ott egy nő.
Nagyon hiteles, ahogyan megírtad!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Szintén az arabokat.blog.hu oldalon olvastam arról, hogy egy európai férfi véletlenül elgázolt a gépkocsijával egy szaúdi asszonyt, aki meg is halt. Az ottani törvények szerint ilyenkor a férj jogosult megmondani, hogy mi legyen a büntetése a gázolónak. Kérheti a halálát, vagy kérhet kártérítést.
A férj egyiket sem kérte, hanem megköszönte a gázolónak, hogy elütötte a feleségét, így új, fiatal feleséget vihet a házába.
Próbáltam szó szerint idézni az oldalról, de már nem elérhető az interneten. Pedig sokáig az volt, amíg hosszadalmasan írtam, sokat utána olvasva az elbeszélésemet, és sokáig javítgattam. Érdekes, hogy most már nem elérhető…
Valóban jobban jár az aki férfinek születik ott. A kicsi, vékony vagy kövér, esetlen, csúnya, vagy buta fiú is tökéletesen magabiztos, hiszen ő férfi, és ez mindenképp fölé emeli minimum a társadalom felének, aki nem férfi.
Judit
"Próbáltam szó szerint idézni az oldalról, de már nem elérhető az interneten. Pedig sokáig az volt, amíg hosszadalmasan írtam, sokat utána olvasva az elbeszélésemet, és sokáig javítgattam. Érdekes, hogy most már nem elérhető…"
http://arabokat.blog.hu/2012/07/15/felholdra_vert_asszonyok
"A szaúd-arábiai fővárosban, Rijádban egy külföldi férfi által okozott balesetben meghalt egy arab asszony. A szaúdi törvények értelmében a férj kérheti a bűnös kivégzését, vagy meghatározhat egy pénzösszeget, amelyet fizetni kell az elvesztett hozzátartozóért. A férj egyiket sem tette. Megköszönte a balesetet okozó férfinak, hogy megszabadította öregedő feleségétől, és így új, fiatal nőt vehet magának!"
Aznap, amikor Ylen-nek válaszoltam a szolgáltató azt közölte, hogy a szerver nem elérhető. Most én is megtaláltam az oldalt.
No de úgy látom, hogy egész pontosan sikerült idéznem. A lényeget tekintve mindenképp.
Nagyon jó történet kedves Judit. A szaúdi törvények valójában egy kissé figurásak, hiszen egy megerőszakolt nő legalább két szavahihető férfi szemtanút kell előállítson, akik a gyertyát tartották, hogy az erőszakot bizonyítsa, és ne őt büntessék. Ám a másik oldalról nézve a dolgokat a szigorú törvényeknek van jó oldala is, mert például nem kell féljenek, hogy migránsok tolonganak a határvonalon. István
Kedves István!
A sarija, mint az iszlám erkölcsi, morális vezérelve nem sok jót tartogat a nők számára. Az iszlám jogrend felfogása szerint a szexualitással kapcsolatos cselekmények, ide értve a nemi erőszakot is, alapvetően a nő hibái, mert bizonyára ő csábította a férfit a rosszra. Így aztán hiába jár a nemi erőszakért halálbüntetés, igen kevés dolga akadhat ez ügyben a hóhérnak. /Szaúd-Arábiában a halálbüntetést lefejezéssel hajtják végre./ Egyébként két férfi nem elég tanúnak, a Korán szerint /24:4. és 13/ négy férfi szemtanúnak kell tanúsítania, hogy igazat mond!
Szaúd -Arábia 28 millió lakosának hozzávetőlegesen harminc százaléka bevándorló. Nagy tömegben fogadnak vendégmunkásokat, részint korábban elsősorban arab országokból – Egyiptomból, Jemenből, Irakból –, újabban Délkelet-Ázsiából és Afrikából. Kelet-ázsiai munkások végzik az alantasnak számító munkákat, ám nem mindannyian tudnak dolgozni az országban. Őket a szaúdiak is táborokba terelik.
Judit
Nagyon megrázó a történet kedves Judit!
Elképesztő a kábítószer hatása, főleg így kontrol nélkül, de általában.
Köszönet érte, hogy közre adtad.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Amit tiltanak az a levonzóbb. Minél jobban tiltják annál vonzóbb. A Captagon nagy része Szaúd-Arábiában köt ki – az öböl menti országba már a konfliktus kirobbanása előtt is évi 7 tonna érkezett, vagyis a világon összesen előállított mennyiség durván harmada. Az utóbbi időben évi 55 millió tablettát foglaltak le a szaúdi hatóságok, becsléseik szerint az országba áramló mennyiség 10 százalékát. Október végén egy szaúdi herceget le is tartóztattak Libanonban, miután 2 tonna ládákba pakolt Captagont találtak a magángépén.
Judit
Ideszegeztél, és lélegzetvisszafojtva olvastam. Minden tekintetben elgondolkodtató.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Tyűha! Jó sokáig nem vettél lélegzetet, mert elég hosszúra sikeredett. 🙂
Köszönöm az olvasást, és az értékelést.
