Lényem egy kis darabkája….

-Helyezze magát kényelembe István, s bátran kezdjen el beszélni bármiről, ami éppen az eszébe jut.
Amikor már eljut az ember arra a szintre, hogy mindegy kivel és miért akkor komoly gondok vannak! Így van ez a szerelem és a szeretet terén is. Hazugság volna azt állítanom, hogy boldog életet élek. Azt is, hogy boldogtalanabbat az átlagnál. Viszont bármennyire is szörnyűnek tűnik én csak és kizárólag a saját gondjaimat érzem. Pedig empatikus ember vagyok. Még egy cicát is képes vagyok megsiratni, amikor elüti egy autó. De valamiért mégis csak a saját életem adta keresztemet cipelem és annak a súlyát érzem nehéznek.
Sokszor elgondolkodom azon, mi lett volna, ha másképp cselekszem gyerekkoromban. Például nem ragadok tollat és nem kezdek el írogatni. Sok barátom volt kis srácként ez igaz, de soha senki sem értett meg. Próbálkoztam elmagyarázni miről és mit érzek, de nem vezetett célra. 14 évesen rá kellett eszmélnem arra, hogy én totál másként látom és értékelem a világot, mint a hozzám hasonló korúak. Voltaképpen egy külön kis értékrendet állítottam fel magam és mások számára. Könnyen barátkozó típus voltam látszatra! Pillanatok alatt beszélgetésbe tudtam elegyedni számomra teljesen ismeretlen emberekkel is. Sőt még feszélyezve sem éreztem magamat a csevej közben. Viszont ez csak látszat volt. A beszélgetések közepette folyamatosan figyeltem. Az illető gesztusait, tekintetét és hanglejtését. S egy-egy váratlan pillanatban feltettem egy keresztkérdést, az elmondott dolgokkal kapcsolatban. Istenem, de mennyien be bukták. Sokan csak vetítettek és meséltek bizonyos dolgokat. Egyszóval hazudtak. Folyton lebuktak, de pillanatok alatt. Olyan voltam, mint egy viselkedés elemző szakember. Oltári magas fokon űztem (űzöm) eme dolgot.
Persze joggal vetődik fel az a kérdés, hogy akkor hol a bizalom. Sehol. Világ életemben ilyen voltam. Nem tudom miért tettem és teszek így. Talán pont ennek köszönhetően jutottam el oda ahol most vagyok. Esetleg ezért van az, hogy az emberek személyem irányában nem tudnak függetlenek maradni. Hiszen eddigi tapasztalataim alapján, akik ismernek azok vagy kedvelnek, vagy utálnak. Persze ezt mindenki másképpen magyarázza. Vannak, akik törtetőnek tartanak. S akadnak olyanok is, akik szerint szeretetre méltó vagyok.
Persze akik bizonyították, hogy érdemesek a bizalmamra, azokkal teljesen más a helyzet. De ahhoz idő kell. Addig pár keresztkérdésen nem szabad elbukni……..

– Ne haragudjon István, de lejárt az időnk. Jövő héten folytatjuk. Rendbe?
– Persze Doktor Úr! Akkor jövő héten ugyan így 3 órára itt leszek.