Martina és Csiang Feng esete – 2. rész

– Éhes vagyok – jegyzi meg Csiang Feng. – Már el is felejtettem, hogy milyen kellemetlen ez az érzés.
– Csakhogy ez engem egyáltalán nem érdekel, inkább azon agyalj, hogyan változtass vissza! – kiabálja Tina. Egy teljes órája győzködi a varázslót, hogy legalább próbálja meg, hátha sikerül.
– Agyaljak?
– Gondolkozz!
– De hát már mondtam, hogy semmiképp sem tudok segíteni. – Az igazat megvallva, a varázsló nem is akarja visszaváltoztatni szegény lányt. Egy kicsit még mindig haragszik a töpörödött törpördögért.
– Valahogy vissza kell jutnunk a faluba. Itt előbb-utóbb éhen halunk, hacsak nem tudsz ennivalót varázsolni nekünk.
– Nem tudok a semmiből ételt csinálni, de nem is szükséges. Én nem halhatok meg, szellem vagyok – mondja önelégülten.
– Az előbb magad mondtad, hogy éhes vagy. Márpedig nem hinném, hogy egy szellemnek kellene ilyesmit éreznie.
– Ó! Ez már baj! Hozz nekem ételt! Most!
Bármilyen szörnyű is a helyzet, Tina nem tudja megállni, hogy szemközt ne nevesse ezt az elbizakodottságot.
– Én ugyan nem leszek a szolgád – jelenti ki, most már jóval komolyabban. Csiang Feng elmereng ezen az orcátlanságon, de mivel ártani már nem árthat, inkább megnyugszik.
– Akkor induljunk! – ugrik fel az öreg.
– El tudod képzelni, mennyi ideig fog tartani, mire beérünk a faluba?
– Ugyan, ne legyél olyan lusta! Gyalogosan egy óra alatt meglehet járni, lóháton pedig fele annyi sincs.
Ez az a pillanat, amikor a mi Martinánk a maradék önfegyelmét is elveszíti. A gallérjánál fogva rázni kezdi az apró varázslót.
– Az ég szerelmére – kiabálja -, ebből a romos épületből nem fogunk kikecmeregni egy óra alatt!
– Semmi szükség az erőszakra – nyugtatja Csiang Feng. Tina nehezen, de elengedi a ruháját. – Csak egy kis segítség kell nekünk. – Mivel most már az ő élete is veszélybe került, jobbnak látja, ha gondolkozik a problémán. – Van egy nagyon ügyes szárnysegédem, aki a gyorsaságáról híres. Az erejével könnyen a faluba varázsolhat minket.
– Egyetlen apró probléma van ezzel. Te több ezer évvel ezelőtt éltél, vagyis a haverod már rég halott.
– Én is az voltam még az előbb, és most nézz rám.
– Jogos.
– Csak erősen kell koncentrálnunk, és ő is meg fog jelenni. Képzeld magad elé!
– Hogy képzeljem magam elé, ha még sohasem láttam?!
– Akkor majd én csinálom, egyedül. Ha az ember jól akar csinálni valamit, csak magában bízhat. Senki sem végezheti olyan jól a munkánkat, mint mi magunk. Sosem számíthattam senkire, most miért is lenne valaki, aki segít.
Martina kezdi megszokni, ezeket a felesleges kitöréseket, ezért inkább nem mondja el mit gondol. Jól is teszi, mert semmi jó nem sülne ki belőle.

Az öreg lekuporodik a földre, becsukja a szemét és… nem csinál semmi egyebet fél órán keresztül. Hősnőnk egyre idegesebben járkál fel és alá, míg egyszer csak neki nem ütközik valaminek. Ettől aztán elterül a földön, és a bölcs belátásnak köszönhetően ott is marad, hogy kicsit kipihenje magát. Hisz miért ne alhatna ő is, ahogy az öreg.

– Jól érzed magad, szép hölgy? – kérdezi egy férfihang, majd valaki kisimítja a haját az arcából. Ijedtében olyan hirtelen ül fel, hogy lefejeli az idegent, így azon nyomban újra fekvő helyzetben találja magát.
– Bocs – nyögi, és megpróbál felülni.
– Én kérek elnézést. Igazán figyelmetlen voltam.
– Te vagy a szárnysegéd?
– Szolgálatodra. Yori Kitagawa vagyok – hajol meg a férfi.
– Helló, én meg Martina.
– Sajnálom, hogy téged is elvarázsolt a mesterem. Kicsit lobbanékony természet, de azért remek ember.
– Az. Remek – morogja Tina. – El tudsz vinni minket a faluba?
– Igen, de nem most.
– Mi? Miért?
– Feng mester alszik – suttogja Yori.
Mindketten a hortyogóra néznek. Martina lehajol, felvesz egy követ a földről és fejbe dobja vele a varázslót. Yori későn reagál, így már nem tudja megakadályozni a dobást. – Jaj, ne… – csak ennyit tud kinyögni. Martina ugyanis nem tudja azt, amit a fiatal varázslónak évszázadok alatt sem sikerült elfelejtenie: Csiang Feng a morcosnál is morcosabb lesz, ha felébresztik álmából.
Kedves olvasók, biztosan hallották már azt az intelmet, mely szerint alvó csecsemőt ne háborgassunk, különben utána nem fogja abbahagyni a sírást. Csiang Feng sem hagyja abba a beszédet. Nem számít, hányszor kérnek tőle bocsánatot, egy percre sem szünetelteti a szavakat. Legfontosabb feladatának tartja a fiatalok elméjének csiszolását, és ki más is lehetne erre alkalmasabb, mint ő, a világ legokosabbja.

