Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta, kristály.
Egy szólam örökké tiéd, amit mindig magadénak mondhatsz, ám csak te hallhatod, ha megtalálod. Nehéz kiválasztani a hivalkodó, a sablonos és az elveszett közül, mert míg az egyik harsány, a másik fakó, addig a harmadiknak félve fáj beléd a hangja.
A gyilkos nyárban is frissen ébred minden madár. Egyikük virgonc, a másik dúdolva dédelget, derűbe hajtana.
Hát nem tudtad?
A madarak mind érted énekelnek, miközben tollruhájuk temérdek színben pompázik, avagy mindvégig szürke marad.
A ruha?
Nem az teszi őket, hanem a dal maga.
A nyár mindig igéz, az újabb idéz, a legújabb kuszál, hát nyisd ki jól füled apró érzékeit!
Légy részeg hallgató, de mindvégig csend vegyen körül, hisz csakis akkor hallhatod meg saját madarad üzenetét! Ne félj, mindig lesz tér-zene, mint ahogy a harmónia és a visszhang is örök.
Nehéz madárnak lenni, mert nehéz a dal. Törékeny szárnyakkal kell röpíteni azt, aki kétkedve hallgatja a muzsikát, pedig még a fényt is hangjegyekre váltja, hogy attól a szél is szólamokban lengedezzen.
Hallod?
nyárutó zenél
szomjazó madárdala
belülről hallik
Kép: YouTube videóról
(Arrival the Birds – The Cinematic Orchestra)
31 hozzászólás
Remek!
Ági
Szia Ági!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A zene, a dal teremti a harmóniát. Csodásan írtad le azt a dalt ami belőled szól.
Nem részletezem, aki olvassa érti!
Gratulálok szeretettel: Ica
Szia oroszlán!
Örülök, hogy dalt találtál itt, számomra ez dicséret.
Köszönöm, hogy engedted megszólalni.
Szeretettel: Kankalin
Nagyon erősen benn tartott az írásod, talán a megszólítások miatt, de maga a beidézett érzés is nagyon jó erővel fog. A történet lágyságában pici fájdalmat érzek, felelős gondolkodást a világért és az emberért, de nem ezt hozza bennem fő vonalként, hanem az adni képes érzések ezerféle kifejeződése közül egy őszinte, tiszta megszólítást. Örömmel olvastam, a záró haiku alá. Ott a ritmus külön zeneiséget adott nekem. Jó volt olvasni :-).
aLéb
Szia aLéb!
Tökéletesen megtaláltad a fő vonalat.
A felvezetést is megértetted, bár fájdalom talán nincs benne. Tulajdonképpen azért, mert egyértelműen adni akartam. Gyengédséget, érzéseket, átgondolásokat, összegzést. Elrejtettem néhány apró tanmesét is benne. Mindenkinek, egynek és önmagamnak.
Csak akkor tudok ilyeneket írni, ha valamilyen elmondhatatlan hatás ér, és jelen esetben ez történt, ugyanis kiváló volt a katalizátor. Örülök, hogy hagytad magad bevonni, és bent is tudtál maradni. Jólesett.
Köszönöm, hogy elmondtad, mit találtál, amikor szétnéztél.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka!
Nagyon kedves az összeállítás, nekem a madárdal, a csicsergés, a galambok halk hangja, mind mond valamit, s szép, hogy a zenével házasítod, némely madár valóban olyan. Ha valaki fák közelében ül a csöndbe, s ahol megszólal egy madár hang, az csodás, olyan, mintha a csend is beszélne.
Tetszik a haibun, s nagyon szép végszó, a haiku.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata!
Lám, te is hallgatod a madarak üzenetét.
Minden madár mond valamit, csak meg kell érteni. Szerintem mindenkinek van egy madara, ami csak neki énekel. Nehéz megtalálni, de semmi nem lehetetlen. 
Örülök, hogy tetszett neked ez a néhány gondolat.
Köszönöm, hogy ismét jöttél.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Madarak – emberek? Külső dal – belső dal? A szívemhez szól, amit írsz. Nekem ez több síkon zajló történet. Élményt adtál vele! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen!
