Lezárva I-III.

I.
– Az ügy lezárva. – csapta be az akta fedelét a parancsnok. – Ellenvetés? Reméltem, is, hogy nincs. – fejezte be, miután körbetekintett a csapaton.
A hátsó sorban csak Catharina Cat nyomozónő fészkelődött, eléggé feltűnő módon. Little Jo alig győzte visszanyomni a székbe.
– Cathy, az istenért, maradj már nyugton! Tudom, hogy nem értesz egyet a főnökkel, de az ő kezében van a döntés joga, és ha szerinte fekete, akkor az az is marad, ha a fene fenét is eszik. Ne strapáld magad, mert te is tudod, hogy a külön akcióktól feláll a hátán a szőr, ráadásul hallottad, hogy lezárta. – próbálta megnyugtatni a lányt.
Majd úgy súgta oda, hogy a többiek ne hallják:
– Este felugrom, remélem addig sikerül kicsempésznem. Aztán kíváncsian várom, vajon mitől nem gömbölyödik neked az ügy. Jó lesz a szokásos időpontban?
A lány bólintott és már épp szólni akart, mikor a parancsnok visszafordult az ajtóból.
– Cat nyomozó! Holnaptól két hét szabadságot kap, azt hiszem ez a legkevesebb, amit megérdemel a szatír elfogása után. Nyomatékosan felhívom a figyelmét arra a tényre, hogy a szabadság pihenést jelent, nem pedig szaglászást! Maga úgyis belebotlik minden nyavalyába, legalább most az egyszer, a kedvemért pihenjen kicsit! Ugye megígéri, hogy jó lesz? – esdekelt a főnök.
– Tudja, hogy ezt az ígéretet úgyse tudnám betartani, épp ezért meg sem ígérem. De majd igyekszem jól viselkedni!
A parancsnok csóválta a fejét, mert a lány arcán felfedezni vélte a már jól ismert kaján vigyort, és tudta, hogy valamit forgat a fejében. Little Jo gondjaira bízta, bár korántsem volt benne biztos, hogy okosan döntött.

– Na, csak sikerült elhoznom. A főnök nem is sejti! – nevetett Jo, miközben az asztalra tette a papírokat.
– Köszi, igazán jó cimbora vagy! – paskolta vállon a lány – Főztem teát, de neked van egy üveg sör is a hűtőben. Foglalj helyet, aztán mesélek!
Miközben Cathy a konyhában ügyködött, Jo kiteregette a papírokat. Szeme megakadt egy képen, amin egy fürtös, hosszú hajú lány nevetve dobja hátra a kezében lévő kalapot, ám arca valami különös feszültséget sugároz. Maga sem tudta miért, de úgy érezte a kép valamit mondani akar. Ezen elmélkedett, majd várta, hogy a kolléganője nyilatkozzon.
– Hol kezdjem? – huppant le a lány a fotelba.
– Lehetőleg az elején. Csak azt tudnám, hogy miért mindig te találsz rá a helyes nyomra? Lehet, hogy másként működik az agyad, mint a normális embereké? – élcelődött a férfi.
– Nem hallottál még női megérzésről, vagy más néven hatodik érzékről? Különben is örülj neki, hogy másként működik az agyam, mint az általad normálisnak nevezett embereké, mert ha nem így működne, nem olvashatnád a nevedet az enyém mellett a dicsőség táblán. Ráadásul, ha netán gyilkolásznék, ezerszer rosszabb helyzetbe kerülnétek, ki oldaná meg helyettem a bűneseteket?
– Attól mentsen meg minket az isten, hogy te kezdj el gyilkolni! – sóhajtott színpadiasan Jo. – Azt hiszem ennyi bevezető után rátérhetnénk itt létem valódi okára.