Judit
Szia Judit! 🙂
Szenzációsnak tartom ezt az írást, elejétől a végéig lekötött, elgondolkodtatott. Egyrészt izgalmas, másrészt megrázó.
Tanulsága is van, de mindenképpen örültem annak, hogy a mi országunkba születtem.
Már máskor is említettem a tagolást. Mivel itt bekezdéseket nem lehet alkalmazni, jó lett volna, ha néhány entert ütöttél volna a történetbe, hogy áttekinthetőbb legyen a szöveg. 🙂
Nagyra tisztelem munkásságod. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen a szenzációs jelzőt, mert rengeteget küszködtem ezzel az elbeszéléssel, mivel nekem teljesen ismeretlen az ottani életforma. Gondoltam, hogy másoknak is, mivel amikor a helyi íróklubban felolvastam, rájöttem, hogy magyarázatok kellenek hozzá, mert sok mindent nem érhet az olvasó, abból amit leírtam. Előbb a szövegbe próbáltam betuszkolni a magyarázatokat, de attól nagyon nehézkes lett, ezért választottam a – talán régimódi – csillagozást, és a lábjegyzetben való magyarázatokat.
Az eredeti Word dokumentumban még voltak "enterek", de amikor bemásoltam ide, akkor felülbíráltak engem, és eltűntek. 🙂
Köszönöm a biztató szavaidat!
Judit
Kedves Judit!
Megdöbbentő történet, nagyon jól, izgalmasan megírva. Több regényben is olvastam, hogy Közel-Keleten – országonként változó -, milyen nehéz nőnek lenni. Mint ahogy írásodban is, szegény kislány lett az áldozat. Nagyon szigorú erkölcs alapján élnek, és saját gyereküket kitagadják, ha vétkezik. Elgondolkodtató, hogy itt nyugaton egy közel-keleti fiatalember hogyan tud beilleszkedni, és mi hogyan tudnánk ott élni? Gratulálok!
Matild
Kedves Matild!
Amikor az elbeszélésemhez az anyagot gyűjtöttem, én is egyik megdöbbenésből a másikba estem. Nem lehetett mindent beleszőni ebbe a történetbe, például azt sem, hogy a legtöbb lányiskolában a testnevelés tiltott tárgy, a női sportot a legjobb esetben is felesleges időpocsékolásnak, vagy a romlottsághoz vezető útnak tartják, a sportmez pedig szemérmetlen viselet. A londoni olimpián két szaúdi nő is indult (Sarah Attar 800 méteres női síkfutás, Wodjan Ali Seraj Abdulrahim Shahrkhani cselgáncs). A Newsweek hírmagazin tudósítója szerint a női sportolók jelenlétéről az állami kézben lévő szaúd-arábiai média említést sem tett, nehogy felháborodást keltsen a konzervatív szaúdiak körében. Sokan remélik, hogy a jogaikért küzdő szaúd-arábiai nők egyszer valódi résztvevői lehetnek a nemzetközi játékoknak. A két atlétanőnek még külön meghívásra volt szüksége a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, mert Szaúd-Arábiában semmilyen kvalifikációs versenyt nem rendeztek nőknek.
Judit
Szia Judit!
Ritkán szoktam elolvasni ilyen hosszabb lélegzetű írásokat. Ennek is előbb a végét néztem meg, aztán már kíváncsi voltam a kifejtésre.
Ritka mocsok ez a kölyök. Bizonyára tudta, hogy többszörös, halálbüntetéssel sújtható dolgokat művel, s patkány módon feláldozta szerencsétlen húgát, hogy mentse a saját bőrét. Nem tudom, de el tudom képzelni, hogy az erőszaktevőket nem büntették volna olyan szigorúan, ha kiderül az igazság.
Nem valószínű, hogy európai ember be tudna illeszkedni 100 százalékosan az ilyen arab világba, de a hírek tudatában, ahogy az Európába bevándorló iszlám vallású népek a saját vallásukhoz ragaszkodva kierőszakolják a befogadó országtól, hogy gyakorolhassák a hitüket akár a keresztény hit rovására is, az enyhén szólva nem tetszik.
Az írásod azonban tetszik, mivel végig fent tudta tartani a figyelmemet.
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Köszönöm, hogy a ritka alkalom, amikor hosszabb írást elolvastál, az pont az én alkotásom volt. 🙂
Jól jellemezted pár szóban a történet főhősét. Szaúd-Arábia mesés gazdagsága ellenére középkori állapotokat tart fenn. A nők gyakorlatilag apjuk, majd később férjük gyámsága alatt állnak, engedélyük nélkül még az utcára sem mehetnek ki, akkor is csak kísérővel.
Azt nehéz nekünk /nekem/ megérteni, hogy ott nincsenek olyan értelemben vett törvények, jogszabályok, mint nálunk. A szent könyv, a Korán, Szaúd-Arábia törvényeinek megingathatatlan alapja, amit a Korán ír /vagy ahogyan értelmezni vélik a vallási vezetők a szövegeket/ az alapján kell élniük, és ha nem teszik, akkor az alapján ítélkeznek felettük.
