Ismét üdvözöljük önöket a Speciális család (pontosabban még csak házaspár) életének erdejében! Jelenleg éppen pálmaerdejében, mert ahogy biztosan emlékeznek rá, legutóbb a Tokongo-Tongo szigeteken töltött nászútjuk miatt rágták tövig a körmüket.
Az előző rész végén nyitva maradt néhány izgalmas kérdés, például, hogy hogyan is került egy kis félbennszülött, Spécci Kölinek nevezett kiskölök a nagy Fejvadász, Zbambambgo Mkumbungo háztartásába. Kedves rajongóinktól rengeteg levelet kaptunk, ezekben sorra visszatért egy gondolat: kit érdekel, ki az a kölök, azt mondjuk inkább meg, hogy leégett-e a bab.
Hát így aszalódik apróra és ráncosra a művészet ebben a rideg világban, a gonosz kritizálás kegyetlen tüzében, az érdektelenség szürke mocsarában… Igen, igen, mély levegő… öt, hat, hét, nyolc… megszorítjuk a maroklabdát… elengedjük… öt, hat, hét, nyolc… nem bánt semmi, boldogok vagyunk… Stábunk pszichiátere megéri aranyban a súlyát, nyolc-tíz kezeléssel vissza-hozott minket a szakadék széléről, és már higgadtan tudunk válaszolni a kérdésre:
A bab NEM égett le, mert Ukumbo nagyon figyelt, amikor pöszörögni kezdett, ütemesen kavargatta, és amikor elérte a kellő hőfokot, levette a tűzről. Persze a későbbi események miatt nem tudta időben megenni, kihűlt, ezért újabb dilemmával került szembe: hidegen egye meg, vagy egye fene, álljon neki újra kavargatni? Nos, bármilyen nemtelen is a bosszú, azért jó édes, ezért NEM mondjuk meg, Ukumbo végül hogyan döntött. Csak rágják a kedves rajongók tovább a körmüket!
Képváltás, a babos fazék elhalványul, a helyét elfoglalja a napsütötte homokos tengerpart, pálmákkal, sikoltozó Kamillával, Bumerángot markoló Zbambambgoval, Spécci Köli kezét markoló Ikbambo Ngungungnammal (üsse homokkő, eláruljuk a hölgy nevét) és dagadó erű fejét markoló Ukumboval. Oszkár csöpögve araszol ki a vízből, ekkora távon nem szokta az úszást, és a cápaveszély elmúltával az ereje is elmúlt izmaiból. Ő meg majdnem kimúlt a megerőltetéstől, de persze csak majdnem, még le kell forgatnunk kétszázhetvenhárom részt.
– Oszkárró! Ó, jaj, Oszkárró, te tyukot fogó, te sehol háza, te utolsó pörgye ember! Ó, hát nincs tetőled szabad nekem? Minek csinálod magad ide nekem szemem elé? Miért nem tudott veled hajó víz alá örök idők? Ó, nagy Okongo, hát bűnt én neked mit ekkorát?
Ajaj, úgy tűnik, nemcsak Kamilla rendelkezik fejlett tüdővel, Ikbambo is remekül bírja szusszal. Nem idézzük most őt teljes terjedelmében, a maradék ötszáznegyvenhétezer szót a rajongók fantáziájára bízzuk. Az mindenképpen nyilvánvaló, hogy Ikbambo Speciálisan erős érzelmeket táplál Oszkár iránt, és az is sejthető, hogy Kamillának nincs oka attól tartani, hogy a trópusi amazon elcsábítja a férjét. Legalábbis egyelőre… de hagyjunk egy kis izgulni valót későbbre is.
Ikbambo és Oszkár ismeretségének a története kókuszdióhéjban a következő, ahogy azt a közönség is lassan kihámozta a hölgy szóáradatából: Oszkárt elküldte a vállalata Sármellékre, hogy találkozzon a vállalat unió-konform minőségirányítási rendszerét kidolgozó szakemberekkel. Meg akarták adni a módját a tárgyalásnak, hát felültették a vállalat magánrepülőjére. Oszkár azonban unta magát egyedül, odasétált a pilótához, és el akarta kápráztatni a remek bigyóshopos pisztoly formájú öngyújtójával. Na, gondolhatják a kedves rajongók, tiszta sor, hogy a pilóta azt hitte, éppen eltérítés van folyamatban. És azt hallotta, hogy mindig igyekezni kell a terroristák kedvében járni, akkor talán nem nagyon fájdalmasan ölnek meg. Hát ő aztán igyekezett, addig hajtotta a gépet a trópusok felé, amíg az utolsó csepp kerozint is elhasználta. Innen már nyilvánvaló a folytatás: lezuhantak, a pilóta meghalt, Oszkár megsebesült, a gyönyörű bennszülött hölgy ápolta, és ahogy meghallotta, hogy a szegény lábadozó azt énekelgeti: „termések állatok kis izék magamban most is beszélek”… ugyan nem nagyon értett még magyarul, de gondolta, ez biztosan nagyon szép gondolat… és innen nyílegyenes út vezetett Spécci Kölihez.
