Miért nem írtál Eszterről Daniel? Lelkemnek,amik az enyémek, arcomon mosollyal, Daniel egyáltalán nem ellenkezett ha Mária Eszterrel volt Milyen szépek Ők! Minden szempontból gyönyörűk. le nyűgözte Mária arányossága, ahogyan kezét nyújtotta, Eszternek, még vonzóbbá tette a két nőt, Daniel nem feledkezhetett meg készenlétben levő elméjéről, sokat faggatta Mária, aki tudta, hogy csak az igazságot írja, – És? – Kérdezte Mária, – akkor ki képviseli azokat a szavakat amelyek oly közel állónak tűnnek, mégis úgy tesznek mintha nem azok lenének, Daniel akaratlan továbbra is azokat a szavakat ismételte amelyeket átélt. –jer Eszter add kezed, éreztem eljössz – Mária Eszter szépségétől elragadtatva, nem fogta vissza meglepetésszerűen feltörő csodálatát- Milyen gyönyörű. egy nő vagy Eszter! – lelkes szeretettel nézte – mindent hallottam, mindent ami adatott, mindent ha ölelés, a legjobb tanács, lenyugtat neved, Eszter az éjszaka virága,, olyan csendes lesz tőled az éjszaka, végtelen a mi történetünk vége, nincs annál szebb és jobb dolog mint szeretni, ezek azok a dolgok amiket senki sem ért, csak ha van Isten, aki sugallja tégy érte, kimondhatatlan az szeretet amit érzek, hosszú ideje tart, .lassú az én időm, nem fog elmúlni, segít, veled maradjak, hogy begyógyuljanak a sebek ahányszor kinyílik az örökkévalóság kapuja, nem az utolsó pillanatokra mentetted meg magad Eszter. – De Mária! Van egy gyógyuló szerető oldalam amely szenved, de van egy keserű, oldalam is, amely fájdalma soha sem fog megszűnni,, nyitva maradt az időben, az ajtó amelyen gyógyíthatatlan megyek napnyugtakor el, de vigyázz, kérlek vigyázz a szívemre ha itt hagyom – kérte Eszter – mert a szívem az a szív, amit már odaadtam egyszer, attól a naptól kezdve te mutattad meg nekem, mi az ami mindenben veled olyan szép és gyönyörű, ha nem mindig világosak a nappalok, csak az éjszakák akkor ébredt fel az aki nem tudott meghalni, népek kérték maradjak kérlek fogadd el ahogy vagyok, úgy ahogyan meglett írva az én női gyengédségem legyen sors – Egyetlenegy Istenem-Eszter Eszter!- Sóhajtotta szomorúan Mária – ne hidd más vagyok, mindennap öröm, mindennap kiégés, ha fájdalmon kívül nem érzel mást, és úgy érzed olyan elviselhetetlen helyzetbe jutottál, amelyben mindennél jobban kezded szeretni azt a fájdalmat amin átestél, jussanak eszedbe a legszebb napok, azok az órák amelyeket teljes boldogságban élted át, híd segítenek az emlékek megfizethetetlen bölcsességed Eszter – ragyogott fel Mária megfelel az egódnak úgy teszel, mintha alárendelt lennél, úgy szerelmesebbnek lenni, mintha nem is lennél szerelmes, hallanak téged. Eszter, hallom rajtad keresztül azokat akik rád hallgatnak, a szerelmeseket , azokat is akik hangosan beszélnek rólad kevés azok száma akik tiszta szívből köszönnék meg, azt amit Isten tett értük, elfogad, elfogadlak szeretnek, ilyen vagyok ha tudod ki Ő de csak hulló kövekben maradtam együtt vele, belépett a testem, meghódította a lelkem. maradok a nem látható emberi kézben magától mozgó hulló kőben, ne siesd el, maradj, kérlek ne menj, nincsen örök élet ha nem földelnek el, számít mennyi idő telik, az is újítsál a megszakított ciklusok után! Elébed megyek, eljöttem! – Eszter kívánta jöjjön hozzá az a szép ifjú férfiú és vele sötét