Mesék a teknősbékáról – A tanulás

Az ékszerteknős és a kiskutya boldogan éltek barátaikkal, Dorcsával és Virággal. A teknős beköltözött Borihoz és Lalihoz az akváriumba. Amikor Dorcsa iskolában volt, meg a leckéjét írta, jókat játszottak együtt hárman. Bár Zsemle többször kidugta a fejét a vízből, amikor Dorcsa tanult. Szeretett volna ő is többet tudni.
– Most mit csinálsz? – kérdezte egyszer.
– Most tanuljuk az „O” betűt. Nézd milyen szép kerek itt a könyvben, mint a telihold. Most leírom a füzetembe is.
– De hisz ez nem is kerek, amit írtál, ez pont olyan ovális, mint a páncélom.
– Nem baj, majd leírom sokszor és meglátod, mire századszor leírom, szép kerek lesz.
– Századszor!? – Azért ne vidd túlzásba. – Nekem tetszik így is. Rajzolj rá négy lábacskát meg egy fejet, és ott leszek a füzetedben.
Dorcsa jót nevetett az ötleten és elképzelte, mit szólna a tanár néni ehhez az „O” betűhöz. Százszor azért nem, de húszszor leírta az „O”-t. A végére egész jó lett.
Azután elővette az olvasókönyvet. Nagyon szeretett olvasni.
– És most mit csinálsz? – kíváncsiskodott Zsemle.
– Most gyakorolom az olvasást.
– Én is megtanulhatok olvasni? – kérdezte reménykedve.
– Gyere, megmutatom, hogyan kell.
Azzal kivette Zsemlét az akváriumból és odatette az íróasztalára.
– Látod, itt különböző jelek vannak, mindegyik egy betűt jelöl, ha ezeket összeolvasod, akkor szó lesz belőle és a szavakból mondatok.
– Nicsak ott a telihold! – emlékezett vissza az „O” betűre a teknős. – Mi van oda írva?
– OLLÓ – betűzte ki Dorcsa a szót.
– De mulatságos annak ott a fején van a farkincája. – nevetett a teknős a hosszú „O” – hoz totyogva.
– Az nem a farkincája, az is „O” betű csak azt hosszan kell mondani. – nevette el magát Dorcsa is.
– Gyere, megnézzük, mit csinál Virág és Buksi a másik szobában. – azzal a tenyerébe fogta Zsemlét és átmentek Virághoz.
Virág is az íróasztalánál ült és tanult. Természetesen a kiskutyus is állandóan ott kíváncsiskodott körülötte.
– Képzeld Dorcsa észre vettem, hogy sokkal jobban megy a tanulás, ha Buksi is itt van velem. Állandóan kérdezget, én megmagyarázom neki, és másnap könnyebben eszembe jutnak a tanultak. Igaz, hogy tovább tart, de megéri. Imádon az én kis Buksimat.
És ez így ment minden nap. Így tanultak együtt a barátok, a lányok és az állatok.