Meglepetés Télapóra

Fiacskám még hisz a Télapóban, bár az utóbbi időben kezd neki néhány dolog felettébb gyanús lenni.

Tavaly még megköszönte az óvodában, az általam ablakba csempészett társasjátékot, mire a Télapó merő szolidaritásból azt felelte neki:szívesen fiacskám.

De aznap találkozott egy másik Télapóval is, és mivel az arcmemóriája tökéletes, gyanút fogott.

Ál-Télapó.

Azon az éjszakán látott egy sanda Télapót bemászni a szemközti tízemeletes ablakán, az áruházi, szaloncukor osztogató Télapóról nem is beszélve.

Valami itt nem stimmel.

Összevonta szemöldökét és gondolkodóba esett.

Itt az idő, gondoltam, szerte kellene oszlatnom a mítoszt, és töredelmesen bevallani, a Télapó nem létezik.

De mit is mondhatnék egy hatévesnek?

Azt, hogy hazudoztam eddig, mert ez így szokás, fantáziatúltengésem van, nézze el nekem.

Mosolygós anyukája eddig átverte egy mesével? És a Télapó igenis nem létezik?

Nem vagyok képes rá.

Annyi Télapóvárós év telt el, amikor fiacskám álomba ragadó tekintettel figyelte az ablakban, a kis csizmát, amely fényesen csillogott.

Annyi boldog, ajándékbontogatós reggel után, amikor éjszakába nyúlóan vártuk Télapó érkezését, hallani vélve a száncsengők csilingelését, és együtt bosszankodva, hogy már megint elaludtunk.

Nem sikerült meglesni a jóságos, néha virgácsot is osztogató Mikulást.

Mondjam, hogy ez egy szép legenda, amelyet újra átél majd szülőként?

Vagy várjam meg, amíg fény derül a turpisságra, és valamelyik kis szemfüles iskolatársától tudja meg a kiábrándító valóságot?

Az is lehet, hogy már tudja. Csak a felnőtteket teszteli, meddig kábítják még a Télapóval.

-Tudod azon gondolkodtam- teszi fel a ravasz kérdést- honnan van a Télapónak a legmenőbb mobiltelefonja?

-Nem is tudtam, hogy az Északi Sarkon is jó a lefedettség.

Na most megszólaltak a szívemben a szirénák.

Fogalmam sincs róla, van-e ott térerő, és érzem bele fogok bonyolódni a magyarázkodásba.

-Mit kérsz a Télapótól?- próbálom elterelni a figyelmét.

-Megírtam már neki. Postára adnád?

-De mi áll benne?- reménykedem, hogy nyerek még egy évet.

-Ne érdekeljen-mondja a kis ravasz.- Majd elolvassa a Télapó.-Ő tudni fogja, mit kértem tőle.

Akkor Télapókor már nem vártuk a száncsengők hangját, és amikor elaludt, a feldíszitett ablakba tettem egy csillámporos hógömböt, bizonyságául a Télapó igenis létezik.

A reggel izgatott ajándékkicsomagolással telt, mint mindig.

-Egy naplót kértem a levélben.-megfordította a hógömböt. Hullott benne éppúgy a hó, mint odakint.

Elmosolyodott.

-De ez is nagyon szép. Nem kapta meg a levelemet biztosan. Rosszul címeztem. Régen az északi Sarkon lakott a Télapó. De most már elköltözött.

Anyu meg apu szívébe.