gonosz árnyak, látta a mennyet is aznap szűz mezőn hirtelen sütött ki a nap, arcában is langyos maradt a tavaszi szellő, nehezen viselte el mikor úgy évek múlva hűlni kezdett köztük lángokban szíve, térdre rogyott szívéért csak a Király adhatta vissza, az erő érintette meg amely oly hirtelen támad és nem vár soha válaszra ha elveszi eszét,mindkettőjüket megölte volna, nem bírta volna ki nélküle, inkább hagyta volna megállni ha nem vette volna fel az aki forrón alkotta, –Mária hiszem nincsenek illúziók szárnyaikon vittek angyalok, lehet nem a földön, lehet a mennyben szállt a lelkem és visszatért valaki van aki királyom akivel együtt jártunk mennyországban, ő az enyém, tartja a szívem, életem féltem – suttogta nem hittem kiút a sok fegyver, csillogó élek, hegyes tövisek, csak az a szép férfi arc volt enyém, annak a lelke simogatott, kényeztetett, amit úgy csak tiszta szívből lehet egyszerre földön és mennyben fehérek és nagyok voltak az angyalszárnyak amelyek eltakarták ne lássam a sötétséget, egyre erősebb és tisztább lett a fény, amely körülötte és férje körül lebegett, olyan könnyű volt megérteni saját magát, hogy az első látásra szerelemhez nem kell idő
Soha sem veszíthetem el az igazit aki mindig az eszemben jár, ki be járkál bennem üvöltsek, megtanultam! Könyörögve üvöltsek? – Tele volt a mécses olajjal és tűzzel, szerelemben a láng az ok, csillapította tüzem, bűn a szerelem? Szerelmesen szerelemben égtem Tőle kértem tedd meg ölj meg! Ha nem égek vérből, és neked nincsen ember véred, ami emberben folyik akkor tedd! Szerelemért szerelmesen könyörögtem más életéért, sok üres fekete éjszakán, rongyos álmokban kértem, Uram ne engedd sikolyokban megfulladni a napot, ne vedd el embertől, nem éltem volna túl, sem a szerelmet, sem az szerelembe esett embert, azokért akiket elvesztek- most ölj meg azonnal kértem szerelemtől, az emberért! Nem számított már életem! – Csuklott el zokogásban hangja – Ölj meg, kértem, de ne öld meg velem az embert! Halva is tiéd maradok szerelemben, szerelmesen örök! De ne mást ölj! Halottan is ember maradok!- Ha bűn, ha ok, ha nem illik a világért,, Ők a tiéd!"Az emberré az ami illik az összes ölelés ,a szenvedés, a mosolygás azok a visszajelző jelek, sohasem fogom tudni felülmúlni őket, ha már nincsenek, sem az igaz szerelmet ha rosszat tesz, Mária kezedbe adtam királyom aki visszatért, megtudta mi a bűn, nem volt szüksége rá hogy felvilágosítsam a félreértést, erősebb volt mindennél a szeretet az ,igazság, nem volt irreális az éjszaka ajándéka a Mennyország. de kérlek Mária vedd le rólam a sebeket, ha megbocsájtod valaha azt a hosszan tartó fájdalmat amit velük okoztam itt is olyan sok az ablak és a tér, dolgok amiket ismerek, rád szoruló maradtam minden kívánságban, érzem azt a kezet amely átölelt nem is más világból való tompa sebként viselem az életem,- vallotta be sírva Eszter – arra is csak akkor jöttem rá amikor egy olyan értékes csodálatos lénnyel találkozhattam mint te vagy tudtam te kerestél fel.. Mária hallgatott, még törékeny gyönyörű szépségben amihez soha sem nyúlhatsz hozzá, nem is más világból való, átéli és elmondja álmaid, ha nem is látszott, sokkal nagyobb volt a fájdalmánál ami látszott, átélte Jézus halálát és feltámadását abban a bűnben ami soha sem