A felkelő nap fényárba vonta a lassan hömpölygő Sildren folyó környékét. A mellette álló sátortábor sátrai közül is kiűzve ezzel a sötétséget. A feltámadó friss hajnali szellő kifújta a sátrak közül az előző nap szenvedélyeit. A campingben is csend honolt, még korán volt. Csak a recepciós üldögélt a kunyhója előtt egy széken egy könyvet olvasva. Nem volt hideg, az idő kifejezetten jó volt. Egyszer csak egy közeli sátorból kilépett egy barna hajú, barna szemű srác. Úgy 25 éves lehetett. Tekintetében a fáradság helyett inkább a frissesség csillogott. Bement a sátrak mellett álló emeletes épületbe, ami egy mosdót rejtett magába. Kis idő múlva visszament a sátrához, lerakta a törölközőjét, majd elindult a part felé. Út közben elhaladt az olvasó férfi mellett.
– Jó reggelt Tamás!
– Hello Soren, ma korán keltél! Nézett fel olvasmányából a férfi.
– Hát igen nem tudtam aludni, megszoktam a korán kelést, úgyhogy úgy döntöttem lemegyek a partra egy kicsit. További jó munkát.
– Kösz, szia!
– Szervusz!
A fiú továbbment, elment egy kissebfajta sátorrengeteg mellett, majd kilépve egy kis kapun egyből a strandon találta magát. Ment még úgy 500 métert, és már kint is volt a parton. Leült egy padra és nézte a tájat.
A víz méltóságteljesen hömpölygött a lába előtt. Csodálatos látvány volt. A nap fénye kirajzolta az aranyhidat a folyóra, amit csak néha zavart meg egy – egy felbukkanó ficánkoló hal sziluettje. A folyó másik oldalán egy erdő terült el. Pont szemben egy őz ivott a folyó hűs vizéből. A madarak vidám csivitelése is áthallatszott. A táj összhangja csodálatos volt. Egyszerre lebilincselő és gyönyörű.
Hirtelen egy másik fiú lopakodott a csendben ülő mögé, teljesen nesztelenül. Amikor már majdnem ott volt, az ülő megszólalt:
– Ne strapáld magad Rob! Tudom, mire készülsz!
– A francba! Honnan tudtad, hogy jövök?
– Megéreztem!
– Ennyire büdös lennék? Kérdezte a most érkező.
– Hát, mit ne mondjak, van egy bukéd!
A másik fiú is leült. Körübellül ő is olyan idős lehetett, mint a másik, csak magasabbra nőt, és fekete haja és szeme volt. Ránézett a tájra, majd odafordult a barátjához:
– Gyönyörű ez a táj!
– Igen legszívesebben itt élnék! Nem jössz el velem a boltba? Vennem kéne valami reggelit.
– Oké menjünk!
Aztán felálltak és elindultak a kijárat felé. A strand árusai már nyitáshoz készültek. Látásból ismerték a fiúkat, akik már jó ideje itt nyaraltak. Sorban köszöntek is nekik. Pár perc múlva már a boltnál voltak, ami nem volt messze a strandtól, mint max. öt percre.
-Jó reggelt! Köszöntek egyszerre, amint beléptek az üzletbe.
– Jó reggelt fiúk! Köszönt az eladó majd folytatta: Mit parancsoltok?
– Soren, a többieknek is vegyünk valamit?
– Hát persze, ne kelljen nekik is gyalogolni. Nincs messze, de ismered őket, olyanok éhesek, ha felkelnek, mint az oroszlán Rómában, amikor épp béke volt.
Rob odafordult az eladóhoz, majd sorolni kezdte mit is kérnének. A fiatal eladó készségesen rakta a kért cuccokat a pultra, majd a végén kiszámolta mennyibe fog mindez kerülni. Soren fizetett, aztán elrakták az árut egy táskába, majd elindultak vissza a campingbe.
A csendet Rob törte meg:
– Jó lenne valami csaj, akivel ellehetnénk.
– Már megint ezen jár az eszed? Miért kell kihasználni állandóan a lányokat?
– Erről szól az egész, nem?
– Nem! Nem lehet őket állandóan kihasználni. Nem lesz így jó vége a dolgoknak, néha szeretni is kell őket!
– Jaj, hagyjál már ezekkel a hülyeségekkel Soren! Állandóan ezeket szajkózod!
– Ez szerintem nem hülyeség!
Eközben vissza is értek a campingbe. A többiek is ébredeztek már előző napi kábulatukból, Sorban jöttek elő a sátorból.
