Mint minden évben, így idén is, karácsony előtt begyűjtöm a gyerekektől a listát, amelyen szívük vágyai, kívánságaik sorakoznak szép hosszú sorokban egymás alatt. Rég megszokott hagyománya ez kis családunknak, hiszen nekem is és persze nekik is fontos, hogy az ajándék valóban az legyen, amit ők kívánnak. Nem tagadom, nekem nagymértékben megkönnyíti a vásárlást, ha nem kell még azt is kitalálnom, kit mivel is lephetnék meg, az évnek ezen a számukra oly nagyon várva várt napján.
Minden évben van néhány megmosolyogtató, hátborzongató, enyhén eltúlzott és néhány igencsak szívhez szóló kívánság. Most sem maradtak el a sztenderd óhajok, a kocsi, bicikli, sokadik mobiltelefon, laptop, elektronikai kütyü, kiskutya, macska, hód!, – igen, egy hód, ezt többször is elolvastam, de nem és nem csalt a szemem, – terrárium, cross motor és még sorolhatnám.
Ahogy egymás után hajtogattam ki az összehajtogatott listákat, egy lezárt boríték került kezeim közé. Nem volt rajta címzés, mindössze egy ceruzával írt utasítás miszerint ne nyissam ki, mert ez a levél bizony nem nekem szól, hanem a Mikulásnak. Forgattam, merengtem, mi is lehet benne. Hiszen mostanra már minden gyermekem előtt nyílt titok volt, hogy az ajándékokat a nagyszakállú bizony az én behatós segítségemmel pakolja a fa alá, így aztán már jó ideje nem is kifejezetten neki címezték listájukat.
Szóval nem tudtam mit tegyek, így tanácstalanság ellen, a táskám mélyére süllyesztettem a lezárt borítékot és annak rendje és módja szerint el is felejtettem…
Hatalmas csillagok ragyogtak a fekete égen. A szobában szinte teljes volt a csend, csak a tv fényei világítottak a hátam mögött. Nem tudtam aludni, csak a felhőtlen eget bámultam az ablakon keresztül, amikor eszembe jutott a lezárt boríték. Kihalásztam a táskámból és egy gyors mozdulattal feltéptem.
A következő levelet találtam benne:
Kedves Mikulás
Nem is tudom, hol kezdjem. Sokáig azt gondoltam nem is létezel, hogy bármennyire is igyekszem, engem valahogy nem veszel észre. Azt gondoltam, hogy a listád a gyerekekről lehet, hogy hiányos? Hogy csak azok a gyerekek vannak benne, akiknek családjuk, szüleik vannak? Én miért nem voltam benne… most már tudom, hogy igenis benne voltam.
Egész életemben csak egyetlen egy kívánságom volt. Csak egy olyan kívánság, ami mindent megért volna nekem. És idén, ezt megadtad. Már nem is számítottam rá, már nem is reménykedtem benne, de te mégsem felejtetted el, amit minden évben kértem. Levelek tucatjait írtam, bízva abban, hogy egyik majd csak eljut hozzád, hogy vége észreveszel. És aztán egyszer csak megtörtént. Kaptam egy családot. Egy igazi, családot. Nem is kaphattam volna ennél szebb karácsonyi ajándékot. Örökké hálás leszek ezért. Az én kívánságom teljesült!
Köszönöm.
Ja és még valami. Tudtam, hogy kibontod: Köszönöm és Boldog Karácsonyt Apa!
10 hozzászólás
Jó kis történet, éppen passzol a karácsonyi hangulatomhoz :-).
Örülök Willie 🙂 Gondolom az időjárás nem segít a hangulatjavításon 🙂 Alex
Drága Alex!
Ez a legszebb történet számomra, ami igazán au ünnepekrúl szól. Nagyon BOLDOG KARÁCSONYT Neked és CSaládodnak!
SOK-SOK SZereTeTTel- panka!
Köszönöm Drága Panka! Örülök, hogy tetszett, és én is viszont kívánok minden szépet az ünnepekre!
Alex
Minden írásod mélyen elgondolkodtat Alex.
Szeretettel:Selanne
Örülök kedves Selanne, ha így gondolod 🙂 Köszönöm, hogy olvastál. Alex
Csodálatos, szívet melengető történet. Ismét kellemes perceket szereztél.
Köszönöm. Kellemes ünnepeket kívánok. Alex
Kedves Alex!
Igazi, bájos karácsony előtti történet, az általad oly magasra tett lécet átugorva. Nagyon jól szórakoztam és elgondolkoztatott. Hiszen nincs nagyobb ajándék, mint a család meleg szeretete.
Legyen áldott az ünneped!
Azt gondolom nevelőszülőként ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna 🙂 Örültem, hogy nálam jártál ismét. Én is kívánok békés, áldott ünnepeket! Alex