Erős söprési szándéktól vezérelve elindulék ciroksöprűt venni.
Megyek, mendegélek, mígnem megpillantok egy kupac, nagyon csinos ciroksöprűt.
Repes az én szívem, és azon nyomban ki is választom a legszimpatikusabbat.
Kézben való hazaszállítása erősen aggályos, de szándékom határozott, képzeletem szárnyal.
Lelki szemem előtt, már lapáton is van a söprendő szemétkupac.
Hazaérvén, azonnal munkára is fognám, de érdekes dolog történik.
Amint a földre teszem, kissé megnyomom és taszítanék cseppet rajta a szemét irányába.
A kötés alatti teljes cirokmennyiség ahelyett, hogy lazán arrébb-összébb taszigálná a rebbenő szemetet, úgy ahogy van, egyben meghajlik.
Nem akarok hinni a szememnek, ezért megpróbálom még egyszer. Az eredmény ugyanaz.
Tépelődöm. Most mi legyen?
Nem nehéz megállapítani, hogy ezzel a ciroksöprűvel söpörni nem lehet.
Visszaballagok a vétel helyszínére és ecsetelem a gondot az eladónak.
Azt mondja: – Ja,…….. kell rája tenni alul egy rossz harisnyát, mert azt úgy szokták.
Nem nagyon értem, hogy miért kéne egy ciroksöprűre plusz harisnyát húzni a söpréshez, de bevillan.
Nem értette meg a problémát.
Mondom: – Bátyám, nem a cirokszálak állnak százfelé, hanem meghajlik az egész középtájon, így nem hinném, hogy a harisnya segítene a gondon.
Fény csillan a szemében, megérti.
Ja, – mondja,- akkor, ez egy ritka cirkú söprű.
Ezt, nem vitatom.
Olyan kéne, mondja, amiben legalább háromszor ennyi cirok van, de az drága.
Nem baj, beruházok!- csillanok fel.
Aszongya, olyat mi nem árulunk.
Sóhajtok.
Érzem magamban a tetterőt. Az nem lehet, hogy ennyi és vége.
Fogok egy ollót és a kötés alatt, kis kötegenként megkurtítom a cirkot.
Csinossága nagy veszteséget szenved, ám használati értéke száz százalékkal megnövekszik. Funkcionál abban a kategóriában, melyre készítődött.
Levontam a tanulságot.
Ciroksöprűben a rövid és tömör a nyerő.
Kár, hogy nem lehet kapni.
18 hozzászólás
Tetszett, mosolyogtam. Még nem találkoztam ezzel a problémával. Ha kitaláltad, annál jobb…
Örülök neki, hogy mosolyogtál. Írok ilyesfajta dolgokat is, és gondoltam, hogy a sok haiku után, nem áthat egy kis változatosság, meg kíváncsi is voltam tetszik-e nektek, avagy nem.
A problémával én is nemrég találkoztam és ha látnád szegénykét, amit megkurtítottam, biztosra veszem, hogy nemcsak mosolyognál.
Ha lenne legrondább seprű verseny, azonnal benevezném!
Kedves Szusi!
A stílusod, ahogy írsz, az elnyerte a tetszésemet. Látok benne fantáziát, hogy prózákkal is próbálkozzál. Ám most valahogy a cím nem illik ehhez a történethez. Szerintem amit itt írtál nem mese. Ha pedig valóban mesének szántad akkor nem látom a mesét. A szatira kategóriába tetted. Végül is érződik benne a fanyar humor. Egy biztos, van érzéked az íráshoz. Hiszem, ha találsz még témát, talán jobbat mint ez, van keresnivalód a prózák világában. Remélem nem vettem el az alkotó kedved. Sok sikert!
Barátsággal Panka!
panka, magát a címet is ironikusnak szántam. Gondolkodtam rajta, mi legyen a címe, de ennél jobb ötletem nem volt. Persze, ez nem mentség. Te milyen címet adtál volna neki?
Komoly prózát én nem írok, egyelőre, csak ilyen komolytalant.
A jó szándékú kritika miért venné el a kedvemet? Hisz ez a cél, nem?
Ha azt várja itt valaki kezdő létére, hogy minden írására az a reakció, hogy zseniális, az feltehetően csalódni fog.
Én már annak is nagyon örülök, ha olvassátok. Ha tetszik is, az csak hab a tortán!