De akkor mi volt a baj? Mi fordította el 180 fokkal a hölgy szívét? Egy kis részét visszatekerjük a szózuhatagnak:
– És én ott, kicsi Köli nekem kezembe, sír és sír és sír, és ház meg fordul fel, és disznó sír és sír, és tyúk sír és sír, és ruha kosz és kosz, és kert pörgye és pörgye, és én nem tud minden csinál! És te csak fekszik és fekszik és megesz minden, ház üres, konyha üres, és te fekszik és eszik engem minden ki belőle! És én hiába mond, te megy haza, te megy haza, én akar magam, én akar halál, de én nem akar veled élet. Te csak fekszik, te csak eszik. Ha nincs Zbambambgo nagy erő és nagy pohár ital alszik Oszkárró, én nem tud, mit csinál. Hála nagy Okongo, hajó erre, Oszkárrót alszik csinál, Zbambambgo viszi hajóra fel. Én gondol végre szabad, végre együtt Zbambambgo, aki dolgozik szép, és még Spécci Köli is szeret, erre te szégyen világ vissza megint nekem arc bele!
Úgy tűnik, most fény vetődött Oszkár múltjának egy sötét zugába. Sosem mondta el Kamillának, mit csinált néhány évvel ezelőtt, és arra sem vette a fáradságot, hogy utána nézzen, pontosan hol is evett ki egy bennszülött nőt a vagyonából. A tanulságot mindenképpen érdemes levonni, várjuk kedves rajongóink leveleit, hogy szerintük mi a történet tanulsága!
A tengerparton közben némileg feszültté vált a hangulat, Ikbambo szavaiba bekapcsolódott Kamilla, aki hasonló mennyiségű szóval kéri számon Oszkár trópusi kalandját, és Zbambambgo, aki kevés szóval, de annál nyomatékosabban közli Oszkárral, hogy ha rajta múlik, nem kell gyűjtenie az idősek otthonára. Meg persze Ukumbo, aki hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértéssel fenyegetőzik, ha nem térítik meg azonnal a ballonban okozott kárt. Oszkár helyzete, úgy tűnik, reménytelen.
Ám ekkor feltűnik a pálmatörzsek között egy hajlott hátú vénember, hihetetlenül hosszú szakállal és hihetetlenül mocskos ágyékkötővel. És bár egy félig csócsált szalonnabőr kandikál ki ráncos ajkai közül, mégis, úgy tűnik, nagy tiszteletnek örvend, mert hirtelen mindenki elhallgat, és meghajol. Igen, kedves rajongók, jól gondolják: ő a sziget bölcse. Most is igen bölcsen szól (és akcentus nélkül, mert ha ő nyelvet tanul, hát rendesen megtanulja):
– No, hát úgy tűnik, ma délután végképp elraboltátok az álmomat ezzel az eget rengető óbégatással. De sebaj, ilyen hosszú élet alatt már elrabolták egy párszor az álmomat. Tudom, Ikbambo, hogy azt kívánod, ez az ember menjen el. Te, Zbambambgo, életét akarod elvenni. Te pedig, Ukumbo, a pénzét. Az a javaslatom, hogy vele hordassuk össze az Okongo-piramishoz szükséges földet, közben pedig a felesége főzzön Ukumbora. Nem, ne főzzön – változtatta meg a véleményét, Kamillára pillantva. – Inkább mosson, ahhoz talán ért. Vagy majd kitalálunk valamit. Ha pedig a piramis elkészült, menjenek békével, többször úgysem jönnek vissza, ha jól sejtem.
Erre a megoldásra mindenki rábólintott, még Oszkár is, mert azt hitte, könnyen megúszta… Okongo piramisát szabályos ötszög alapúra tervezték, hogy hadd pukkadjanak meg az egyiptomiak. A piramis alapéle 40 méter, magassága ugyanennyi. Mennyi idő alatt végzett Oszkár a piramissal, ha tudjuk, hogy egy talicskára körülbelül negyed köbméter föld fér, ha Oszkár egy munkanapon körülbelül 100 talicska földet tud megmozgatni, és ha minden nap dolgozik?
És hogy tényleg megépítette-e a piramist… Legközelebb megtudják!
2 hozzászólás
Kedves Ági!
Nagyon élveztem az újabb matek mesédet! Aranyos, humoros.
Ha Te tanítottál volna matekból, még talán a feladott példa kiszámolásához is lenne kedvem… 😀 😀 😀
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy tetszett, hogy a gyerekek számolókedvét javítja-e, azt nem tudom… De az biztos, hogy vidámabbak a dolgozatok így 🙂
Ági