– Rendben. Nekem nem tetszik ez az ügy. Szereplők: a sikeres festőművésznő, a fiatal mérnök és a csinos modell kisasszony. Végignéztem a nő összes képét. Kb. négy éve ül állandó modellt neki a fürtös hajú. A fickóról sehol semmi. Vegyük először a két nő kapcsolatát. Az általam nagyra becsült kollégák kiderítették, hogy a két nőnek sosem volt nézeteltérése. Akkor hogy illik a képbe az a tény, amit itt összehordtak a srácok, hogy a fürtös megfojtja a művésznőt? Ráadásul miért? Semmi oka nincs rá, hacsak azt nem feltételezzük, hogy most az egyszer az állandó pénzforrása nem fizet. De teszem azt, egy alkalom miatt?! Egy alkalom miatt meggyilkolni valakit?! Csak nézd meg a lány képeit! A fényképekkel összevetve is élethű képeket festett róla. Szerinted ilyen egy gyilkos? Az, ami a galériában történt, sokkal inkább egy őrült műve, mint ezé a lányé. Merő ártatlanság sugárzik róla, sehol egy gonosz szemvillanás, sehol semmi. Képes valaki minden fényképezéskor, modellkedés előtt magára ölteni egy ilyen álarcot, és évek óta a jó arcát mutatni? A közös fényképeken is átölelik egymást, egyetértés és őszinte szeretet sugárzik mindenhonnan. Na, mindegy. Maradjunk az eredeti variációnál! A lány valamiért megöli a művésznőt. És a mérnök? Akiről eddig még sosem hallottunk? Egye fene, még meg is eszem, hogy szerelmes a művésznőbe, és mivel imádata tárgyát a lány megfojtja, neki is kell valamit cselekednie, tehát megöli a modellt, aztán öngyilkos lesz. Felolvasnád a búcsúlevelét?
– Persze! Kíváncsivá teszel! Íme: „Vége. Én ezt tovább így nem csinálom! Már évekkel ezelőtt be kellett volna fejezni. Te nem vállalod kettőnk kapcsolatát, én, pedig üresnek találom nélküled az életet. Kevés az idő, amit rám szánsz, muszáj valamit tennem! És ha megtudom, hogy esetleg megcsalsz, vagy magammal, vagy veled végzek! Bár ezt nem fogom megvárni. Nem tudok tovább így élni, képtelen vagyok a várakozásra, nincs semminek se értelme!” Ennyi. Ebből vajon mit hozol ki?
– Az szerintem csak egy dolog, hogy a nő nem vállalja kettejük kapcsolatát nyíltan, de hogy sehol semmit nem találunk erről a nagy szerelemről?! Ha ez a viszony tényleg évek óta tart, miért nincs róla sose szó? Lehet egy kapcsolatot évekig úgy csinálni, hogy nem szerepel az illető egy fényképen sem, nincs róla portré, semmiféle említés a művésznő magánlevelezésében, jegyzetében, még titkok szeretőként sem emlegeti, semmiféle becenéven, lehet ezt így csinálni? Kijátszani a médiát, a bulvársajtót? Számomra hihetetlen.
– Látod, ezt végig sem gondoltam. – dörzsölgette a sörös üveget a kezében – Teljesen készpénznek vettem, amit a kollégák mondtak. Egészen világos volt, hogy a csaj megölte a művésznőt, a manusz, pedig féltékenységből kinyírta. Egyedül az a perverz ötlet jutott eszembe, hogy mondjuk a két csaj leszbikus, illetve az egyikül biszex, a férfi, pedig ezért féltékeny, vagy valami egy bizarr szerelmi háromszög alakult ki.
– Ez sem rossz ötlet! És ha a srác ezt a levelet másnak írta? Valakinek, akinek lehetett oka elkövetni a gyilkosságot?
– Bonyolódik. Tegyük fel, hogy másnak írta, de ez a más ki lehet? És miért tűnik neked úgy, hogy nem a lány gyilkolt? Honnan akarod mindezt kideríteni?
– Egyszerűen a józan eszemre hagyatkozva, de előtte még vizsgáljuk meg a száraz tényeket. Mit ír az összefoglaló jelentés a halálról?
– „Angel Aga városszerte ismert képzőművész a Tükör Galéria nagytermének padlóján feküdt. Halálát fojtogatás okozta. A nyak baloldali artériájától kb. 2 cm-re ujjlenyomatokat találtunk, valamint sállal való fojtogatásból eredő nyomokat. A bőrből foszlányok hiányoztak, a legfelső hámréteg erejéig, amely rétegeket megtaláltuk Lorrie Cabus körme alatt. Valószínűsíthető, hogy a lány követte el a gyilkosságot, a közvetett bizonyítékok alapján. Ujjain megtaláltuk a sárga festék maradványait, amelyeket összevetettünk a művésznő nyakán talált festékfolttal, a labor vizsgálatai alapján megegyeznek, egy helyről származóak. Mindkét hölgy büntetlen előéletű.
