levél önmagamhoz és sokakhoz

nem elég csak elkezdeni de túl is kell élni s meg edződni. Életre teremni harcolni elvérezni s újra nyerni. Vigyorogni sokat s sírni keveset arra ráérnek a nagy hadak. Most kellene bandukolnom a könnyebb tanulós úton de elveszett baromként csak tinóskodom a védtelen széljárta pusztákon. Hová lettél héj!Hová vesztél el te akarat. Mely annyi magyart nagy dolgokra sarkallt s most anyi sok emberből elhalt. Csattog a tv agyunk kihalt. Elsült s csak dolgozunk már vigasság is csak lehanyatló aranykorunk bronzos valósága. Szikkadt valóság cserzett netovábja öregedő szívek megfakult vigassága kis boldogságok fekete gyásza a halál olcsó portékája s megannyi szenvedés nyűg baj egyetlen sugárzó állomása. Lettünk s leszünk elzárva magunk tőled s tőle. Adjuk az ívet s árasszuk a rosszat széjjel. De nem mind, kik vannak s lettek. Sokan törettek meg s hulltak porba vagy nyirkos cella sírba vizes széna közt a halált csókolva. Búslakodunk, búslakodunk meg lett mondva de KI az Ki!!! Ezt mondja ki meri ezt. KI szégyelli hogy Magyarország fia – borja. Merengő derengő pillanatok sajnálkozott múltszázadok. Szégyenteljes pillanatok. Megpecsételt életek. De ami maradt az a te életed mely éltet s lüktet ott te benned,BENNED mélyen bordák között. Hevesen melegen verdes s hív kívánkozik s csak annyira áhítozik. ISTEN, HAZA, CSALÁD. ez mely elfeledtetett s mindenki fogja szekerének rúdját és uzsgyi neki a viszi már nagy világ. De legnagyobb kötődését elfelejti szégyelli tagadja becsméreli. Kis hazáját mely soknál nagyobb de mégis annál kisebbre sarcolták a szomszédok. Káosz riadalom piros vér folyik a sétáló utcákon. Bűnöznek az embertelen Istentelen suhancok. A tudás s tanítás át nem adatott. De mindig új nap új óra új kezdet egy jobb életre való gondolatra mely szárnyal mint a turul madár a kápátok felett. Úgy szárnyal a szabad embernek a képzelete társai felett. Boldogan erősen szétfeszítő szeretettel émelygő becsülettel csak tenni, tenni azt amit a szív diktál lüktet s amíg dobban benn ott ahol helye van s élni tényleg éln,i élni. Nem lekötve szenvedni hanem élni boldogan szeretetben békességben. Furcsa utak kavarják az élet porát és csak fújják fújják az emberek csapzott haját telítik az arcát Aki így valójában lát az tényleg lát embert lelket gyönyörű szemet, szemeket. Sok ember találkozik sokkal de kevés az ki útitársat talál s együtt küzdik végig útjukat s néznek szembe boldogan a sok gonddal. Távolodom én is messze messzi remélem később vissza nézve mai önmagam nem lövi le kései lényem. Nem kötök kompromisszumot egymásra s eltávolodok magamtól s leszek valami mássá undorító állattá.
Viszlát hát s szeretlek még ha nem is mondom de ne dögölj meg a munka alatt a szeretet s a törődés többet ér mindennél,bánatnál,gyűlöletnél.