Egyszerűen, muszáj volt megvásárolni, nem lehetett otthagyni. Napok óta a kirakaton keresztül gyönyörködött benne, aztán a fizetése felvétele után bement az üzletbe.
Bevetette a kirakatból, és a tenyerén forgatta. Kihívó volt, kacér és kecses. Olyan nagyon, …. nagyon nőies. A meggyvörös szín kicsit dévaj külsőt kölcsönzött neki, ezt a hatást még növelte a tizenöt centis karcsú sarok.
Zakatoló szívvel próbálta fel, és megnyugodott. Pont a lábára illett. A finom, puha bőr úgy ölelte át a lábfejét, mint egy simogató férfitenyér. A szandálban nyúlánk volt és karcsú. És mintha lebegett volna. Csodás volt. Nem érdekelte, hogy pénztárcáján komoly eret vág a lábbeli ára, képtelen volt ellenállni. Számára bármi pénzt megért, hogy elegánsnak, gyönyörűnek érezze magát. A szandál egyszerűen megbűvölte, elvarázsolta.
Megkérte az eladót, hogy a lábán tarthassa, a régi, kitaposott papucsot pedig becsomagoltatta.
Büszkén, egyenes derékkal lépett ki az üzletből.
Két lépés, ….. és a merev tartáson igazítania kellett.
Újabb két lépés,…. és mintha forró vízben lépkedne. Égett a talpa, a lábfeje.
Még két lépés, …. és sajgó bokája sikoltott segítségért.
Már nem érezte magát dévaj delnőnek. Egy padot keresett, ahol leülhet és megszabadulhat az új szandáltól, mely úgy égetett, kínzott és gyötört, hogy az inkvizíció is bátran használhatta volna.
A padhoz vánszorogva lerángatta a lábáról a meggyvörös csodát, és elégedetten bújtatta meggyötört lábait a kényelmessé taposott papucsba.
5 hozzászólás
Szia!
Minden új dolog szokatlan. Idomulni kell hozzá, vagy meg kell idomítani, be kell törni. Az nyer, aki az erősebb. A kitaposott papucs valószínűleg felelős volt a múltban, egy-egy vízhólyagért. Idő kellett neki is ahhoz, hogy annyira kényelmessé váljon. Majd a meggyvörös csoda is azzá válik. Talán az sem baj, ha kezdetben csillagokat látunk tőle.
🙂
Tetszett a félpercesed. Nekem nem csak a lábbeli vásárlásról szólt. Tudod, még az fogott meg benne, hogy:
"Számára bármi pénzt megért, hogy elegánsnak, gyönyörűnek érezze magát."
Ilyen egy igazi nő, de talán jó lenne, ha minden ember megtanulná, néha kell, hogy megajándékozza önmagát.
Üdv.
Jó kis történet, de előfordult már ilyesmi másokkal is. Bizony, az olyan nagyon kecses, és túlzottan magas sarokkal kiképzett cipő-csoda büdösül megfájdítatja a kecses kis női lábakat. Nem érdemes benne azonnal elindulni.
Jó kis történet, érdekesen összeállítva.
Voszont egyik helyen három sorban fordult elő a volt-volna szó. Talán ki lehetne hagyni valamelyiket.
Kata
Kedves Artur! Jó a szemed, jól olvasol a sorok között. Ez a történet valóban nem csak a lábbeli megvásárlásáról szól. Az örök dilemma: érdemes-e lecserélni a régit, a megszokottat, csak azért, mert a másik új és még tetszetős. Ez lehet akár párkapcsolat is. Nagyon erőltetett? Kedves Kata! Igazad van! Most már látom én is a szóismétlést. Javítanám, de születetten műszaki analfabéta vagyok, – és nem tudom, hogyan. Sajnos, itt, így marad. Köszönöm, hogy olvastatok. -matyi
Kedves Matyi!
Valóban elgondolkodtató, hogy a régit, feladjuk-e az újért, ha mégoly csábító is.
Szeretettel: Rozália
Örök dilemma: Kell-e az új, és dobjuk el a régit? Vajon milyen lesz az új a régi helyett? Szandálról írtál, de el is lehet vonatkoztatni az emberre is. Gratulálok!
Barátsággal Panka!