Élt egyszer egy ártatlan naív kislány, mindenre nyitott volt, és nagyon tudott szeretni. Önzetlen, kedves és segítőkész volt, készen önmagát feláldozni másokért. Szerény és csendes volt, meg is rugdosta őt az élet rendesen.
Tele volt a teste kék- zöld foltokkal, de volt lila és sárga is rajta bőven.
Csúf kis teste volt, az biztos. De ezek a foltok csak nem múltak el.
Rondák is voltak, de fájt is neki, néhol még be is volt dagadva.
Elment hát a foltgyógyítókhoz, akik adtak neki szereket, hátha felszívódnak.
De útban volt ez a lányka, mert nem szerekre volt szüksége, hanem szeretetre. Ragaszkodása zavarta a szer árusokat is, a foltoktól undorodtak, és nemcsak ők, sokan mások is, oly csúfnak látták ezt a kis angyali teremtést.
Ha már útban volt, rúgtak egyet rajta, ő meg repült, majd nagy csattanással ért földet. Mondanom sem kell, hogy hála eme jó embereknek, a leányka foltjai elfeketedtek végül a sok rugdosástól.
Kis néger baba lett, ilyen kis idegen, senki nem látott benne semmi jót.
Dobálta őt az Élet, a foltok kisebesedtek, szivárgott a vér belőlük, néhol elfertőzte a világ szennye.
A kis fekete bárány már nem remélte, hogy segítenek rajta.
Ez a sok csapás nem rontotta meg, jósága csak növekedett, törekvése a jóra természetévé vált.
Egyszer aztán elszegődött egy gyermek szolgálatára. Annak volt egy anyja, aki kihasználta, és rugdosta, vérző sebeibe villát döfködött.
Ilyen szivárgó, bűzlő fekélyekkel került egy újabb folt gyógyító kezébe. A gyógyító túláradó kedvességét elhitte, sebeire kapott szereket, de hiába. Minden maradt úgy ahogyan volt.
Ez a gyógyító egy különleges kis teremtés volt, aranypapírba csomagolt zsilettpenge. Ha megérintetted, szétvágta a húsodat.
És ez a kis naivka ettől kérte, szeresse őt végre már, legyen már jobb neki egy picit az élete.
Folyton kérte, kereste a folt gyógyítóját, a szer semmire nem volt gyógyír, a gyógyító meg csak a szer árulással foglalkozott, gyógyítással nem.
Hogy mi lett ebből?
A kisleány kérte, gyógyítsa meg belül azt, ami okozta a sebeit, és a csúf kékes fekete duzzadt foltjait. Ez a folt gyógyász egy ilyen rendelő félében volt többekkel egy úgymond gyógyító team tagja. Mind végzett folt szakértők voltak, és a foltra kifejlesztett szert árulták, értékesítették.
Rengeteg foltos kis lény járt hozzájuk. A foltok nem múltak el, csak a szerektől nem látták magukon, jó alaposan el voltak kábítva, bambán kóvályogtak a világban.
A szer többé-kevésbé elhalványította a foltokat, persze több kis foltosnak ugyanúgy megmaradtak a foltjai. Az árusok azt mondták, minden így jó, tessék jönni a szerért, mert ez megoldja a folt problémát, és aki reklamál, abba belerugunk még egyet.
Jobban teszed, ha csendben maradsz.
A kislány megtudta, hogy a szer nem gyógyít, és bátran kérte őket, hogy a foltok okát kezeljék.
Ez a team jó dühös lett, hónapokig bizonygatta, hogy a foltokra foltra való szert kell, sőt köteles beszedni mindenki, következés képpen a leány is. És nincs apelláta, vedd be és hallgass. A leány folt gyógyásza vérig sértődött, mert a leányka másik gyógyászt kért. Ő a kis tökéletes, jóságos csodalény, szent és sérthetetlen, de ezt nemcsak ő gondolta, hanem a team összes tagja is. Szóba nem jöhetett, hogy a kislány foltjainak okát felderítsék, folt felszívódást segítő foltterápiát adjanak neki, mivel abban hittek, hogy a szert kell alkalmazniuk.
A foltterápiát meg nem is ismerték.
Okoskodó kislánykát pedig jó alaposan helyben hagyták…
Miután ez megvolt, a team vezető elmagyarázta a már sánta, fél lábára bénult leánykának, hogy a foltra kell szedni a szert, mert az mankó. Olyan mint a mankó.