Szerintem nagyon aranyos lett, és szinte látlak magam előtt, ahogy majd szét vet a söprési vágy, de a "fegyvered" nem működik 😀
Volt nekem eredetileg egy használható darabom, mindaddig, amíg a szomszéd macskája, valahol a középtájon, hosszú, kemény munkával szét nem tépte a cirkot összefűző spárgaszerű valamit. Ezáltal az egyik "cirokoldal" úgy áll, mint a hajam, ha reggel felkelek.
Ezért gondoltam, hogy vennem kéne egy másikat, de úgy látszik elpártolt tőlem ez ügyben a szerencse. Most van, egy felállóhajas és van egy kurta. Nem mutogatom őket, mert egyik rondább, mint a másik.
Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted.
Remek. Meseszerű, képzeletet elragadó, tömör és tetszetős. 😀
Köszönöm Berill, ez nagyon jól esett.
Csak kérdés, mit szeretnél kisöpörni és honnan… bizonyos esetekre nincs seprű, de nem is baj. Vajon igaz a mondás az új seprűről? 🙂
Tlillan, ez egy igazi seprű igaz története.
Ellentétben veled, én bánom, hogy nincs mindenre seprű amit el szeretnénk takarítani, bár az úgy, túl egyszerű lenne és folyton csak "szemetelnénk" és takarítanánk.
A közmondás meg ezennel megdőlt!
Kedves "szusi"!
Sajnos az amit leírtál akármilyen tradicionális szerszámra, eszközre igaz. Ilyen például az Amerikából importált formavilággal bíró ásó-lapát. Erre a két dologra nem alkalmas: ásásra és lapátolásra. … és még jó néhány eszköz. Nyugalmadat csodálom. Én lehet, hogy kisebb méretűre tördeltem volna a cuccot. Tetszett a témával kapcsolatos megközelítésed.
Szeretettel
((Zoli
Kösz Zoli, hogy elolvastad. Tényleg vannak érdekes dolgok. Javaslom próbáld ki pl. a lombporszívót. Nem árulom el mi fog történni, de nagyon durva.
Az ilyen dolgok annyira "tragikusak", hogy már viccesek. Ilyen esetekben a gutaütés elleni védekezésül mindig átmegyek ironikusba.
Kedves Szusi!
Nagy érdeklődéssel olvastam kalandodat a ciroksöprűvel. Bevallom én egy kicsit szürreálisabb befejezést vártam. Pld., hogy a söprű nem seprésre, hanem repülésre való :D. Nagyon vártam, hogy miután "nem akart" söpörni, kiderül róla valami turpisság… 🙂
Node ez nem az én történetem, hanem a Tiéd, így belenyugodtam a befejezésbe.
Végül is a söprű fodrászatban is lehet jövő! 😀
Judit
Kösz Judit, hogy elolvastad. Semmi mást nem akartam, csak leírni kissé ironikusan egy valóságos történetet.
/Ezt a repülés dolgot jó, hogy mondod! Ezt tényleg nem próbáltam ki vele. Na, majd tavasszal!/
Ez az írásod tömör és nyerő.Eddig nem tudtam elképzelni sem, hogy lehet egy tárgyról bármit írni.
Jó pap is holtig tanul….
Köszönöm Ágnes. Olykor én is elámulok, hogy mi mindenről írnak verset vagy novellát. Mindig, mindenki a másikon csodálkozik, és ez így a jó!
Üdv!
A cirokseprű használata nincsen benne még a hosszú távú terveimben sem, ettől függetlenül nagyon tetszett, különösen a szöveg stílusa. Ha tényleg lehet vele repülni, azért visszajelezhetnél. 😀 (Az valamival szimpatikusabb elfoglaltságnak tűnik a sepregetésnél.)
Nimretil, az én terveimben sem szerepelt a ciroksöprű használata, ám az élet megajándékozott a kertes házban való lakhatással és ennek folyamodványaként, kénytelen vagyok olykor sepregetni.
Maga a sepregetés roppant jó kikapcsolódás, ugyanis, nemcsak látványos az eredménye, hanem, mivel agyi tevékenységet egyáltalán nem igényel, így remek gondolatok juthatnak az ember eszébe, eközben. Szóval: csak ajánlani tudom!
A mostanában árusított cirokseprűkkel repülni SEM lehet….ezért, repülésre továbbra is a repülőt vagyok kénytelen használni.