Mass Effect – Mindoir gyermekei IX.

– Elöljáró! Fel!
A barakkban mindenki vigyázzba vágta magát. Jane végiglépkedett az emeletes ágyak között – ez volt az egyik, amit a Szövetség megőrzött a klasszikus földi hadviselésből – a körlet túlvégére érve pedig szembefordult az épületbe zsúfolódott századnyi katonával. Rengeteg ismeretlen arc vette körül, hiába állomásoztak már harmadik hónapja a kolónián. Ez idő alatt Shepard tiszthelyettesei segítségével részletesen kidolgozta a Mindoir védelmét megcélzó feladatokat, megigényelték és beszerezték a megvalósításukhoz szükséges alapanyagokat, és embereivel segítette az épülő kolónia befejezését is.
– Pihenj.
Mindenki kényelembe helyezte magát.
– Mindannyian berendezkedtek már? – kérdezte a lány.
– Igen, asszonyom – hangzott a felelet.
– Helyes. Szeretném, ha tudnák, hogy én nem vagyok olyan, mint sok fejes. Azt csinálnak, amit akarnak, ha teszik, amit kell. Ennyire egyszerű. Azonban van néhány dolog, amit nem árt leszögezni.
Senki sem felelt.
– Az elmúlt hónapokban elég idejük volt hozzászokni a bolygón uralkodó körülményekhez. Most azonban sürget az idő. Az én parancsnokságom alatt áthatolhatatlan védelmet építünk ki ezen a telepen. Se nem érkezhet, se nem távozhat senki az engedélyem nélkül. Minden űrjárművet ellenőrizni fogunk és rendszeresen őrjáratozunk a kolónia körül. Egyetlen hajó sem léphet be ebbe a rendszerbe anélkül, hogy én ne tudnék róla, világos?
– Igen, asszonyom! – mondták a katonák kórusban.
– Smith tizedes megalkotott és tökéletesített egy új típusú VI-t, ami képes a beérkezők nagy hatótávolságú szkennelésére. – Jane tekintete katonáról katonára vándorolt. Eileen Smith felállt és mellé lépett. – Képes ezen felül feltérképezni a kolónia körül fekvő területeket, és földalatti méréseket is végezhet. Éppen ezért a feladataink egyike Mindoir barlangrendszereinek felderítése, biztonságossá tétele és óvóhelyek hálózatának kiépítése a telepesek számára.
– Kérdezhetek, asszonyom? – állt fel a hátsó sorok egyikéből egy férfi. Magas volt, fekete haján megcsillant a kintről beszűrődő fény. Jól láthatóan kidolgozott izomzattal bírt: egyenruhája gondozottan, már-már előírás szerint feszült rajta. Barna szeme és bőre mediterrán vonásokat kölcsönzött neki, egyenes orra és határozott vonalú állkapcsa pedig magabiztosságot. A húszas éveiben járhatott.
– Kérdezzen – felelte a lány.
– Igaz a szóbeszéd, hogy ön itt született, asszonyom?
Néma csend borult a barakkra. Mindenki a lány arcát figyelte.
– Igaz – mondta Shepard. – Bár nem tudom, mire akar ezzel célozni.
– Akkor is itt volt, amikor a kolóniát elfoglalták?
Előtörtek az emlékek. – Igen, itt voltam.
– Minden tisztelettel: hogyan jutott ki mégis?
Jane tartott egy kis szünetet. Megszokta már a katonák kíváncsiságát, mégis nehéz volt számára, hogy erről beszéljen. Végül összeszedte magát és folytatta. – Elrejtőztünk. Én és két másik gyerek. A batárik mindent tűvé tettek utánunk, de találkoztunk egy szövetségi őrjárattal. Ők vittek ki minket az Ötödikhez. A parancsnokukat Zanakisnak hívták. Ő talált ránk egy hetes bujkálás után.
– Értem – bólintott a férfi. – Gondoltam, jobb az ilyen szóbeszédeknek még az elején a végére járni. Köszönöm, asszonyom.
– Mi a neve, katona? – kérdezte hirtelen Shepard.
