Mindenki mondott valamit, hogy mire lesz szükségem, és már minden megvolt. Tengerre néző szoba, íróasztal több rejtekfiókkal, és masszív zajvédelem parafából. Alkohol a földgömbben; az egész földet ketté kellett vágnom ahhoz, hogy hozzájussak egy pohár whiskyhez. Többen is megpróbálták megvédeni a földet, de én harcos egyéniség vagyok. Az eltérítési szándékkal érkező idegeneknek esélyük sem volt.
Valakitől azt hallottam, hogy a kék-narancssárga kombináció segít, de ez az ötlet megrekedt a kipróbálatlanság szintjén.
Már több napot eltöltöttem a parafaburokban, de semmi. Pedig több témát is vittem magammal: Leo a 30. születésnapjának éjszakáján Amandával tart hazafelé; nem sejtik, hogy a mesés este hamarosan rémálommá változik. – Három fiú bemászik a magas fallal körülvett lakónegyedbe, hogy egy kis zsákmányt szerezzenek. – Dan egyedül neveli a három lányát, és pechjére éppen az öccse barátnőjébe szeret bele. – Hogy ezek filmtémák? Persze hogy azok, egy régi, kidobott műsorfüzetből vettem. Miért, a forgatókönyvírók talán nem így csinálják?
Érdemes a régi műsorfüzetekben keresgélni, mert ha egy téma egyszer már bejött, huszadszor is be fog. Murphy ezt csak utolsónak mondta; régen a feledés homályába veszett, hogy ki volt az első.
Ez se hangzik rosszul: A Szent Jakab-kagyló ebben a kompozícióban gyönyörű, hibátlanul elkészített meglepetés… Pardon. Rossz helyen nyílt ki a műsorfüzet.
Nem sikerült. Reggel ugye azért nem, mert még korán van. Délben nem jó, még sohasem hallottam, hogy valakit inspirált volna egy kis nándorfehérvári harangozás. Este nem érek rá. Valamikor élni is kell, nemcsak írni, mint egy gépezet. Az élet fárasztó, különösen kiválasztani és becserkészni. Hogy megtartani milyen, azt nem tudom, mert még nem próbáltam, de a szakértők szerint nagyon sokba kerül. Különösen a pelenka és a babakocsi.
A családi élet árt a kreativitásnak. És még mi árt? Majdnem minden, kivéve a nemesebb fajta italokat. Ezen a téren orbitális a tapasztalatom.
A keverés viszont nem segít. Nem energiaitallal, dehogy. Milyen ötlet, Leo a harmadik születésnapján harminc lányt nevel… Csak azt nem tudom, hogy ez most abszurd, vagy fantázia.
Komolyan, még a nagynéném is igyekezett segíteni. Ezt senki nem várta el tőle, de egy hétvégére váratlanul hazaengedték a pszichiátriáról. Az orvos és az ápoló is ember. Egy szavunk se lehet, mert nem sűrűn fordul elő.
Nagynénémnek nem beszéltem a problémámról, nehogy tovább romoljon az állapota. Ő azonban szavak nélkül is érti egymást. Nagy tett egy javaslatot, és a néném helyeselte. Az egész család örült, hogy milyen szépen integrálódnak a személyiségeink.
Paul, mondták a nagynénéim, az a baj, hogy te még mindig a hagyományos, lineáris cselekményekben gondolkozol. Szét kell feszíteni a kereteket. Fel kell szabadítani a tudattalant. A tudattalan folyamatosan alkot, mivel nem korlátozza az értelem. – Gondolod, hogy az a kevés, ami..? – Igen, a legkisebb is számít. Ezt már megmondta az a régi görög, hogy is hívják, Teszekosz. Nyugodtan rám bízhatod magad; én fel fogom szabadítani a tudatodat.
Remélem, nem olyanok a módszereid, mint a Bugyonnij marsallnak, szóltam közbe aggodalmasan.
Az is egy pszichiáter? Nem, Paul, tudod, hogy én sose hittem az amerikaiakban. Van egy francia fazon, biztosan tudod, ki az, mert nagyon híres. Egyszer a mamája megkínálta süteménnyel. Nem emlékszem pontosan, hogy mi történt, simán megette, vagy belemártogatta a tejeskávéjába, de a pite meghozta a nagy áttörést. Felszabadult a tudattalan, és Proust – no nézd csak, nem hittem volna, hogy eszembe jut – elkezdett asszociálni. Mindenféle eszébe jutott arról a pitéről, leírta, és azóta is világhíres töretlenül.
Tehetünk egy kísérletet.
Nagynéném megsütötték az almáspitét, mind a hárman.
Mesés illata volt. Majdnem olyan, mint az igazi almáspitének.
Ízlik? – kérdezte a nagynéném gyanútlanul.
Valakinek bizonyára ízlett, de nem nekem.
Asszociálsz már?
Valaki bizonyára… Végtelenül sajnáltam, de semmi sem jutott eszembe azon kívül, hogy ez a pite milyen vacak.
Nagynéném sötét tekintettel dobta ki a maradékot, a tepsivel együtt, és megjegyezte: Gondolhattam volna, hogy ez is csak reklám és kamu.