Igen – igen. Igen – igen.
Külső dal volt a katalizátor (néhány madárral tarkított), én belső dalként éltem meg, majd mindezt külső dallá változtattam, ahogy "belőlem hallik". Próbáltam úgy, hogy ne csak egy értse, hanem más is csipegethessen belőle. Persze mindenki úgy, ahogy szeretné.
Örülök, hogy élményt adhattam neked.
Valóban több síkon zajlik, de az a több sík az egyetlenhez vezet, mert egy pontban összegződik.
Én köszönöm, hogy el is mondtad ezt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez egyszerűen mesés, csodás, és bizony nem mindegy, hogy a szívünk kalitka, vagy pedig fészek.
Szeretettel: eferesz
Szia eferesz!
Örülök, hogy mesésnek találtad. Csodásan te fogalmaztál arról, hogy a szeretés mikéntje egyáltalán nem mindegy. Nagyon tetszik, ahogy megközelítetted a tartalmat.
Köszönöm, hogy az erről szóló szép gondolatot megosztottad velem.
Szeretettel: Kankalin
Nehéz madárnak lenni, hát persze, mi könnyű manapság? Bejöhetnek a városba a rigók, azért van már nekik is egy kis modernitásuk
Vicceltem :), Milyen szép látvány, amikor látják, hogy valaki permetez a virágoskertben, feltéve, ha van neki virágoskertje, vagy visító fűnyírója…s ha már tudom, hogy nehéz a madaraknak, akkor gondolom az embernek sem könnyebb… szép írás gratulálok
Szia Miki!
A vicc mindig jól jön, egyáltalán nem volt ellenemre, ráadásul úgy érzem, hogy mögötte némi komolyságot is elrejtettél.
Valóban nem könnyű az embernek sem, ha még madár is, akkor pláne. :)))
Örülök, hogy szépnek találtad ezt az írást. Köszönöm, hogy olvasásoddal és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Egy észrevétellel kezdem, próbálok ösztönből megragadni egy fontos dolgot.
Szerintem néhány "de" szócska kikerülhető lenne.
Pld.: "ám" (4. sor)
"csak" (3. bekezdés 2. sor ehhez némi átfogalmazás is jól esne)
A madárdal, mint vágy-üzenet, vagy ha úgy tetszik egy húron pendülés, ergo rezonanciapont megtalálásának egy érdekes vetülete.
(Miket hordok itt össze? 
)
Megszoktam már nálad a zenei dolgokat: hangok, hullámok, rezgések, dal, ének, hang, visszhang, s egyéb, kapcsolódó, hangutánzó szavak használatát.
Szinte minden versednél úgy érzem magam, mint egy "túlvezérelt" szinesztéziás. (Ezért is szólok ritkán)
Egyszerre kapok zenét, színeket, hangulatokat.
Hol szomorodom, hol repülök, majd durván melankóliába esem. Mindezt akár egy soron belül, ahogy a körmönfont fogalmazvány átszűrődik, lefordítódik agytekervényeimen.
Bódulok ide-oda, olyanok ezek az érzetek, mint jó bor után a zsibbadás.
SZERETEM!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág!
Én is gondolkodtam, hogy túl sok ellentétes kötőszót tettem, de (dedede) így kívánkozott spontán. Nem mentség ez, mert ha valaki ír, akkor nem szabadna az ösztönös megnyilvánulásokat irodalmi normák elé helyezni. Hát ez is kankalinosra sikeredett. 
Az írásaimban én vagyok jelen, nincs fikció. Összetettek, mert nehéz összegezni úgy, hogy minden benne legyen, de senki ne sérüljön.
Ösztönből jól beletaláltál gyengeségeimbe.
Hogy összehordtál ezt-azt? Nem mellékes, hogy több szempontból igazat adok neked. Abban viszont nem, hogy mivel ez a haibun azonnali megnyilvánulás egy máshol megélt versre, én azt adtam itt tükörként, ahogy az bennem megszólalt, bár nem mellékeltem a katalizátort, csak a reakcióim.
