A művész szemébe az ablak redőnyén át halvány fény világított.
– Megint egy újabb nap kezdődik. – mormolta halkan, majd komótosan felkelt.
Végignézett a szobán, ahol hosszú évek óta nem változott semmi, kopottas, bár neki megfelelő, kissé igénytelenül
berendezett. Álmosan lépett az ablakhoz felhúzta a redőnyt, ködös téli reggel, az emberek sietve indulnak munkába.
Ráért, neki csak este kezdődik fellépése. Nem volt kedve semmihez, egy csésze kávé jót tenne.
Sietve elkészítette, majd élvezettel kortyolgatta, miközben megakadt a szeme a szoba egyetlenegy ékességén.
– Százszorszép, Te még mindig olyan gyönyörű vagy! – mondta hangosan, miközben a ódon kis polcra pillantott, ahol
egyetlen munkaeszköze felakasztva lógott. Egy marionett bábu, melynek hosszú selymes szőke haja, selyem szoknyácskája, kicsi cipellője, mindig nyugtatólag hatott rá. Annyira kellemes látvány volt, el is felejtkezett az őt
körülvevő világról.Már több mint tíz éve "társa" volt magányos életének.
A délelőtt kedvenc könyve olvasásával, s ebédje elkészítésével telt. Egyre többször vette elő a kis laposüveget, jól
esett a fűtetlen szobában egy kis lélekmelegítő.
– Talán elszunnyadhattam – gondolta magában amikor az ódon faliórára nézett. Lassan készülődni kell időben beérni a
színházba.Gondosan becsomagolta "játékszerét" majd elindult a színházba. Az utcára érve hideg, csípős szél marta szemét.
– Nemsokára karácsony – ahogy körülnézett az utcai forgatagban. Igyekezett, az előadás nem maradhat el.
A színházba érve a megszokott arcok vették körül. A portás is csak kezével intett felé, ahogy öltözője felé haladt.
Nem gondolta, hogy életének meghatározó napja lesz a mai.
A hangosbeszélő figyelmeztető szavára már készen állt az előadásra. Ilyenkor megváltozott minden körülötte… a fény a csillogás, ezt soha sem adná semmiért.
Félrehúzódott a függöny, s megszólalt lágyan a zene. Ügyesen mozgatva bábúját, a már több ezerszer begyakorolt mozdulatokkal irányította a babát. Mintha az ital kissé a fejébe szállt volna, egyre jobban rángatta "társát".
A ritmusból is kiestek, szerencsére a nézők nem vették észre ezt a kis közjátékot. Vastapssal jutalmazták az előadást. De ezek után már nem volt megállás. A művész öltözőjébe felrohanva kitárta az ablakot és messzire hajította
a babát, majd miután dühe elpárolgott, csak akkor eszmélt rá mit tett. Kabát nélkül lerohant az utcára, több órán át kereste, kutatta merre lehet Százszorszép, de nem találta.
Másnap egy anyuka éppen óvodába kísérte kislányát, aki egyszer csak felkiáltott :
– Nézd anyu ott egy baba – szinte az örömtől kiabálva. Odaszaladt, felvette a kissé koszos, szőke hajú tündért.
– Ugye, hazavihetjük ? – kérdezte.
– Nem tudom, de ha így itt hever az utcán, talán igen – nevetve válaszolt édesanyja.
Miután késő délután hazaértek, megszabadították a babát madzagoktól, majd szépen megfürdették.
– Itt jó helyed lesz – suttogta csendesen a kislány, ki már ágyba bújt és maga mellé véve a szépséget, csendesen
mély álomba szenderült.
Másnap a helyi lapok első oldalán hírt adtak egy valószínűsíthető öngyilkosságról.
"Egy férfi, eddig még nem tisztázott okokból a hídról a folyóba vetette magát, azonnal meghalt. A rendőrség vizsgálja az
esetet". Így szólt a rövid hír.
Bábuk lennénk mindannyian, kiket láthatatlan szálakon irányít a sors ?
Nem tudom…de elgondolkoztam rajta…
18 hozzászólás
Kedves Zsu! A téma nagyon jó, s a történet is tetszik. Felvillantasz egy sorsképet. Mint egy tükör: belenézhetünk, és magunkra ismerhetünk. Bábuk vagyunk mindannyian, a nagy Bábozó dróton rángat minket!
Van azonban egy-két kritikai észrevételem. A szöveget nem ártana kicsit átfésülni, s itt-ott javítani. Gondolok pl. ilyen mondatokra: „Szemébe…halvány fény világított”„komótosan felkelt”, „kopottas, bár neki megfelelő, kissé igénytelenül berendezett” A „klisék” helyett szerencsésebb néhány odaillő szóval érzékeltetni, milyen volt a lakás berendezése. (Rozoga szekrény, kopott huzatú pamlag, stb) A részletek teszik hitelessé az írást.