Lorrie Cabus holttestére a galéria emeleti részén bukkantunk rá, golyó ütötte át a hasfalát. Nemes szerveket is ért, így az áldozat fél órán belül kivérzett. A fegyverszakértői vizsgálat eredményeként megállapításra került, hogy a golyó Mat Rick 9 mm-es, Parabellum típusú pisztolyából származik. A fegyverszakértő azt is bebizonyította, hogy a Lorrie Cabusban talált lövedék hagyta el először a fegyvercsövet. A második lövés Mat Rick koponyáját érte, önkezűség által, mivel ujjlenyomatait megtaláltuk az elsütő billentyűn, tehát az idegenkezűséget kizárhatjuk…” Itt vége az első résznek, további vizsgálat blablabla… „A lövés szögéből egyértelműen megállapítható, hogy Cabus kisasszonyt álló helyzetben, szemből érte a lövedék. A gyilkos lefelé irányította a fegyver csövét, és a golyó behatolási szögéből következtetni tudunk az elkövető magasságára, ami kb. 175-180 cm közé tehető. Megjegyzés: Mat Rick 178 cm magas volt. Az ügyben a holttesteket Getron Samivoice azonosította. A férfi Angel Aga alkalmazásában állt, 15 év óta, mindenesi munkakörben. Ismerte Mat Ricket is, de munkaadójához fűződő kapcsolatáról semmit nem tudott. Mat Rick öltönyének bal belső zsebében megtaláltuk a búcsúlevelét, melynek tartalma a következő blablabla….” Ezt már olvastam.
– Nézd meg légy szíves, mit írnak Samivoiceról!
– „Állítása szerint Angel Aga évek óta egyedül él, Mat Rickkel ő sohasem látta, de magánjellegű kapcsolatairól amúgy sem volt tudomása, mivel a művésznő nagyon diszkréten intézett és kezelt mindent, ami saját személyéhez fűződött. Nem tartott fenn nagy baráti társaságot, néha vett részt társadalmi eseményeken, de Samivoice nem tudta kikkel találkozott szabadidejében. Napjai nagy részét festészettel töltötte és 2-3 órát a kulturális kávéházban.” Semmi izgalmas.
– Akkor ez lesz a fekete folt. Fel sem tételezik, hogy esetleg ő ölhette volna meg Agat. Ráadásul Mat Rickhez sem kapcsolható, akkor egyedül ez a Samivoice tudná megmondani miként került a képbe. Milyen magas a fickó?
– Getron? Holtvágány. Csak 158 cm. Szép teljesítmény! Igaz, üti az én szintemet. – nevetett Little Jo, aki maga is alig volt 160 cm.
– Tehát ő nem lőhette le Lorriet. Mi van, ha felbérelte Ricket, de mivel a fickó túl sokat tudott, inkább végzett vele?
– Ki van zárva. Egy: nem tűnt el semmi érték. Kettő: 59 éves, mit kezdene a fiatal pipivel? Három: Mat Rick halálát önkezűség okozta, már csak ezért sem tehette ő. És ha már itt tartunk, mi lenne az indíték?
– A nő vagyona.
– Elég magas fizetést kapott, ahhoz képest, hogy nem igazán sokat dolgozott érte. Örülnél neki, ha csak töredékét egybe látnád havonta a számládon! Mindene meg volt, amit csak akart, nem szorult a művésznőre. Saját ház, autó, szerintem nem kellett neki! Másrészt a vagyon nagy részét valami alapítvány örökölte, ha jól tudom.
– Ühüm. Mindenesetre holnap megnézem magamnak ezt a Samivoicet, hátha okosabb leszek. Mára ennyi. – szedte össze az asztalon heverő papírokat a rövid hajú Cat nyomozó, feltolta orrán a szemüveget, majd Little Johoz fordult. – Velem tartasz?
– Ajaj! Te is tudod, hogy nem lehet! Kettőnk közül csak te kaptál szabadságot, nekem meg kell keresnem az áruházi rémet, szaladgálok eleget, de nem hiszem, hogy lesz időm a galériába is beugrani. Sőt! Muszáj megjelennem az irodában is, hogy a főnök lássa, nem veled lófrálok. Te csak szaglássz nyugodtan, én meg a szokásos időben jövök. Ha főnök kérdezi, majd megnyugtatom, hogy uszodába készülsz, moziba, meg ilyenek.
– Oké, akkor ugyanígy 8-kor nálam!

II.