A zenei dolgok adottak. Túl sok időt töltöttem akkordok között, hát nyomot hagytak bennem, maradandóakat. Nem ígérem, hogy eztán nem kapaszkodok beléjük.
Hogy bódulás? Jó az bor nélkül is…
Köszi, hogy SZERETED.
Szeretettel: Kankalin
Szia Mákvirág!
Alig néhány hónapomba telt, hogy átgondoljam azt, amit e haibun alatt megfogalmaztál.
Először kicsit az ösztönösség, picit a dac is győzedelmeskedett bennem, mert akkor úgy gondoltam, hogy ha így folyt ki belőlem, akkor így is kell maradnia.
Mára megért belül az, amit elmondtál itt nekem, hát javítok néhány helyen.
Mindezt úgy teszem, hogy szemernyit se sérüljön a mondanivaló.
Köszönöm építő kritikád, mert arra van szükségem, hogy aki olvassa alkotásaim, meglásson bennük olyan dolgokat, amiket én az adott pillanatban képtelen vagyok, mert elszállok.
A mondanivaló tömény marad, mert így illik egyéniségemhez, de stilisztikailag átgondoltam, és igazat adok neked.
Köszönöm, hogy véleményeiddel utat mutatsz a letisztuláshoz.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Mindig ámulattal olvasom írásaidat, én, mint hozzá nem értő, mindig elcsodálkozom példaértékű
hozzá állásodon és gyönyörű verseiden.
Köszönet az élményért.
Nagyon tetszik a haiku a végén, maga a csoda nekem
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Örülök, hogy adhatok valamit írásaim által. Elsősorban nem szakértőknek szánom őket, hanem olyanoknak, akik egyszerű lélekkel be tudják fogadni gondolataim. Ezt a haikut én is megszerettem, mert igazán én vagyok benne.
Én tartozom köszönettel.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A bolondnak mindegy, a boldognak minden egy, minden jó…
Minden madár, s dal, egy forrásból fakad. Ugyanaz a dal szól, mindig más torkon átszűrődve, más prizmákon torzulva ugyan az a fény minden szín… Némelyik károgásnak hallik, némelyik csal, andalít, vagy riasztva kelt fel… S talán mindegyikben meghallhatjuk a sajátunk eredőjét, s a mássága megértve old fel… Némelyik oldódás kemény, durva, forró… s hányféleképpen énekel az élet? A Tiéden át mosolyom fakad mindenütt… hiszen törékeny szárnyakon, sírással s nevetve edzett hangszálakon áramlik át… Hallani csak: az is kellemes. Megérteni is csodás élmény… ilyenkor szinte úsztatsz, s érezni vélek: csendeden túli lényeg: hát nem meglátom megint magam? s mégis meglepsz vele…
Vélemény? : Pislogok… majd idő múltán levegőt is veszek
Szeretettel: Gabe
Szia Gabe!
Örülök, hogy elgondolkodtál itt, mert bármennyire egy adott vers hozta ki belőlem ezeket a gondolatokat, láthatatlan élményeim próbáltam kiterjeszteni azok felé, akik érzékenyek.
Lám, megtaláltad mondanivalóm üzenetét, pedig nem is tudod, mi ösztönzött. Ami emel hozzászólásod értékén az nem más, mint hogy a hangokat és a színeket osztályoztad, az életre is kivetítetted. Tulajdonképpen ez a lényeg itt.
Ha a csenden túl úsztatást is kaptál, az számomra mi más lehetne, mint öröm?
Köszönöm, hogy értően, érzően merültél el itt! Ha mosolyt fakasztottam, ha valami többletet is adtam, azt külön köszönöm, mert ez azt jelenti, hogy időt szántál a megértésre.
Szeretettel: Kankalin
A stilisztika fontos dolog, DE az egyéniség a legfontosabb.
Szia ruca!
Azért ha a kettő ötvöződik, akkor az eredmény talán hatásosabb. Nem annyira kifelé, mint amennyire befelé. Nekem fontos, hogy alkotásaimban otthon érezzem magam.
Az egyéniségem nem adom fel, hiszen nem károsul azáltal, ha a stilisztikán finomítok.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolatod.