Hiszen sántít, húzza a lábát, már olyan fekete, hogy majdnem elhalt. Írt is neki egy dokumentációt, hogy a leány csupa kékzöld foltos, meg félig béna, adnám a szert, de ennek nem kell, ellenkezik, meg kritizál, meg elégedetlen, csupa folt, és nem csinálja amit mondok, a foltok miatt ilyen.
A kislány csak nézte ezt a gyógyászt, és nem értette, hogy aki megrugdosta, fél lábára lebénította, az magyarázza hogy segíteni akarna neki.
Mankót adna annak, akinek szétrúgta a lábát azzal az indoklással, hogy a szert szedni kell, és a team minden tagja tökéletes, jóságos, és ez a leányka ezt nem tartja igaznak. Megrugdosom, hogy elfogadja, amit akarok. Mert én akarom, és én mondom meg mi van. Én mondom meg ki mit csináljon. Mert az én igazságom Az Igazság.
Mert én a jó vagyok. És én a foltokat szerrel gyógyítom. Szerrel akarom gyógyítani. Mert ez van, punktum. Akinek nem tetszik, elmehet. Menjen el, úgyis elegünk van belőle.
A kis foltoska meg fogta magát és elsántikált jó messzire, és ott hagyta a szer mániákus folt gyógyász team-et.
Kiderült, hogy a kislány kéréseit sem értették, magukra vették, azt hitték a kislány rossznak tartja őket.
Ezért mondom, vigyázz, inkább kérdezz, saját gondolataidért ne büntess másokat!
4 hozzászólás
“aki reklamál, abba belerugunk még egyet.”
Bizony, van ilyen. Az ember végül arra jön rá, hogy az a legjobb, ha el se megy a foltkezelőhöz, hanem maga talál gyógyírt a sebeire.
Szeretettel: Rita 🙂
Szia Rita!
🙂
Valóban…a folt kezelő a jobb szó rá
Szeretettel
Rita
Kedves Rita:)
Szivszaggatóan szomorú történet és aktuálisabb mint valaha. Tele vagyunk foltokkal- jellemző ez a társadalom tagjainak nagyrészére.
Gyáván élünk,szorongva,megalkuvóan, kifogásokba burkolozva, gyerekesen( a legtöbben a mai társadalomba csak megnőnek de nem felnőnek.) Menekülünk mások-és önmagunk elől is. Önazonosságunkat sokan elveszitettük. Rutinból,kényszerből dolgozunk és nem örömből nem az alkotási vágy vezérel.Szemetet gyártunk, termelünk , vásárolunk – ez külön frusztrációt képez bennünk. Félünk elhagyni a komfortzónánkat…és bármit már tényleg bármit megteszünk ,hogy megőrizzük a vélt jólétünket pedig aki a biztonságot választja a szabadság helyett az mindkettőt elvesziti…..és elvesziti saját magát is…a kapcsolatait….darabokra hullik az élete.
Közvetlen emberi kapcsolataink adnak értelmet, érzelmeket, jelentőséget a létünknek ezek boldogítanak, olykor sújtanak, betegítenek meg. Az alacsony rezgésű negativ érzelmek mint az állandó megalkuvás, kifogások keresése, elfojtás, harag, magányosság, szeretethiány, kilátástalanság fizikai tüneteket is produkálnak amit orvosaink/sarlatánjaink nagy előszeretettel kémiai vegyszerekkel kezelnek, tovább mérgezve bennünket.
A megoldás,hogy nem vegetálunk tovább hanem kilépünk az életbe,megvalósitjuk önmagukat nem másokat irányitgatunk..kihivásokat keresünk…. szembeszállunk félelmeinkkel, új dolgokat próbálunk ki…..keresünk valamit ami inspirál..ami feldob,….sikerélményeket amik növelik/fejlesztik az önbizalmunkat.
Meg kell tanuljuk vállalni a felelősséget az érzéseinkért, bátran élni…. persze nem muszáj lehet foltosan is.
Köszönöm,hogy megirtad, remélem sok emberhez eljut.
Mély elismeréssel gratulálok értékes irásodhoz.
Szeretettel:
Napfény
Kedves Napfény!
Köszönöm, hogy leírtad, minden gondolatod igaz, és egyetértek Veled
szeretettel
Rita