– Na szevasztok! Ti meg merre jártatok? Kérdezte az egyik fiú, aki 23 év körüli szőke hajú, barna szemű srác volt. Őt Tottinak hívták.
– Bevásárolni Totti !
– Hoztatok nekünk is valamit? Kérdezte a másik, aki 18 éves lehetett, barna haja, barna szeme volt, a többiek csak Lokinak szólították.
– Hát persze hogy hoztunk nektek is. Válaszolta a kérdésre Soren.
Aztán előszedték a kaját, majd nekiláttak az evésnek. Amikor befejezték, elmosogattak, majd elpakolták a cuccost, aztán elindultak le a partra. Nem sokkal később a 6 ifjonc már vidáman úszkált a kellemesen hűs vízben. Amikor kijöttek a partra, elővettek egy pakli kártyát, aztán játszani kezdtek. Néha nagyokat nevetve a másik furcsábbnál – furcsább húzásain.
– Piros ász duri. Szólalt meg Soren hirtelen.
– Apád lova! Válaszolta erre Dony, aki fekete hajú, fekete szemű 180 cm magas 20 év körüli volt, majd ránézve a többiekre, folytatta: Kontra!
– Rekontra! Válaszolta Soren.
– Ha végigviszed meghívunk egy liter sörre, ha buksz te fizetsz. Szólalt meg Loki.
– Oké, benne vagyok. Kezdhetjük?
– Igen! Válaszolták a többiek egyszerre.
Soren kirakta az első lapját, egy piros ászt. A többiek is belerakták a lapokat. Soren maga elé vette őket, majd kiterítette a többit.
– Válogassatok! Mehetünk sörözni!
A többiek bosszúsan rakták le kézben tartott lapjaikat. Sorennál volt még 3 ász meg két tízes.
– Te mire kontráztál? Kérdezte egy alacsony szőkésbarna srác, aki Pierrel egyidős lehetett.
– Mire hármat számoltam Doki.
– Akkor számold magad a pulthoz, mert te fizetsz! Miattad buktunk!
– Na húzzunk a büfébe, ne vitázzunk! A fogadás, a fogadás! Szólalt meg Dony is.
A hat fiú el is indult a büfé felé. Amikor odaértek egyből rendeltek. Elég sokan voltak már, nem tudtak üres asztalt keríteni, így hát odamentek öt lányhoz, akik egy elég nagy asztalnál ültek.
– Sziasztok! Leülhetünk ide mellétek lányok? Kérdezte meg Dony az asztalnál ülőket.
– Persze gyertek csak. Válaszolta az egyik lány.
A hellyel kínáló csaj úgy 19 éves lehetett. Szőke haja volt, ehhez gyönyörű zöld szem társult.
A fiúk leültek szemben a lányokkal.
A csendet Totti törte meg.
– Udvariatlanok vagyunk, be sem mutatkoztunk. Totti vagyok. Ő Dony, Rob, Loki, Doki, Soren. Mutatott jobbról a mellette ülőkre.
– Engem Mónicának hívnak, őket meg Jeny, Eszti, Zsuzsi, Judit. Sorolta fel ugyanígy a lány.
– Itt nyaraltok? Kérdezte meg Rob.
– Igen. Válaszolta Jeny, akinek fekete rövid haja, és barna szeme volt.
Egyedül? Kérdezte Soren.
– Meg ne szólalj, mert mindenki elmenekül! Csendbe légy! Szólt rá Dony, majd ő kérdezte meg amit Soren.
A kérdésre igen volt a válasz.
– Nem lenne kedvetek odaülni mellénk a strandon dumcsizni ? Kérdezte meg az eddig csendes Loki az egyik lányt.
– Odaülhetünk. Válaszolta Eszti.
A fiúk gyorsan megitták a kirendelt sört, majd elindultak a lányokkal együtt, a pokrócuk felé.
Soren is fel akart kelni, de Rob visszafogta, majd a fülébe súgta:
– Te most ne gyere, csak zavarnál !
Majd odaállt Jeny mellé, aztán együtt elindultak.
Soren egyedül maradt. Ahogy ránézett a többiekre, sejtette, hogy valami nem lesz rendben, de hogy mi, azt ő sem tudta. Rendelt magának mégegy sört, majd rágyújtott egy cigire, majd visszafordult az asztal felé. Mire a pincér kihozta a kért nedűt, addigra az előző körből megmaradt itókáját pont megitta.
Magány hálójában 1
By Soren