Cathy felöltötte acélkék kosztümjét, vállára akasztotta az elmaradhatatlan strandtáskát, még egy pillantást vetett a tükörbe, mivel meg volt elégedve a látottakkal gondosan bezárta az ajtót, és elindult a galériába. Kilométeres sor állt a pénztárnál, de még így is fél óra alatt bejutott. Miután felületesen körbetekintett, első benyomásait rögzítendő a női mosdóban diktafonra mondta a látottakat.
A galéria elég tágasnak tűnt még ennyi látogató mellett is. A kör alakú épületben két kiállító terem nyílt lentről, az emeleti részt fa lépcsősor kötötte össze a földszinttel. Akár lentről, akár fentről nézte, mindenhonnan jól láthatóak voltak a képek, a termek, ráadásul néhány képet olyan művészien helyeztek el, hogy mindenhonnan mást adott a látogatóknak. Cat nyomozó elismerte, hogy a művésznőnek tényleg lehetett valami fogalma a kiállításokról, meg a festészetről. Már azt is értette, miért viszik úgy a képeit, mint a cukrot. Fényképezni ugyanis tilos volt. Jól emlékezett a képekre, amin a festőnő a galéria közepén, a modell meg az emeleten, közvetlenül a korlát mellett feküdt. Megpróbálta maga elé képzelni a jelentet, de sehogy sem ment. Valami már mocorgott az agyában, ám ez még nem volt az igazi. Tudata, hogy meg kell találnia az első kis halvány nyomot, amin elindulhat, de hatodik érzéke már most azt súgta, hogy ez az ügy koránt sincs lezárva. Minden képet megnézett. Tüzetesen. Hátha lát valamit. De ezzel még nem jutott előbbre. Mindegyiken a modell, hol mosolyogva, hol titokzatosan, hol nem a saját testével, de mindegyikről sugárzott az élet szeretete. És még valami. Csak nem tudta mi. Nem portrék voltak. Egyik sem. Kifinomult ecsetkezelés jellemezte az olajképeket, és a grafittal, zsírkrétával rajzoltak is mind-mind nagy fantáziára vallottak. Sejtelmes árnyak, egy-egy satírozás és máris lehetett tudni, hogy nem amatőrrel van dolga az embernek. Ez még Catharina is érezte, pedig ő aztán abszolút semmit nem konyított a festészethez, sem a művészetekhez. Egy kép különösen megragadta a képzeletét. A Négy Őselem közül a Víz. Nem tudta elmondani mi fogta meg, csak azt, hogy ezt Little Jonak is látnia kell. Aztán itt volt az a kép is, amin egy lépcsősor vezetett a végtelenbe, valahova az ismeretlen távolba. Nem komor fekete színek jellemezték, ezernyi tarka színben pompázott, és néhol tükördarabkák tették még varázslatosabbá. Olyan volt, mintha az ember egy mese kellős közepébe csöppent volna, de az is megeshet, hogy Cathy fantáziája volt túlságosan szárnyaló. Na és a mérete! Kb. 180 cm magas volt és két méter széles. Elképzelte a nappalijában, de rájött, hogy leginkább a hálószobába illene. Az ágy fölé. Lehunyta a szemét és maga előtt látta. Beborítaná az egész falat! Sejtelmes út a végtelenbe! Csak nézte a képet, és nem bírt vele betelni. A katalógusban megtekintette az árát is. Hát, ami azt illeti nem két fillér, de úgy gondolta a most kapott jutalmát kiegészítve megengedheti magának. Lement a galéria emeleti részéről, hogy megnézze van-e cédula a sarkában. Nagy kő esett le a szívéről, mert nem állt ott az „eladva” tábla. Még mielőtt megkereste volna Getron Samivoiceot, sebtében felfirkantotta az összes kép címét, amelyiken szerepelt az eladva szócska. A kiállított képek 2/3-án. Mély belenyugvással konstatálta, hogy kell majd talpalnia, ha meg akarja tudni kik vettek képet és milyen célból. Samivoice hamar előkerült. Némi előleget letett a képért, s máris ott díszelgett rajta a bűvös tábla. Hazamenni még nem akart. Leült az egyik székbe és figyelte a mindenest. A kis termetű férfi sürgött-forgott, igyekezett mindenkinek a kedvében járni, de ha épp senkivel nem beszélgetetett, őszinte fájdalom tükröződött az arcán. Volt benne valami furcsa is, de Cathy hirtelen nem is tudta mi. Aztán egyszer csak leesett a tantusz. A mozgás és a gesztikuláció egyértelműen olyan emberre vallott, aki a saját nemét szereti. Minél tovább figyelte, annál inkább világossá vált számára. Aztán döntött. Odament a mindeneshez.