volt bűn, minden második szóban, Jézussal ajkain – Ó, Istenem, ez már túl sok, halálomig hű maradok hozzád – kapott észhez Mária, kétségbeesett arca saját fájdalmas életét viselte világ előtt – szükséged van rám Eszter – egy nap eljön Ő, tedd kezed szívemre Eszter Isten Fiára Jézus Krisztusra szabaduljon ereidbe védjen gonosz hatalmától, életpulzusa, véd, és vagy! Érezd, tégy érte és érezd!Eligazít mindent, amiről azt hiszed, elviselhetetlen Nem lenne helyes ha nem vennéd észre azt amiket Isten ad neked minden nap nehéz ha rád esik a balsors súlya kétségekben tudsz csak élni!Keresd érezd a kiutat, keresd, sosem igazak a rágalmak, ne hadd és ne hallgass, tegyél, bizonyíts. Eszter azén keresztem sem nehezebb a tiédnél! – Hamarosan itt lesz aki elfogad és befogad, és te velem vagy Eszter, kövess!. Szörnyű dolog ami vele történt, még mindig fáj az aki kiállta ártatlan a bűn tüzét – sírás szakította félbe- nem volt bűnös, Istenem miért emelsz fel mint bűnöst, miért ha nem vagyok! Gyengeségem bűn? Gyengeségemre hívod fel a figyelmet? Nem bírom elviselni a hazug vádakat! Tiltakozott összetörten Mária. szenvedély, és önző vágyak nélkül tapasztalja a vigasztalást nehéz sorsom, nem engedtem szabadon, sem gonosz uralomnak nem adtam szívem, másokét óvom, nehogy szívből törjön ki az a sok hiba, ami bűn, amit sohasem követtem el.. sosem szálltak meg démonok! Legyen akaratod szerint Uram! Lássanak.. tudjanak róla, szálljanak szembe velem a rosszal! Én maradtam a rutin Eszter de hiszem maradtak még őszinte emberek, akik tisztában vannak vele milyen következmény ha álnokság érzékenységgel igyekszik védeni azt, ami csak nőn belül van, ha még mindig mi vagyunk a legfinomabb zsákmány, de nem fájom, hogy nő vagyok,csak az emberiség hiányát, de meg el kell értetnem nem veszett el a remény, annál emberibb vagy minél nehezebb a hátadon cipelt súly,Uram véd azt meg ami testi kapcsolaton is túl mutat, a szeretetet belülről nyíl ki az ajtó, ami csak belülről nyílik öleléshez, hogy magadhoz öleld boldogságért a világot lelket adtam lelkemből , nem ez az első alkalom, hogy a lelkem beszél!,Nevezz bűnösnek, bűnért amit sose tettem. Fáj nagyon fáj, Fájsz! – Tiéd ölelésem és mosolyom, a száraz sírás, az én sorsom, szenvedésem sok fájdalmam, második halálom szomorúságról beszélek szomorúan Eszter második halálom előtt, második halálom szenvedésével,tűrnöm kell,úgy mint ő, életben láttam utoljára ,útban az atyához, a Fiút, nem érhettem hozzá csak a testvéreimhez vihettem Őt ,szavaival hírül :felment az Ő és a mi Atyánkhoz az mi és az Ő Istenéhez . Hírül adtam: Láttam az Urat, azt mondta nekem – kövessem. Ő Jézus mindenkinek oda szerette volna adni azt amit nekem, amit tanítványainak tudott adni tanuljunk meg igazi érték lenni és maradni, vissza fog jönni, vissza..Eszter az vele eltöltött időm volt életemben a legjobb hír, legfontosabb az elismert értékmegbecsülés az összes hibás jellemvonások felett, az értékes érték amire rátalálsz ha keresed, – fakadt ki sírva Mária – csak az ő általa okozott öröm a legfontosabb, egy olyan elengedhetetlen változásban amelyben az öröm magát sose hagyja el,higgy nekem! Ne tagad amiért egyedi és különleges vagy, tedd meg érte hogy úgy viseled a szenvedést ahogyan én teszem, tudom, milyen kétségbeesett