Hadd lássam miért küzdök, miért szenvedek. A szám tátva, a fülem hegyezve, de a szemem… a szemem csukva. A föld üres útját koptatják falábaim, miknek használatát a világért se… nem tudom. Balra, jobbra, fel le… a helyes irány tudtalan, csak azt tudom menni kell… menni kell untalan. Küzdök, szenvedek, de célom ismeretlen, hűvös jelenléted számomra boldog, csak neked… neked terméketlen. Oly szívesen fognám kezed, érezném ajkad puhaságát, ha csak egyszer…csak egyszer fogadnád be érzelmim ostromát. Lelkem láthatatlan, vagy csak Te szemed van csukva, mert hogy én nyitott vagyok előtted Te sem, én sem ő sem tagadhatja. Körülöttem minden egyszerű, egyedül Te vagy bonyolult, Te ki egy olyan lányért mint én áldozatra nem borult. Csillagszemeink között fény év távolság van, mi egy halandó számára kibírhatatlan. Szívem kezed érintésére dobbant egyet, csak arra nem számított, hogy megfagyasztja hűvösséged.
Makáma
Szerző: Xénia
3 hozzászólás
Igaz, hogy a „tudtalan” szépen összecseng az „úttalan” szavaddal, (ami a makáma műfajában ugyan jól jön) de ilyen a magyar nyelvben idáig nem volt.
„áldozatra nem borult.” Lehet, hogy velem van baj, de ez nekem értelmetlen. Jó pár vessző hiányzik innen-onnan.
Na, de lesz ez jobb is, csak előre!
Üdv. a
De nagyon régen olvastam makámát… 🙂 Örülök, hogy itt találtam egyet… (Gyakran összekeverik a prózaverssel; a prózaversbe nem írunk rímet, "csak" költői képeket, a makáma viszont rímes próza, és ezt a keleti irodalomtól kaptuk ugye 🙂 ).
Felmerült bennem is a kérdés, hogy szándékosan írtad-e a "tudtalan" szót… és vesszők tényleg hiányoznak, illetve a mondatok szerkesztésén lehetne kicsit javítani. Összességében viszont még ezekkel a kisebb "hibákkal" együtt is tetszett, úgyhogy ahogy antonius is írta, csak előre! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm, hogy megosztottátok velem a véleményeteket, és emellett köszönöm a tanácsaitokat is.
Tudom, hogy ha nyelvtanilag vizsgáljuk az alkotásomat, akkor sok szempontból nem megfelelő. Tisztában vagyok azzal, hogy a tudtalan értelmetlen szó, és nem csupán azért írtam bele, mert jól cseng össze az úttalan szóval. Azt is tudom, hogy több helyen vessző hiány van, s a mondatok meg- és beszerkesztettsége sem a leghelyesebb.
Azt, hogy nem használtam fel ezeket az eszközöket a vers írásánál, azért tettem, hogy megpróbáljam érzékeltetni az olvasóval a lelki állapotot, a zaklatottságot, amit a vers elképzeléseim szerint átadni volt hivatott.