MatekMesék: Kövérfi Gyárfás és a madzag

Most következik annak a története, hogy hogyan akart megszerezni Kövérfi Gyárfás, a hős egy rendkívül értékes lyukas gatyamadzagot. Ez valamikor azután volt, hogy átkelt a Penész-mocsáron, és valamivel azelőtt, hogy rátámadt volna Tar Jankó, a gonosz borbély. Nos hát, szóval Gyárfás erőltetett menetben haladt a Penész-mocsárból kivezető nyálkás, göröngyös úton, söpörgette magáról a rátekeredett penészszálakat, és éppen azon tűnődött, hogy mi jöhet még, amikor hirtelen előtte termett egy gyönyörű szép nádszál kisasszony.
– Ó, te hős! Rád vártam, mióta világ a világ és mióta a fokhagymának szaga van! Kérlek, gyere velem, és töltsd velem ezt a napot!
Gyárfás azonban tudta, miért jött, és ezt válaszolta:
– Sajnálom, hölgyem, de nekem sürgős dolgom van. Ha ragaszkodsz a társaságomhoz, kénytelen leszel velem gyalogolni. Indulhatunk?
– Jaj, várj, te hős! Ne olyan gyorsan! Az én finom kis lábam nem bírja olyan jól a gyaloglást, mint a tied! A tüskék tépik, a kövek szaggatják, mi lesz velem?
– Hát, azt hiszem, egyedül kell maradnod. Nekem mennem kell. Viszlát!
– Várj! — Gyárfás visszapillantott a válla fölött, és a látványtól megtorpant. A gyönyörű nádszál kisasszony helyett egy rémséges rém, vénséges vén banyaságos banya állt az ösvényen. A banya gonoszul vihogott.
– Mivel nem vártál meg, ezért most elveszem a teknősszempillákat tőled! Hahaha! Én leszek a leghatalmasabb banya a világon!
Nohát, gondolta Gyárfás, mégsem hazudott volna az öreg teknős? (Ez egy másik történet, persze) De azért akármilyen rémes volt is a banya vihogása, Gyárfás bátor maradt.
– Dehogy adom neked! Kell nekem is! Elvenni meg nem tudod, mert itt van nálam az Aranykard és egy bűvös paraszthajszál.
A banya belátta, hogy Gyárfás túl sokat tud, ezért taktikát váltott.
– Na, jó, nem veszem el. De tudod, mit? Fogadjunk! Kapsz egy feladatot, és ha megfejted, megtarthatod a teknősszempillát, sőt még ezt a bűvös gatyamadzagot is. De ha nem, enyém lesz a teknősszempilla! Áll az alku?
– No, de öreganyám, mit tud az a madzag? Ahogy látom, öreg is, kopott is, lukas is, mért kéne ez nekem?
– Jaj, fiacskám! Ez egy nagyon értékes madzag! Ha magad köré tekered, oda visz, ahova akarod! Na, áll az alku?
Gyárfás bólintott, a banya pedig előadta a feladatot.
– No nézd csak, itt ez a kör, meg itt vannak fekete meg fehér kavicsok. Leteszek ide a körvonalra két fehéret. Ezután neked két lehetőséged van minden lépésben: vagy leteszel a körvonalra egy feketét, és akkor annak a két szomszédja az ellenkező színre vált, vagy kiveszel egy feketét, és az eredeti szomszédai fognak színt váltani. Persze ezt csak akkor tudod megtenni, ha legalább három kavics van, és legalább az egyik fekete.
– Értem. És mi lenne az a nagy feladat?
– Ja, igen, a feladat. No hát: itt van két fehér kavics. Mondd meg, hogy lehet-e belőlük valahány lépés után két feketét csinálni, és aztán bizonyítsd is be az állításod! Ha nem tudod bizonyítani, vesztettél!
Gyárfás gondolkodott, aztán mondott valamit, és be is tudta bizonyítani. A banya azonban még csúnyábban vihogott, és azt mondta:
– Ez könnyű volt. Fejtsd meg még azt is, hogy két fehérből lehet-e egy fekete és egy fehér, és ha megoldod, ígérem, odaadom a madzagot!
Gyárfás ezt is megoldotta, de a banya még mindig vihogott.
– Akkor most azt mondd meg, hogy lehet-e… — De Gyárfásnak elege lett.
– Tudja, mit, öreganyám! Unom azt az undok vihogását meg azt az undok szószegését! Tartsa meg a madzagot, én meg megyek!
– Nem mész! — rikoltotta a banya.
– Dehogynem! Nézze csak ezt a paraszthajszálat! — A banya, ahogy meglátta a titkos fegyvert, iszonyút sikoltott és köddé vált, Gyárfás pedig a madzag nélkül folytatta az útját. Oldd meg a feladatait!