– Ne haragudjon uram, hogy zavarom, de szeretnék feltenni néhány kérdést. – kezdte Cat nyomozó.
– Mégsem tetszik a kiválasztott kép? Másikat szeretni? – villantotta rá porcelán fogait az öreg.
– Óh, nem. Nagyon is testszik. A kérdéseim inkább magán jellegűek lennének.
Samivoice arcáról eltűnt a vevőknek szánt mosoly, bizalmatlanná vált a tekintete, csak úgy sütött róla a jéghideg elutasítás.
– Újságíró? Mert akkor hagyjon békén! Zsaru nem lehet, mert ők már lezárták ezt az egészet, ha jól tudom. Kaptam is róla egy határozatot.
– Fogalmazzunk úgy, hogy bár újságíró nem vagyok, de esetleg civil zsaru még lehetek, akit munkaidőn kívül érdekel az eset. – próbált Cathy nyugodt maradni.
– Én már mindent elmondtam. Nekem nincs semmi hozzáfűznivalóm…. – fordult el az öreg.
– Hé, hé! Kérem! Csak hallgasson meg! Igazán nem akarom sokáig zavarni. Néhány egyszerű kérdésre várok választ. – esdekelt a férfinek.
– Jöjjön! – tessékelte végül pár percnyi habozás után egy eldugott iroda felé – Nem tudom még mire kíváncsi, de fogja rövidre!
– Ezt megígérhetem! Először is: a művésznő valaha összeveszett a modell kisasszonnyal?
– Nincs róla tudomásom.
– Rendben. Másodszor: Mat Rick maga szerint szerelmes lett volna Angel Agába?
– Nem. – túrt bele ritka, ám jól fésült hajába Samivoice.
– Ne gondolkozzon máson! Egyelőre több nem érdekel ezzel a szállal kapcsolatban. Csak annyit kérek még, hogy leírhassam a vásárlók nevét és címjegyzékét.
– Ahhoz mutatna azért előbb valami igazolványt? – kérdezte bizalmatlanul.
– Természetesen. – lobogtatta meg a flekóját a lány – Rendben vagyunk?
– Igen. – sóhajtott az öreg – Ha ez segít magának… – adta be a derekát.
– Remélem, hogy segít. Végül annyi, hogy maga szerint a rendőrség verziója helytálló? És ha nem, van valami feltevése?
– Muszáj erre válaszolnom? Hiszen maga is rendőr.
– Nem, természetesen nem. De ez már felért egy válasszal. Most még nem árulok el semmit, de arra szeretném kérni, ha netán a rendőrségtől ismét kijönnének a kollégák, kérem, ne mondja el, hogy érdeklődtem a képvásárláson kívül másról is. Rendben? – szorította meg bátorítólag az öreg kezét, aki nem húzódott el ez elől a gesztus elől.
– Rendben. Parancsoljon, a nyilvántartás.
Miután az öreg készségesen lefénymásolta, már volt is tippje merre induljon el.

III.
Little Jo pontos volt. Cathy szó nélkül tolta elé a listát, és amíg Jo olvasta, addig meg sem szólalt.
– Te is veszel képet? – csodálkozott.
– Bizony ám! De neked is látnod kéne őket! Annyira fantasztikusak! Kérlek, hogy holnap látogass el te is!
– Hohó! A hangsúlyból úgy érzem valami fontosat tudtál meg.
– Nyert! Némi bevezető után mindjárt rátérek a tárgyra is. Meghallgatnád, amit magnóra vettem?
– Nagyon igényes kivitelezésű lehet a galéria, mert igencsak lelkesen áradozol róla. – mondta Little Jo, miután meghallgatta a kazettát.
– És a lényeget még fel sem vettem! Tudod milyen csodaszép a földszinti hall? A nagy kupolás ablakon csak úgy árad be a napfény. Fény, fény, fény mindenütt! Mesés és hihetetlen nyugalom árad a teremből, a képekből, olyan, amivel nem minden nap találkozik az ember.
– Ezek után már megnézem magamnak. Samivoiceról mi a véleményed?
– Nem ő tette, semmi köze hozzá.