A legnagyobb probléma azonban az, h a cselekmény a drámai feszültség kibontakoztatásánál megtorpan. Egyik mondatban még azt írod, ügyesen, rutinosan mozgatta a bábut, a másikban pedig, szinte átmenet nélkül jön az, h egyre jobban rángatta, kiestek a ritmusból, stb. Bővebben, részletesebben kellene kifejteni azt a folyamatot, ami oda vezet, h kidobja az ablakon, s amelynek nagyon komoly testi és lelki háttere lehet. A történet itt jut el a csúcspontra, ez a leglényegesebb, legérdekesebb része az írásnak.
Érdemes lenne átdolgozni, a téma megérdemli! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Természetesen nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaidban említett hibákat.
Mint tudod, ebben a műfajban nagyon kezdő vagyok, így nagyon jól esett, hogy
pár mondatban leírtad Nekem, hogy, s miként lehet tökéletesebb ez a kis írás.
Köszönöm a dicséretet is, azt hiszem érdemes lesz átdolgoznom ezt az írást.
Örülök, hogy időt szántál írásomra 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Egyetértek Bödön véleményével, megérdemel az írásod egy alaposabb átgondolást, s némi javítást. Apró helyesírási hibákat véltem csupán felfedezni, illetve némi szóismétlés, amit engem kicsit zavart: "beérni a színházba.Gondosan becsomagolta "játékszerét" majd elindult a színházba. A portás is csak kezével intett felé, ahogy öltözője felé haladt." A"színház", és a "felé" nekem sok ebben a szöveg-részletben.
A történet szép, s valóban elgondolkodtató. De nem vagyunk bábuk:) Sokkal több annál minden Emberi lény, s nincs madzag… tudatos vállalás a lét előtt, annál inkább:)
Csatlakozom az előttem szólóhoz, szánj rá még egy kis időt, és hidd el, szívbe lopózó történetté nő fel:)
Szeretettel: C.
Kedves C. !
Köszönöm szavaid és az időt, amit írásomra szenteltél.
Sohasem szégyen tanulni.
Szeretettel Zsu
Kedves Castaway! Alapvetés, melyiket hiszed: a sors dróton rángatott bábúja vagy-e, vagy pedig nem, dehogyis, magad irányítod a sorsodat. Az írók közül sokan vallják ez utóbbit, pl P. Coelho, akinek a stílusát, történeteit nagyon bírom, azt azonban már kevésbé, ahogy "megdolgozza" az embert, mit kell látnia. Azt, hogy vedd kezedbe a sorsodat, cselekedj bátran, s boldog leszel. Nekem ő túl "direkt" A másik táborba is sokan tartoznak, ide sorolnám pl. Euripidészt, Shakespearét. S. drámái drámai módon arról szólnak, hogy az egyén életébe brutális kegyetlenséggel avatkozik bele a sors. Hősei tudnák, mit kellene tenniük, de ki vannak szolgáltatva, esélyük sincs. S tegyük szívünkre a kezünket: nem látunk-e rengeteg példát erre (is)? Üdv: én
Amikor olvastam írásodat, egyből az jutott eszembe, hogy aki ír, sok mindennel próbálkozik. A gyakorlás vezeti el az embert affelé, hogy egységesebbé, összhangjában is kerekké tegye művét. Itt ez a lehetőség adott, hiszen hozzáértő prózásoktól lehet tanulni.
Sajna tapasztalom, a versek nagyobb előnyt élveznek hsz téren, pedig vannak itt remek prózások.
Gyakorolj szorgalmasan, aztán egy év múlva nézd vissza az első írásaidat. Meglepődsz majd. Én is azt tettem a sajátjaimnál. 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta !
Természetesen tudom, hogy sok tanulnivalóm van még a prózaírás terén, jobban
írok verseket, de próbából kitettem és erre is számítottam, hogy olyan építő jellegű kritikákat
kapok Tőletek, amik segítenek nekem:)
Köszönettel és szeretettel: Zsu
Ezért biztatlak! 🙂
Köszönöm szépen Marietta, dolgozom rajta… 🙂
Kedves Zsu!
Érdekes a téma, amit közreadtál. Minden kezdet nehéz, de biztos, hogy Te hamarosan meg tudsz birkózni az akadályokkal. Én azt a tanácsot adom Neked, hogy mielőtt föltennéd, nézd át akár kétszer is az anyagot, s úgy olvasd, mintha nem is a Tiéd volna, akkor a hibákat könnyebben megtalálod. (Miért? Azért mert a mások hibáját könnyebb meglátni, mint a sajátunkért – már mi emberek csak ilyenek vagyunk!) Egyébként minden aprólékos hibát a géped is segít javítani, mert aláhúzza, s jelzi is, mi a hiba.
