Logika?

Az utolsó óra után siettem a pályaudvarra. Megvettem a jegyem, és mint egy őrült szálltam fel a villamosra. Akis fecnit teljes erőből próbáltam kilyukasztani – nem ment. Nem is érdekelt túlzottan. Csak arra tudtam gondolni, hogy elérjem a buszt, mert otthon várt a húsleves, a rakott krumpli, és a kedvencem; pudingos süti. Az utazótáskám letettem a földre – nagyot koppant a harminc kilójával – leültem, és végig az órámat figyeltem; tíz perc – el kell, hogy érjem. Nem értem el. Az orrom előtt ment el a busz, hogy a veszett fene enné meg. Így csalódottam egy padra rogytam és tanultam, tanulni próbáltam – kevesebb marad otthonra.
Informatika logikai alapjai. Bármennyire félelmetesen hangzik, nekem ez volt a kedvencem. Talán azért, mert értettem, miről beszél órán a tanár, talán azért, mert én voltam az egyetlen, aki mosolyogva ismerte fel az összefüggéseket, talán azért, mert sosem akartam, hogy az órának vége legyen.
– Mit olvasol? – szólt a hang tulajdonosa, egy furán öltözött, borostás ember.
Én mondtam, hogy tanulok, hangsúlyoztam a tárgy nevét, hátha elmegy a kedve a beszélgetéstől.
– Hah, logika! Mintha minden olyan megfejthető lenne. – törte össze bennem az örömöt a férfi. – Mit nem értesz? – tette fel a kérdést, mikor észrevette, hogy a füzetbe mélyülve szemöldököm ráncolom.
– Implikáció. – rettentettem el őt, majd mondtam érthetőbben – Akkor, csakis akkor jel. Nem értem. A szabály szerint, csak ha igazból hamisra következtetünk, akkor hamis a végeredmény. De például nem megyek le a lépcsőn, és lent vagyok. Ennek nem hamisnak kéne lenni? – tettem fel a kérdést vállmegvonást remélve.
– Nem. – hangzott a válasz. – Attól még, mert nem mész le egy lépcsőn, lehetsz lent. Sőt fel is mehetsz egy lépcsőn, még akkor is lehetsz lent, kérdés, mihez képest lent.
Furcsán néztem rá, majd észrevettem, hogy épp indul egy busz. Nem haza; haza fele. Összepakoltam, és készültem menni.
– Nincs olyan, hogy lekéstél egy buszt. Olyan van, hogy túl korán érkeztél a következőhöz. – magyarázta elmebeteg arccal maga elé tekintve. – Kérdés; mennyire volt költséges a várakozás. Többet vesztettél vele, mintha tíz perccel hamarabb érezted volna meg az otthon illatát?
„Bunkó” – gondoltam, majd buszozás közben beláttam, igaza van. Nem volt költséges a várakozás. Sőt az volt költséges, hogy gyáván elmenekültem a logika igazsága elől.