– Ezt gondolom nem ő mondta. – nevetett fel a férfi.
– Nem hát! Megkérdeztem, hogy tetszik neki a rendőrség variációja, egyetért-e vele, mire ő csak annyit kérdezett: ”Muszáj erre válaszolnom?” Szerinte a művésznő sosem veszett össze Lorrieval, és Mat Rick nem volt szerelmes Angel Agába.
– Na, ne mondd, hogy mindezt csak úgy egyszerűen elmesélte?!
– De igen. Három egyszerű kérdésre három válasz. Ennyi az egész.
– És valami egyéb?
– Akad. Samivoice a férfiakat szereti.
– Most viccelsz, igaz? Tutira nem kötötte az orrodra! – hitetlenkedett Jo.
– Nem, de látszik a mozdulatain. Most viszont azt kellene kinyomozni, hogy Mat Rick miként került a képbe. Szerintem ő a kulcsfigurája a történetnek.
– Samivoice szerint Lorrie sosem veszett össze Angel Agával, Mat Rick pedig nem szerelmes a művésznőbe, és a rendőrségi variáció nem helytálló. Jól foglaltam össze?
– Remekül! Gondolkozzunk egy kicsit! Hol kellene kezdeni?
– Te már voltál a galériában, most rajtam a sor, hogy ellátogassak. Megnézem magamnak Samivoiceot is, meg a képeket is. Mit intéztél még?
– A listát. Olvashattad, eddig több mint száz képét megvették. Már készítettem egy táblázatot, hogy ki hány darabot vásárolt, időrendi sorrendben. Vannak régi törzsvásárlók is, ám Mat Rick neve sehol sem szerepel. Az öreg szerint Agának kevés olyan képe van, amelyet nem adott el és otthon tárolt, mintegy megtartva magának. Képeinek nagy része kiállítások anyagát képezte, a többit, pedig magánszemélyeknél kell keresni, illetve különböző intézményeknél. Amint látod a Top Gun nevezetű pizzériának van hat műve, amit megvásároltak, valamint Getron szerint vagy három darab, amit ajándékba kaptak a művésznőtől. Jelentős vásárlónak minősül a Cloody vállalkozás, iroda díszletként kilenc darabot vettek gyors egymásutánban. A Funny Napfény Bt. húsz képet vitt el, néhány a tulajdonosok lakását díszíti. Magánszemélyeknél van hatvankilenc darab. Akad köztük néhány törzsvásárló is, meg egy-két új név, akik körében most lett felkapott a művésznő. Ezek közé tartozik Berry Liverpo, Teo Takura, Garry Adams, Edit Smith, stb. Láthatod, a lista aljára külön gyűjtöttem a magánszemélyeket.
– Jó kis meló lesz ez! Létezik, hogy ennyit talpaljunk? – kérdezte Jo.
– Még mielőtt kiválasztanád magadnak az embereket, szeretném, ha hozzá szolnál néhány gondolatomhoz!
– És pedig?
– Lorrie Cabus is tárolt otthon képeket. Nem tudom, mennyit vásárolt belőlük, de szerintem érdemes lenne az ő képeit is megnézni. Úgy tudom, hogy a szüleinél lakott, hátha ők tudnak segíteni abban, hogy a többi magánszemély közül lehetett-e valakivel jó viszonyban, ismernek-e valakit a szülei.
– Nem rossz ötlet! Ezt máris bevállalom. Kiderítem kiket ismerhetett. – kotyogott közbe Little Jo.
– Mat Rick nem fér a fejembe. Az ő neve nem szerepel a listán, hozzá mégis el kéne menni. Egyszerűen halvány lila gőzöm sincs róla, hogyan került a képbe. A megérzéseim eddig még sosem csaltak meg, és van egy ezresem, hogy ő a hiányzó láncszem. Valahol sántít a dolog.

Elég hamar felosztották a listát, mindegyiken közel negyven név szerepelt. Jo megígérte, hogy elsőként a galériát keresi fel, aztán Lorrie szüleit. Ám, hogy Cathy se tétlenkedjen, listáján kiemelt helyet foglalt el Mat Rick lakása, alatta jó pár magánszeméllyel. Tudta, hogy a lakás lezárását feloldották, és a szomszéd öregasszony őrzi a kulcsot, de bízott benne, hogy sikerül olyan ürügyet találnia, amivel bejuthat.
Másnap estére is találkát beszéltek meg.