érzés halottnak lenni, még akkor is, ha a tested lélegzik, onnan jöttünk ott születünk ugyanabban a csillagban, várd úgy ahogyan én azt az időt amelyet keresek, segítek neked, segítek, hogy segíts nekem, hiszen mindketten ártatlanok vagyunk – Nem vesztettem el őt, majd nyugodj meg te is Eszter Így tud csak felemelni az Úr, nézz rám megtört az idő, arra az útra szórt szét amelyen nem kényszerűségből álltam fel és járok, leckék voltak a tövisek amiket az úton találtam,, fájnak, új utakról tanítottak szeretetet adtam és hagytam amerre jártam „bűnös asszony” lett volna Márta Jézus testvére „bűnös asszony” lett volna? Én Isten lelke? Isten szeme fénye? Bűnös lennék! Vállalom tudom nem igaz, csak a szenvedés. Mégis oly sok békét érzek. Eszter együttérzést..segíthetek megkönnyebbíteni a szenvedő világ szívét, szerettek a múltban, várnak a jövőben Aggodalmam a törődés hiánya ha nem leszek, van oka, igazságtalan még a világ, vajon megértik szerencséjük örök élet!. A csend néha alvó vulkán, látom magam legyőzve, ébren várom, türelmetlen várom lássam, győz második feltámadásom, Szent Lélekkel örök mosoly az élet, sohasem alszok el, ha mennyben feltámadt az élet lelke Szent Lélek lelke gyenge vagyok nélküle egyedül, szükségem van fejre, győz le, győz le kérem, – újból és újból te győz én győzök ha soha sem adom meg magam, van még annyi erőm, harcolni még több szeretetért. Gondoskodom azokról, akik az életemben járnak. azokról, akik elmennek, hozzá mennek azokról akik a rossz körülmények ellenére is maradnak, semmikép sem kivetett és megfáradtan, megnyusztoz a teher, viseld te is alázattal Eszter veled vagyok úgy érzem, és élj örökké ezért a pillanatért , megkönnyebbül lelked, ,csak ne állj meg, folytasd utazásod, én gyalog megyek közeli bánat távolsággal tőled, nekem is csak ő van, csak ő maradt, úgy tűnik nem nagy szavak, de nagyon nagyok, csak akard, amíg van, ő az egyetlen, az Úr akire szükségem van Eszter,– derűs mosollyal tárta szét két karját Mária,– öleljelek át, pótolja szívemet a múlt emléke,, éveken, órákon át néztelek írásokban, képeken, minden adag változásban, csak a nappalok még éjjelek voltak mindig egyenlők, de te soha, a ruhád sem ugyanaz este és minden reggel, csak méltó tartása nemes lelkednek, arcod sem abból a világból való, csak az ami sebezhető, de vigyázz az én sebem, – .ott voltam melletted ,mintha magamra találtam volna. – Mária Szent lelkem, halljad üvölt a szenvedés, a fájdalom, a szerelem, amely álmatlanná teszi tested, még tiszta ésszel vagyok jelen és múlt , szótlan tűrőm a szerelem által felkavart kálváriát megvisel lehet felfedezem egyszer lelkemben mi a szabadság, nem készültem fel még eléggé Mária emlékszem arra ami hiányzik, amit átéltem – úgy mondta Máriának mint nő a nőnek, – nők vagyunk! Fájjon ha látod mi maradt utánunk Eszter! Az az írás csak egy dolog, nem ír le mindent,! Az idő sohasem múlik el itt a szívemben. Hallod Daniel? A kígyó mászik, ,ilyen körülmények között már egyáltalán nem érvényes az ami érvényben van, bebeszélik te sem vagy más, légy óvatos, ne adj oda a gazembereknek írásban – Végül is csak az számít amire számíthatsz még semmi sem ért véget, sem az irracionális gyűlölet, a vég tervezése a sok halálos csapda – ezek szavak sem változtattak Mária