A fiatalok rövid idő alatt belátják, hogy ebben a hangzavarban kell cselekedniük.
– A falun belül hová menjünk? – kérdezi Yori a lánytól.
– …ma, amikor olyan fontos lenne a jó példa és a nevelés – kántálja a háttérben a mester.
– Kanazawa házába. Tőle hallottam először Csiang Fengről. Talán tud nekünk segíteni.
– …mert hiszen honnan is tudhatnák, ezek a gyarló fiatalok…
Körbeállnak, megfogják egymás kezét, majd Yori kántálni kezdi a varázsszavakat, de nem lehet érteni, mert az öreg beszéde elnyomja a hangját.
– …nem is értem, hogy engedhetjük őket bárhová, megfelelő felügyelet nélkül, amikor…
Hirtelen eltűnik minden, csak egymást látják, majd egy szobában találják magukat, ahol nem találnak mást, csak egy hatalmas macskát.
Csiang Feng, mintha észre sem venné a változásokat, megállás nélkül prédikál. A szürke cirmos érdeklődve emeli fel a fejét, hogy megkeresse a lárma forrását. A varázsló mögé oson, megszaglássza, majd felkapja a ruhájánál fogva és kiszalad vele a szobából. A varázsló annyira megijed, hogy még megharagudni is elfelejt, amiért megzavarták eszmefuttatását.
Martina és Yori utánuk sietnek, hogy valahogy segítsenek a bajbajutotton.

Szerencsére a cica Kanazawához viszi a zsákmányát, aki ámuldozva figyeli az elé rakott embert, majd a semmiből előkerülő Martináékat.
– Hát tényleg igaz! – kiált fel, majd Tinához fordul. – Kedveském, már kezdtem aggódni, hiszen egészen besötétedett. Remélem nem esett baja.
Martina mérgesen mutogatja, hogy igenis van egy kis baja.

– Kanazawa senpai, Yori vagyok. A segítségedet kérnénk.
– Az én segítségemet? Hát persze, szeretnétek nagyobbak lenni, igaz? Van is egy receptem, amit már nagyon régóta őrizget a családunk.
– Van egy receptetek, arra az esetre, ha összemennétek? – kérdi hitetlenkedve Martina.
– Hát persze, mindenre fel kell készülni.
– Éhes vagyok – szól közbe Csiang Feng.
– Micsoda szörnyű vendéglátó vagyok. Azonnal hozok nektek egy kis harapnivalót.
– A macskádat pedig jobb, ha megneveled – folytatja a varázsló.
– Kedves jószág ez, igazán nem akart téged bántani.
A macska pont ezt a pillanatot választja, hogy adjon egy taslit a már amúgy is morcos varázslónak. Ettől aztán még vörösebb lesz, és hirtelen fehér fény támad a szobában.
– Jaj, ne… – nyögi Yori.
Mikor újra látnak, fellélegeznek. A macska ugyanakkora, mint előtte, de amikor megfordulnak, szomorúan veszik tudomásul, hogy Kanazawa összement.
Csiang Feng elkomorul.
– Mindig elfelejtem, hogy a macskákon nem fog a varázserőm.
– Megfojtom – indul meg kinyújtott kézzel Martina, de szerencsére Yori visszatartja.
– Nyugodj meg, a varázsitalt így is meg tudjuk csinálni, csak egy kicsit tovább fog tartani.

És így is lett. Míg hárman, egész éjjel keményen dolgoznak a főzet elkészítésén, Csiang Feng bölcs tanácsaival segíti munkájukat, mint például: – A munka gyümölcse a megelégedettség. Vagy: – Ne pihenj és nem lesz kárhozat a sorsod.
Nagyon sokáig tart, de végül sikerül elkészíteniük. Megisszák és azon nyomban újra eredeti nagyságukban tündökölnek, csakhogy a rengeteg munka úgy kifárasztotta őket, hogy nem tudnak kellőképpen örülni a változásnak. Az ünneplést inkább másnapra halasztják.

Martina az eset után úgy dönt, ideje hazalátogatnia szülőhazájába. Idővel majd újra eljön, és folytatja munkáját, de most több volt, mint elég a gyönyörű Japánból. Most hazamegy, normális emberek közé, ahol nincsenek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok, csak pörkölt és paprikás krumpli.
Yori is elkíséri, mint vőlegénye. Sőt, Tina annyira jókedvében van az indulás miatt, hogy még azt is megengedi, hogy az öreg varázslót is magukkal vigyék, mint Yori apját. Hisz még mindig jobb, ha szem előtt van, és megtudják akadályozni, hogy valakit elvarázsoljon.

A család hatalmas örömmel fogadja őket. Az „Örülünk, hogy itthon vagy, légy üdvözölve” partira mindenkit meghívnak, aki hajlandó eljönni, és minden remekül alakul, ha Tina szeretett Büdi cicája nem találja a varázslót esküdt ellenségének. Csakhogy annak találja. Csiang Feng pedig úgy tűnik szenilisebb, mint azt a kora megkívánja (ez itt egy vicc akar lenni), így aztán dühében azonnal összecsapja két tenyerét.
– Jaj, ne – mondja Yori, amire csak ez a válasz:
– El is felejtettem, hogy a macskákra nem hat a varázserőm.

Szerencsére mindenki csak úgy emlékszik erre az estére, hogy nagyon ütős buli volt, nagyon erős piákkal. Még azok is elhiszik ezt, akik nem is ittak alkoholt, mert ráfoghatják arra a furcsa bóléra, amit a buli végén kaptak. Arra azonban még sokáig emlékeznek, hogy az ünnepelt Martinát, úgy kellett lefejteni jövendőbeli apósáról, hogy meg ne fojtsa. A lány pedig már sosem tudja lemosni magáról a „legmegátalkodottabb meny” jelzőt.

Hát így történt Martina és Csiang Feng esete. Aki nem hiszi… hát szóval tudjátok.