Kedved ne veszítsd, ebbe is hamar belejössz. Próbál mindenféle egyszerű kis történetet, ami eléd kerül, leírni, úgy mintha beszélgetnél valakivel, egyszerűen.
Még egyet, ami csak formai, hogy mindig széltől-szélig írj, hogy ne maradjanak fél- vagy negyedsorok. És itt, ahol nem lehet a bekezdéseket jelölni, hagyjál néhol egy-egy üres sort a szöveg között.
Megkönnyíted azzal az olvasást.
Fel a fejjel, szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata !
Minden kezdet nehéz, örömmel tölt el, hogy ennyire kedvesek vagytok és próbáltok nagyon
sokat segíteni.
Próbálok mindenki tanácsára odafigyelni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt és figyelmet szenteltél írásomra.
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
nekem üdítő olvasni olyat néha ami nem annyira "kemény" mint a kedvenceim: pl.: chuck palahniuk, cserna-szabó andrás…
olyan az írásod témája, mint egy foto: férfi egy szobában, stb.
amit nem értek: miért iszik? miért lesz ideges? keresem a motivációt
amit Bönön is írt, h érzékeltetni miért is volt számára annyira fontos és egyetlen a bábu
érdemes lehet kipróbálni, h kihúzol egy-két jelzőt
ha megvan a hangulata a történetnek amit el akarok mesélni, akkor én valahogy ahhoz válogatom a szavakat, igéket, főneveket stb…
de aki így elkap egy pillanatot egy ember életéből az írjon sokat 🙂
Köszönöm kedves véleményedet, átdolgozás alatt van ez a próza s, bár inkább a versek…
Néha próbálkozom prózával is, kevés sikerrel, de nem adom fel.
Köszönet a jó tanácsokért és az utolsó biztató mondatodért !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Elolvastam az alkotásodat, és a hozzászólásokat is alatta. Véleményem szerint egészen ügyesen írtad meg a történetet. Van hangulata, magával ragadja az olvasót. Néhány kisebb javítást én is javasolnék rajta, hogy a motivációk jobban kidomborodjanak benne.
"A délelőtt kedvenc könyve olvasásával, s ebédje elkészítésével telt. Egyre többször vette elő a kis laposüveget, jól esett a fűtetlen szobában egy kis lélekmelegítő." A lényeg érintetlenül hagyásával, kicsit átdolgozva: " A délelőtt az ebédje elkészítésével telt." /Mivel valószínűleg főzött, az ételnek valamin főnie kellett, ami meleget adott, így még nem valószínű, hogy fázott közben./ "Délután a kedvenc könyvét olvasta, és a fűtetlen szobában egyre többször vette elő a pálinkásüveget, jól esett egy kis lélekmelegítő."
" Mintha az ital kissé a fejébe szállt volna, egyre jobban rángatta "társát"." Kicsit átdolgozva:
/folyt./
/Folyt./
" Az előadás izgalmában, a színpadi reflektorok melegében az ital egyre jobban a fejébe szállt, egyre jobban rángatta a marionett bábút".
A következő: " De ezek után már nem volt megállás. A művész öltözőjébe felrohanva kitárta az ablakot és messzire hajította." Kicsit átdolgozva:
"Nem is hallotta a dörgő tapsot. Részegségében a "társát" hibáztatta a rosszul sikerült előadásért. Esztelen haragjában, öltözőjébe felrohanva, kitárta az ablakot és kihajította rajta messzire a babát."
A következő: " majd miután dühe elpárolgott, csak akkor eszmélt rá mit tett." Kicsit átdolgozva:
"Lassan kijózanodva a nyitott ablakon beáramló hidegtől, az oktalan düh elpárolgott belőle, s ráeszmélt, hogy mit tett."
Még egy tanács: amikor bemásolod a Napvilágon az alkotásodat, ne igazítsd meg a sorokat a szövegmezőhöz, mert végül nem úgy jelenik meg a végleges változat, ahogy ott látod. Küldd el, és a következő megjelenő oldalon nézd meg, hogy jók-e a sorok, mert úgy fog megjelenni /folyt./
/folyt./
mert úgy fog megjelenni majd az oldalon véglegesen. Onnan még a javítás gombbal vissza tudsz lépni az előző oldalra, ahol még tudod módosítani az, amit ott látsz. Ott még lehet lépkedni ide-oda a feltöltés képernyő, és a végleges változat között. Amikor a második képernyőn megjelenő változattal elégedett vagy, akkor küldd el a szerkesztőnek.
Judit
Kedves Judit !
Hétvégén úgyis ünnep van…
Megfogadva tanácsodat végre lesz időm kicsit helyretenni ezt az írást.
Nagyon szépen köszönöm, hogy végtelen türelemmel igyekszel segíteni Nekem, hálás vagyok érte.
Tudod a próza nekem csak kis kiruccanás, inkább a versek…
Szeretettel és köszönettel: Zsu