Szeretettel: Kalin
Kedves Kankalin!
Épp az előbb írtam hundidónak, hogy a könyvek kincsei nem csak tanítottak engem, hanem alakítottak is. Ugyanezt elmondhatom a zenéről is, amire a madárdalok mindig is hatással voltak.
Könnyen észrevehető, hogy ha komponista madárdalokat csempész a zenéjébe. Például az amerikai jazz szaxofonos Eric Dolphy is sok madárdalt épített be az improvizációiba. Talán még az emberi beszéd is a zenéből /áttételesen a madárdalból/ származik. Írtam is erről egy alkotást "Teli torokból" címmel.
A bennünk szóló belső dalra nagyon nehéz odafigyelni, annyian vonják el a figyelmünket, a nagy zajban csak ritkán nem halkul el az ének.
Judit
Szia Judit!
Valóban léteznek olyan kincsek a világban, amelyek jó irányba terelgetnek bennünket. A művészetek kiemelt szerepet játszanak ebben.
A belső dal mindannyiunkban létezik, csak más-más hangszerekkel kísérjük. Ez a fűszerezés adja az egyediséget. Különösen fontos, hogy az összhang megmaradjon bennünk.
A Teli torokból című írásod ismerem, hagytam is már alatta gondolatokat.
Ismét meglátogatlak, mert van egy kedvenc idézetem, ott a helye.
Köszönöm, hogy szóltál itt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka!
A madárdal hidd el, nekem is muzsikál, annál szebb dallam nem lehet.
Nagyon szép szavakkal körvonalaztad, s milyen régen írtad, nekem mégis új, szép és vidám.
"Ne félj, mindig lesz tér-zene, mint ahogy a harmónia és a visszhang is örök."
Számomra öröm, hogy olvashattam, köszönet érte,
szeretettel: Kata
Szia Kata!
Kedves tőled, hogy visszajöttél, újabb gondolatokat hagytál itt. Annak is örülök, hogy még mndig tetszik a "csicsergésem".
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Látom, sokan sok mindent írtak már ezzel az írásoddal kapcsolatban. Én egy mondatot emelek ki: "Nehéz madárnak lenni, mert nehéz a dal." De megtalálni a dalban az embernek a saját szólamát, talán még nehezebb.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Valóban nehéz, de érdemes dalolni. Minél több a meglévő szólam, annál nehezebb megtalálni azt a tiszta hangsort, amitől nem lesz disszonáns az összhangzat.
Jól érzem magam ebben a műfajban, mert a rövid haikus prózába mély mondanivalót lehet rejteni, ha jól sikerülnek az arányok. Ezt a haibunt nagyon szeretem olvasgatni és érlelni magamban.
Lejjebb említettem, hogy egynek írtam, de próbáltam több síkra helyezni, így mindenkinek és önmagamnak is szól.
Ami új itt, hogy tegnap megtaláltam a tökéletes zenei visszhangját, ami képileg is tükrözi azokat az érzéseket, amiket beletettem. Szinte tökéletes mása. Az is a címe, hogy "On reflection…".
Megdöbbentő és örömteli találkozás volt számomra. Ha van kedved, nézd meg, szerintem megérted, hogy miért érzem ezt.
A megjegyzésben van a link, de ide is bemásolom:
https://www.youtube.com/watch?v=t8vVkAu7DRo
Köszönöm, hogy meglátogattál itt is.
Szeretettel: Kankalin
Szivbol gratulalok,kedves Kankalin.Nagyon tetszett ez az alkotasod.Kivanok,minden elkepzelheto jot,a mindennapokhoz,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen a kozeljovoben,napjaink es eljovendo olvasoink szamara is**SANKASZKA**Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Sincerely from sunny and beauty South Andalusia**Con Corazon e mucho abrazos desde bello **Costa del Sol**Szeretettel,a napfenyes,csodas mediteraniai,messzi tavolbol,a deli ocean partmenti Andaluziabol**2019**
Szia sanaszka!
Köszönöm szépen.
Én is minden jót kívánok neked.
Szeretettel: Kankalin