Megfutamodás
A napok óta tartó kánikula megtette a hatását. A tó vize szinte langyos volt. Úszás közben a nap lágyan simogatta az arcát, vállait. Nyugodt, csendes volt minden. Ez a boldogság, gondolta később, már a stégen, miközben a törölközőn elnyúlva figyelte a fiát, és barátnőjét. Olyanok voltak, mint két játékos vidrakölyök. Nevetve kergették egymást, aztán összeölelkeztek, hogy újra a víz alá merülve elússzanak egymástól. A fiatalok önfeledt hancúrozása visszaröpítette a múltba. Ő is így kacagott, a tenger is ilyen zöld volt, ……..
A csendet durván törte szét egy rozoga autóból üvöltő zene. A roncsból öt fiatalember türemkedett elő. Bár már volt bennük jócskán maligán, a kezükben tartott sörösüvegből gyakran cumiztak. Harsányak voltak, önteltek, részegek. Durván hajigálták egymást a vízbe, szemük egyre gyakrabban tévedt a környéken található egyetlen lányra, fia barátnőjére. A fiatalok tudomást sem vettek az újonnan érkezőkről, úszkáltak tovább. A ricsajozók tekintete egyre többször állapodott meg a karcsú lánytesten. Látszott, hogy az elfogyasztott ital férfivé tette őket.
A hullámokon megtörő napsugár törött tükörré tette a tavat. Összetört a csend, a nyugalom.
Egy szemvillanás elég volt, és a fiatalok kijöttek a vízből. Látszat-nyugalommal rakták el a holmijukat. Majd út közben átöltöztök – mondta a fiának, és szinte menekülve hagyták ott a tavat.
3 hozzászólás
Sajnos, ezt teszi a mértéktelen italozás. Hangosak, durvák, akik embertársaikkal nem törődnek. S előlük másoknak kell menekülniük. Jó lenne ilyen helyeken is szondát használni, mint az utakon, s kitiltani onnan, ahol mások pihenni szeretnének…
Matyikám, jó, hogy leírtad, hátha olyanok is elolvassák, akiket érintene!
Szeretettel: Kata
Köszönöm, Kata, hogy olvastál. Sajnos, akikről szól az írásom, azok nem járnak erre. Gonosz leszek: itt nincs kocsma. Üdv. -matyi
Sokakat érintő az írásod! Gratulálok!
Üdv: Csilla