– Kaidan Alenko törzsőrmester szolgálatra jelentkezem, szolgálati szám: 2744-DH-6545 – felelte a férfi és vigyázzba vágta magát.
– Nos, Alenko törzsőrmester, az ön szakaszáé az egyik legfontosabb feladat. – Jane felvett egy holokijelzőt az egyik közeli asztalról, de tekintete egy centit sem mozdult a férfiról. – Mivel a jelentések szerint ez az alakulat teljesített egységszinten a legjobban a gyakorlatokon, a mai naptól fogva a kolónia külső gyűrűin fogják kamatoztatni a tudásukat. Önök építik ki a telep katonai előőrseit és megkezdik a járőrszolgálatot egy hónapos időtartamra.
A katonák közt nevetés futott végig. Mindenki tudta, hogy Shepard azért osztotta Alenkóra a kolónia legunalmasabb feladatát, a járőrözést, mert az nyíltan felhozta a lány múltját. Ezzel az összes katona tudomására hozta, mi jár annak, aki a személyes kérdéseket a kollektív érdekek elé helyezi. A törzsőrmester fülig vörösödve tisztelgett. – Értettem, asszonyom – felelte, és visszaült a helyére.
A körletben néma csend telepedett meg: mindenki tiszteletteljesen nézett a lányra.
– Van még valakinek bármilyen kérdése a múltamat illetően? Elmondjam, hogy mit reggeliztünk aznap, esetleg az érdekli magukat, hogy hányat lőttek a rabszolgavadászok? – kérdezte Shepard, megemelve a hangját. A katonák továbbra is csendben várakoztak, de senki sem szólalt meg, tekintetüket a földre szegezték. – Akkor most azt csináljuk, amiért összegyűltünk, és a többiek is megkapják a feladatukat, rendben? Davis őrmester, a szakaszával csatlakozik a telepesekhez és biztosítja, hogy a még hátralévő építkezés rekordidő alatt lefusson.
Egy sebhelyes, őszülő halántékú férfi kimérten bólintott. – Számíthat rám, asszonyom.
– Hooks őrmester, az embereivel feltérképezik a közelben található barlangokat. Kiválasztják a megfelelőeket, és kijelölik a civil óvóhelyek területeit. Személyesen állítom össze azt az építészcsapatot, ami segíteni fogja a munkájukat.
A szőke lány feszesen tisztelgett.
– Smith tizedes – fordult Shepard a mellette álló Eileen-hez –, azonnal induljon és futtasson le minden diagnosztikát a kolónia rendszereiben. Felügyelje a komm-csatornák és a vevőrendszer kiépítését, valamint bizonyosodjon meg arról, hogy megkapott minden protokollt, amire csak szüksége lehet a VI telepítéséhez. Tekintse ezt a főpróbának. Ha bármilyen fennakadás van, azonnal értesítsen. Mindenről tudni akarok, érthető?
Eileen szótlanul bólintott, tisztelgett és elhagyta a helyiséget.
– Blackery őrmester – fordult vissza Shepard a katonák felé –, az ön szakasza ellenőrzi az űrkikötő be-és kimenő forgalmát. Pontos és részletes jelentéseket várok minden hajóról és rakományról, ami valaha megfordul itt, értette?
Joanna Blackery, egy húszas évei vége felé járó, egzotikus megjelenésű nő bólintott és vigyázzba állva tisztelgett. – Értettem, asszonyom! – felelte határozott hangon.
– Helyes. Tudniuk kell, hogy minden művelet végrehajtását személyesen fogom felügyelni. Elvárom, hogy mindenki a tudása legjavával igyekezzen megoldani a rá szabott feladatokat. Ha bárkit lazsáláson kapok, nem fog érdekelni, ki ő és mióta szolgál. Amíg én vagyok ennek a helyőrségnek a parancsnoka, addig mindenki teljes körű elszámolással tartozik nekem. Most pedig, ha mindenki tisztában van a feladataival, itt végeztünk. – Jane határozott léptekkel a barakk ajtajához sétált. – Oszolj! – kiáltotta, és elhagyta a helyiséget.