Azt mondja, menjek el. Nem néz rám, csak fekszik az ágyban, csukott szemmel. Azt gondolhatnám, hogy álmában beszél, de hangja túlságosan is határozott, egyértelmű. Figyelem a vonásait, az arcát. Sokadik éjszakánkat töltöttük együtt, most mégis ismeretlennek és idegennek érzem magamat mellette. Kinyitja a szemét, sóhajt. Ebben a sóhajtásban benne van mindenre a válasz. Az összes ki nem mondott gondolatomra, fel nem tett kérdéseimre. Kapcsolatunk hideg és számításon alapuló. Nincs helye benne érzelmeknek. Nincs benne helye a romantikának. Vad, mindent elsöprő szenvedélynek, szexnek, és ki nem mondott szavaknak van benne hely. A többi mellékes. Most mégis szeretnék mondani valamit, kérdezni, talán könyörögni is, de mire összeszedem magam, már nincs mellettem. Kioson az ágyból, és magára zárja a fürdő ajtaját. Zavarodottan és megbántva öltöm magamra ruháimat. Mennyire megszokott, mennyire mindennapiak mozdulataim. Mennyire ismerős ez a helyzet. A forró éjszaka mindent elsöprő szenvedélye után a hajnal rideg, kiábrándító valósága. Téblábolok még, hátha, most az egyszer. Talán egy kávé még belefér. Talán pár baráti szó. Nem akarok én sokat. Csak még néhány lopott pillanatot. Vele.
A fürdőben hangosan zubogni kezd a víz, én meg az ajtó előtt állok. Tudom, hogy el kellene mennem. Tudom, hogy semmi keresnivalóm nincs a lakásában. Hogy a reggel, az ébredés, már nem hozzám tartozik. Hogy ebbe az életében én nem szerepelek. És ettől nem lett túl jó kedvem. Pedig elfogadtam annak idején. Az alku része volt ez is. Nincs kérdés, nincs magyarázkodás. Most mégis úgy érzem, ennél én többre vágyom. Nem akarok házasságot, nem akarok családot. Nem akarok rátelepedni. De nem akarok alkalmi játékszer lenni. Üresjárat-pótlék.
Tanácstalanul állok az ajtóban indulásra készen. A fürdőszobából halk neszezés szűrődik ki az ajtó alatt. Józan eszem azt üvölti, lépjek le. Tartsam magam az íratlan játékszabályokhoz. Sutba vágom az eszemet. Túl sokat okoskodik.
Csalódottan mered rám, amikor kilép a fürdőből. Tekintete hideg. Megrémülök. Elbizonytalanodom. Lehet, most rúgok fel mindent? Hiszen ez nekem is jó volt, nem? Akkor minek mindent túlbonyolítani. Minek belekeverni a hülye érzelmeket? Kötetlen, felelősségtől mentes, önzetlen szex. Melyik pasi akarhat ennél jobbat? Rajtam kívül. Mert egyre inkább érzem, hogy ez nekem kevés.
Várja, hogy mondjak valamit. Néz rám, mereven. Tekintetében undorral. Mindent elrontottam, az arcára van írva. Zavarban vagyok. Próbálom menteni a menthetőt. Makogok valamit az elmúlt estéről, és zagyválok valamit a következőről. Kétségeim vannak, hogy lesz-e következő. Sóhajt – Ne kezd! Csak azt az egyet kértem, hogy ne akarj többet. Megegyeztünk. Hívlak, dugunk, elmész. Jó volt minden. De ennyi. Elcseszted. Most menj haza! Látni sem akarlak többé!
Fogalmam sincs, mire számítottam, mégis keserű szájízzel lépek ki az ajtón. Az utcán még alig pirkad. Rugdosom a járdán felgyülemlett havat. Dühös vagyok. Úgy érzem, kihasználtak, becsaptak. Önbecsülésem romokban hever. Belém tapostak, és porba sújtottak. A legszívesebben üvöltenék. Ehelyett csak morgok magamban és a havat átkozom.
Észre sem veszem, hogy eltelik a nap. A robotpilóta teszi a dolgát, míg én elmerülök az önsajnálatban. Sajnálom magam. A telhetetlenségemet. A hülye kényszerképzeteimet, miszerint minden kapcsolatnak a közös megbecsülésen kell alapulnia. A féltékenységemet. Hogy képtelen vagyok elviselni, nélkülem is van élete. Olyan élete, amihez semmi közöm. De a legjobban azt sajnálom, hogy nem fog hívni többet.
6 hozzászólás
Alex! Alex! mély lelki tusa amit most hoztál. Nem is tudom mit is írhatnék.
Ehhez az írásodhoz is gratulálok, hiszen egy kényes téma az ilyen.
Szeretettel: Panka!
Köszi Panka…nem is kell írnod semmit 🙂
Alex
Szia!
Csak rugdosd a havat, annyiszor, amennyiszer kell, szükséges. Majd, vegyél egy mély lélegzetet…
Szeretettel:Selanne
Megvolt Selanne…jó is volt a hórugdosás…segít a feszültségek oldásában 🙂
Köszi hogy olvastad!
Alex
Kedves Alex!
Szerintem a szex és szerelem együtt jó. Az ilyen nőt kár sajnálni.Ne add fel a reményt!
(Bocsánat a nem szokványos hozzászólásért)
Üdv:Ági
igazad van Ági…tényleg együtt jó, és a remény hal meg utoljára 🙂
Örülök, hogy itt jártál!
Alex