Attól, hogy valaki odamegy még nem fogja tudni ezeket a szabályokat, és könnyen lehet, hogy emiatt kellemetlenségei lesznek /főleg ha nő az illető/. Ha pedig ők jönnek más országokba, /folyt./
/Folyt./
Ha pedig ők jönnek más országokba, szerintem ők sem tudják felfogni, hogy a földrajzi hely megváltoztatása azt is jelenti, hogy innentől már nem a Korán szava a törvény, itt más törvényeket kell/ene/ betartaniuk.
Az már más kérdés, hogy egyáltalán – ha fel is fogták ezt – feladnák-e a Korán törvényeit, hiszen az a vallásuk feladását is jelentené…
Judit
Kedves Judit!
Megrázó, döbbenetes a történet, nagyon érzékletesen megírva.
(Náluk ez a törvény, és nagyon jó lenne, ha az ott élőkkel együtt ott is maradna.)
Mestermű.
Marica
Kedves Marica!
Nagyon köszönöm a "mesterművet", bár túlzásnak érzem. 😉
Azt gondolom, hogy a mi értékeinkért, évszázadokon keresztül már nagyon sokan megküzdöttek, sokszor az életük, szabadságuk feláldozásával. Eljutottunk a vallásszabadság, a jogegyenlőség, a demokrácia, az emberi méltóság, és a tolerancia világába. Szerintem is maradjunk ennél.
Judit
Kedves Judit!
Ez egy remekmű, rengeteg érdekes információval arról a világról. Külön kiemelendő az az akkurátus kutatómunka, amely megelőzhette az írást. A mondanivaló felkavaró, a szemléltetés érdekfeszítő. Csak egy igazi író képes ilyesmire. Köszönöm.
Üdv: István
Kedves Zsarátnok!
Nagyon köszönöm a "remekművet", bár túlzásnak érzem. 🙂
Nem vagyok jártas a Szaúd-arábiai szokásokban, így valóban sokat kellett olvasnom ahhoz, hogy a történet megálljon a lábán. Így is elég hosszadalmasan sikerült csak némileg képet adnom az ottani viszonyokról. Köszönöm, hogy elolvastad, és megírtad, hogy érdekesnek találtad!
Judit
A csillagokat most pótolom.
Szia!
Nagyon jó és elgondolkodtató írás.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm az olvasást, és az értékelést!
Judit
WOW.Kedves Judit,szivbol gratulalok.Oszinten,tetszett,ez az alkotasod.Kozel allnak szivemhez,a mediterran&andaluz,tavol keleti tajak,kulturak.Kivanok,egy kellemes tavaszi megujulast,jo uj eleterot,hogy meg sok szep&uj alkotasod szulethessen a kozeljovoben is.Tisztelettel&emberi szeretettel;SANKASZKA.*WHEN YOU BELIEVE IN GOOD THINGS&ANY GOOD WISHES CAN CAME TRUTH*
Kedves Sankaszka!
Köszönöm szépen a jókívánságokat, én is hasonló jókat kívánok Neked!
Örülök, hogy tetszett az alkotásom.
Judit
Kedves Judit!
A gépem rossz volt, nagyon ritkán nézhettem be, s észre se vettem, milyen jó anyagokat tettél fel attól az időtől kezdve. Ez is egy remekmű – de a borzalmak borzalma – hogy a mai világban még ilyen lehetséges.
Milyen emberek azok, mikor fognak már végre rendes emberekké felnőni???
Hi-he-tet-len, tudom hogy mégis igaz, milyen emberek azok, akik még ilyen körülmények között élnek, ilyen tűrhetetlen rendeleteket hoznak, s mint a réges-régi korokban megköveznek egy fiatal nőt, akit ártatlanul itéltek el, mert a nőknek nem hisznek, azzal mindent megtehetnek.
Rettenetesen megérintett, hidd el, rosszul lettem tőle.
Mégis jó, hogy elolvastam, mert remekül írtad meg ezt a förtelmet.
Kata
Kedves Kata!
A radikális iszlamista szemlélet, amely mélyrétegeiben a fasizmus legfontosabb vonásait egyesíti (felsőbbrendűségi ideológia, kirekesztés, zsidógyűlölet, nőellenesség, erőszak és azzal való állandó fenyegetés, kisebbségek elnyomása, teljes intolerancia a másképp gondolkodókkal és másképp hívőkkel, de leginkább a saját hitet elhagyókkal szemben) korunk első számú kulturális tabuja. Aki iszlámozik, az rasszista, apellátának helye nincs.
Egy valóban megesett történeten keresztül én mégis megpróbáltam elmondani az elmondhatatlant.
Judit
Kedves Judit!
Érdekes írás egy "különleges buliról". A rengeteg kutató munkáért külön elismerésem. A szomorú az, hogy ez a buli ma itthon is megtörténhet, és lehet, hogy meg is történt.
Tetszett az alkotás, gratulálok:
feri.
Kedves Feri!
Biztosan van ehhez hasonló bulizós eset nálunk is, de itt nem kövezik halálra a nőket mások bűneiért. /legfeljebb nem büntetik meg az erőszakot elkövetőket…/
Judit