szelíd mosolyán, – újra újított korszakokból még több gonoszság nő ki, mintha mi nem is lennénk, erős, nagyon erős lesz az erő amely minket letaszít, várom azt a napot is amikor utoljára láttam Őt, és azt is mikor eljő, újból az ideális szimbóluma legyen rossz oldalra áttrendezett világunknak, nélküled próbálják rád hivatkozva átrendezni újból és újból, aki soha sem voltál ok – komorodott el hirtelen Mária – Daniel amit érzek.. amit gondolok még mindig fáj ki álltam a tűzet ha még égek finoman törd össze kezemen a bilincset, arannyá változik köveken, nem gyűlölködöm, mondva lett sok figyelmeztetés, nyomorúság és ínség vár minden gonoszt cselekvő lelkére, nem vigasztal mert nem öröm – Esztert is lehangolta Mária elkeseredettsége – egyre távolabb kerülünk a valóságtó, megértés és szeretet nélkül ha vádolnak, még több lesz az előled elrejtett kiút, több nem látó szem, nem te tehetsz róla ha hallgatnak a némák és azok is akik némának tettetik magukat föld alatti iróniával vádolnak megbízható hamisok, kihasználják elítélik gyengeséged, ilyenkor keresd a jelet Eszter ha magadra maradsz, rám fogták én vagyok az átmeneti öröm, egyeseknek trófea, ha csapdába esik az a gyenge pont, abban a módban amit nőről mondanak még okos gondolkodással sem védhetted magad idáig hallani hogyan változik az a sok rágalom átláthatatlan vastagon, tenyerekben kitalált bölcs vonalból mindig azt fogják mondani, bizonyíték van, gyorsan terjed amit mondanak, és senki sem akarja látni igazán, mi folyik a valójában,körülöttün – Mária egyenesen Eszter szemébe nézett – küzdjük le a félelmet, ne vegyük úgy ahogy van, fogjuk meg egymás kezét, hibákkal is nem lehetsz mindig tökéletes, senki sem az,. nem elég csak a szeretet, ha nem vagy megértő mások hibáival szemben te is hibázhatsz azért óvjad gyengédséged, igaz tartásod, légy erős, nem bűn az ami tiszta szívből jön, de kérjed amit elvársz, sose aludjon ki ami felébredt, őrizd és vigyázz rá, ha meghódítja lelked, megnyugtatja,néha a vihart is legőszintébb ölelésben ha szívből adsz lényegének ízt annyit amennyit lelkednek ér, ugyanazt várd vissza ha elesel, ha hideg vagy meleg van, ha nem vagy békében, nem segít a harag, ne próbáld ki újból és újból a gyűlöletet, ne utánozz másokat, tedd azt amit érzel de tedd, nem elég ha rá gondolsz, csináld, küzd le magad és a csendet, segít a lélek csak lélegzzed be értékesebb leszel, nem csak annyit fogsz érni amennyinek látszol Istentől való ha égből adja vissza amit feláldoztál elvesztettél,, szomjazzál tudni fogod hogyan lehet jobban élni az többet amit tudsz hogyan ad át másnak, mindig többet adjál hogy visszahozd, és tovább add ez igazi határtalan körforgása boldogságnak földön és mennyben, ellentéte erős kontraszt történetnek, szívedet csalogató látványnak, nem könnyű ide kintről beszélni, kevesen hisznek a földön,nem is olyan könnyű odakintről beszélni,de ,tagadom a csalódást, én lennék az első aki belehalna örök ha elveszteném a reményt! Semmi sem definiálhat, senki sem téríthet le utamról, reménnyel tette szívére kezét – higgy bennem ha még bánatos vagy! Létezik boldogság! Enyhíti Úr szívét az aki igaz boldogságra lel Isten teste és lelke között, az aki ember lesz Isten és Isten Fia , Szent Lélek és Nő között,mind a mennyben mind a földön.