Kikelet hava, napsütés, minden porcikám bizsereg, sejtjeim táncolnak, igazi fényünnep vesz körül.
Sokan azt mondják rám, elmebeteg egy teremtmény, nem vesz tudomást arról, hogy csípős szél borzolja még a fákat és többnyire egész nap esik. Szerencsétlen flótás, és igazuk van, nincs ebben semmi rossz, mert mindenki az látja, amit csak akar, a furulya szívünk szerint szól.
Tényleg elmebeteg lennék? Lehet, ahhoz, hogy valaki őszinte legyen, annak is kell lennie. Én pedig bátran ki merem jelenteni, hogy az élet úgy tökéletes, ahogy van, mert jóakaratú.
Aki nem hisz nekem, hát hisz valaki, vagy valami másban, de a mindennapjait mindenképpen azzal kell élnie. Micsoda találmány. Halljátok hát szavam. Nem kell senkivé válnod, hiszen most vagy, ez ilyen egyszerű. Igen, vagy, önmagadnak a hírnöke. Te döntöd el, hogy mit beszél majd rólad a világ, te határozod meg, hogy kinek érzed magad, mert minden percben azt az urat szolgálod, aki benned él. Mekkora vívmány.
Én a létmámorban hiszek.
Március, eső, termőm hullámzik, vackomat tépázza a szél.
Sokan azt mondják rám, vidám egy alak, mert a jelenlegi körülményeket figyelembe véve mindig reményt sugároz. Szerencsés fickó!
Az lennék? Igen, annak tartom magam, a létmámortól vagyok ilyen, amilyen vagyok, ügyefogyott forrás.
Megújul a lét
a hóvirág hálát ad
örömnapra kél.
10 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Tetszik ez a hozzáállásod, ez a pozitív gondolkodás, de…
Ha, teszem fel, ott menetelnél valahol a kietlen utakon, a menekülőkkel, elhagyva otthonod, hazád, házad, mindened, előtted csupán a kilátástalan, idegen és ismeretlen jövő… akkor is így gondolnád? Lehet, hogy van egy másik élet ezt követően, de nekünk most kell élnünk, most kell gondoskodnunk valakiről, most kell a jelenben megfelelnünk sok-sok törvénynek, szabálynak, életmódnak, arról nem szólva, hogy ki mindenkinek, a jelennek kell úgy élnünk, hogy emberekké váljunk, és emberek maradjunk… A halál után, ha van élet, új emberek leszünk és akkor majd ott is meg kell felelnünk valami más szabályoknak, más embereknek, de akkor már mi magunk is mások leszünk. Találgathatunk, de nem véletlen, hogy nem tudhatunk róla.
Én legalábbis így gondolom.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm tartalmas hozzászólásodat.
A kérdésedre válaszolva, igen – most így érzem és gondolom –, akkor is így. Életem során már én is sokszor kerültem szorult helyzetbe, sokszor pereltem Istennel, de ő mindig kitartott mellettem és megértettem, hogy minden azért történt, hogy tanuljak, fejlődjek, hogy képes legyek arra, hogy a szeretet szemével szemléljem a világot, mert megérdemlem.
Valóban nem fontos, hogy van-e élet a halál után, mert a halál előtt is van, és olyan csodálatos dolog, hogy nekünk éppen ezt kell élnünk, a jelen pillanatot, mert ebben benne van minden, múlt és jövő egyaránt, mert minden mindennel összefügg, és hidd el nekem, hogy nem az a fontos, hogy megfeleljünk bizonyos szabályoknak, vagy mások elvárásai szerint éljünk, hanem csupán annyi a lényeg, hogy szeressük önmagunkat és akkor majd másokat is őszinte szívvel tudunk szeretni, nem is olyan bonyolult ez. 🙂 Ez a létmámor.
Szeretettel: Szabolcs
Egyetértek Vled, kedves Szabolcs, amikor – pl. a világháború után – szorult helyzetbe kerültem, mindig tudtam bizakodni – édesapám örökségeként – pozitív gondolkodásoú voltam. Hittem, Odafönt valaki vigyáz rám, segít nekem. Sosem zárkóztam be a nagy problámák idején, tudtam, hogy nem szabad elmerülni ha bajba kerültem és tudtam, a megtörtént eseményeket sohasem lehet visszafordítani. Még a front idején – kisfaluban vészeltük át – én voltam az, aki ki mert menni megetetni a szomszédok állatait, mert ők nem mertek kimenni. Ugyanis szemben volt az út, ahonnan mindig lőttek, hol az oroszok, hol a németek. Azt nem mondom, én is időnként magamban szorongtam, igazságtalannak tartottam, hogy annyi minden nem tetsző történik az élet során, de olyankor igyekeztem a gödörből mihamarább kimászni. És minden embert egyformán jónak tartottam persze csak addig, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződtem.
Tetszett a fejtegetésed, kedves benne a haiku.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm soraidat!
Igen, minden ember jó, még akkor is amikor meggyőződünk az ellenkezőjéről, de ez az egónk miatt van. Alapjáraton mindannyiunkban ott van Isten szikrája.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Már a cím megragadott: Létmámor! Nagyszerű szóösszetétel, annyi mindent takar, annyi minden jut róla az ember eszébe, Igazi "nyitott könyvet" idéz, és nyitott szívet. Lehetsz akárki, élhetsz akárhol, akárhogy magadban vagy kerek, magadban vagy az egész világ, hiába tépázza vackodat a szél!!! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Az Ég szólt általad, köszönöm szépen.
Szeretettel!
Kedves Szabolcs!
Nem először olvasom remekbe szabott írásod! Elgondolkodtatott, sok minden eszembe jutott a versed kapcsán.
"mert minden percben azt az urat szolgálod, aki benned él" ez a lényege.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad és örülök annak, hogy tetszett, hogy átment az üzenet.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Örülök ennek az elsőnek. 🙂
A címed nagyon tetszik, a tartalom szintén.
Ennek levezetéséről és a formáról, a látványtervről bővebben írtam neked mail-ben.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy elnyerte a tetszésedet és köszönöm a mailt is, holnap majd tanulmányozni fogom.
🙂
Szép vasárnapot!
Szeretettel: Szabolcs