Mesék a gyerekszobából 11. rész – A hős kisegér

Frottentotten mielőtt befejezte volna a varázsmondókáját, éles fájdalom hasított a hátsófelébe. Ugyanis a kisegér óvatosan előbújt a rejtekéből és éles fogaival beleharapott a varázsló ülepébe. Frottentotten hatalmasat ordított, kiejtette a kezéből a varázspálcáját, amit az egérke azonnal felkapott.

– Most nálam van a varázspálca, te csúf, undok varázsló! –rikkantotta.
– Ügyes vagy egér komám! Te egy hős vagy! – kiáltotta Samu.
– Siess! – kiáltotta a bohóc. Oldozz el minket, mielőtt még visszakaparintja tőled!

Az egérke egy szempillantás alatt elrágta a köteleket. Samu megfogta a varázsló grabancát, aki még mindig a hátsóját tapogatta, és keservesen jajgatott.

– Köszönjük, hogy kiszabadítottál minket a szorult helyzetünkből! – hálálkodott Samu.
– Próbáljunk meg varázsolni– mondta a bohóc.
– Jó. De mivé varázsoljuk? – kérdezte az egér.
– Mivé is…- törte a fejét Samu.
– Cicává! – rikkantotta a bohóc.
– Megőrültél? Macskává? – ordította ijedten az egérke.
– Ja, bocs! – felelte a bohóc. El is felejtettem, hogy te nem kedveled a cicuskákat.
– Nekem támadt egy jó ötletem! – cincogta az egérke. Mától legyen jó varázsló. Ne tudjon többé gonoszkodni, mások orra alá borsot törni!
– Ez az! Ez remek! – kiabálták a többiek.
Nos, szóval, hogy is volt…Hátha az mancsomban is hatásos ez a pálcácska.
Friccen-froccen, szép kis Frottentotten,
pricli-pracli, hórusz-mórusz,
legyél mától JÓ VARÁZSLÓ! – azzal hármat suhintott a varázspálcával Frottentotten felé.

A bohóc vadul dobolni kezdett. A varázsló térdre rogyott, majd bambán a játékokra nézett.
– Hát ti kik vagytok? – kérdezte Frottentotten.
– Nem ismersz minket? – tudakolta hitetlenkedve a bohóc.
– Miért? Kéne? – kérdezett vissza a varázsló.
– Jé! – suttogta a bohóc. Nem emlékszik arra, hogy kik vagyunk, mi történt velünk. Nos, mi, azért jöttünk hozzád, hogy add vissza a tündérkénk hangját! Mi tudjuk, hogy te jó varázsló vagy, segítesz a bajbajutottaknak, azért is fordultunk hozzád.
– Igen? Én jó varázsló vagyok? Segítek, hisz én jó vagyok…- ismételte még mindig kábán Frottentotten.
– Igen, igen. Mivel te varázsoltad el, és csak te tudod visszaadni a tündérke hangját. Gyorsan, gyorsan! – sürgette Samu, mert attól félt, hogy elmúlik a varázslás hatása. Dobpergés! – kiáltotta.
A bohóc vadul dobolni kezdett.
– Én varázsoltam el? De miért? – kérdezte Frottentotten.
– Az most mindegy! – vágta rá gyorsan az egérke.
– De nem jut eszembe semmi varázsige! – mondta bánatosan a varázsló.
– Majd én segítek: Friccen, froccen, szép kis Frottentotten…-kezdte az egér.
A varázsló bárgyún nézett a játékokra.
– Na! Folytasd! – biztatta az egérke. Pricli-pracli…, hórusz-mórusz…
– Már emlékszem! – kiáltott fel Frottentotten.
– Kicsi kacsa, hókusz-pókusz, újra tudjon beszélni… – itt megállt Frottentotten.
– Linzi – súgta neki Samu.
– Újra tudjon beszélni Linzi! – fejezte be a varázslást Frottentotten.
– Ez az! – vágta hátba Samu a varázslót. Mi akkor megyünk is. Köszönjük a jóságodat, kedvességedet!
– Gyertek máskor is, ha segítségre van szükségetek! – kiáltott utánuk Frottentotten. Mert én, én jó varázsló vagyok…

A játékok vidáman elindultak haza. Mikor betoppantak a gyerekszobába, a többiek nagy ovációval fogadták őket. Linzi megölelgette mindegyiküket.

– Éljenek a bátor vitézek! – rikkantotta a majom.
– Hurrá! – kiabálták a játékok.
– Köszönjük, de egérke nélkül, most nem lennénk itt – mondta Samu.

Aztán töviről – hegyire mindent elmesélt. Akkor a maci felkapta a kisegeret, és vitte egy kört a szobában, közben azt brummogta: Hurrá, hurrá, éljen!- a többiek tapssal kísérték.

– Köszönöm, hogy vállaltátok értem ezt a veszélyes feladatot, és rávettétek Frottentotten, hogy adja vissza a hangom – majd megmentőinek az arcára egy-egy puszit nyomott.
A bohóc egészen belepirult ebbe. Zavarában vadul püfölni kezdte a dobot.
– De mi lesz, ha Frottentotten megtalálja a banya-mobilt, és visszatérnek az emlékei? – kérdezte Borcsa, a rongybaba.
– Ez nem történhet meg – válaszolta kisegér. Jól elrejtettem. Sohasem fogja megtalálni!
– Éljen a hős, bátor egér! – kiabálták a játékok.
– De vajon mi lett az áruló ördögbábbal? – kérdezte Lotti baba.
– Elszelelt. Amikor látta, hogy Frottentotten megjavult, elhúzta a csíkot. Ki tudja? Talán felkeresi Nadragulya banyát – mondta az egérke.

Vidám mulatság vette kezdetét a szobában.

– Lesz mit mesélnem esténként Julcsinak!- jegyezte meg mosolyogva Linzi.
Ezalatt, Frottentotten üldögélt a szobájában és ezt hajtogatta:
– Szóval én egy jó varázsló vagyok! Jó vagyok…jó varázsló vagyok…